Katolikusok, reformátusok, evangélikusok ti a mostani természeti pusztításokat minek tulajdonítjátok? Apokalipszis?

Szia!

Ide idézek egy könyvből, ahol egy médium megkérdezte Jézust, hogy ki csinálja a katasztrófákat.

Jézusom, ki csinálja a természeti katasztrófákat? Isten, vagy valaki más?

Válasz:

Nem az Isten csinálja a szélvészeket, földrengéseket, tűzvészeket és árvizeket. Mielőtt állításomat érvekkel is alátámasztanám, szeretném alaposan kitisztázni előtted, hogy mit tartok Én, Jézus katasztrófának.

Én, Jézus, azért jöttem a földre, hogy megmentsem azt, aki elveszettnek tudja magát. Az élet szava vagyok e világ számára. Azt minden gondolkodó ember észre vette már a földön, hogy nincs a mennyországban. De a segítségemmel minden gondolkodó ember észreveheti magában a mennyországot már a földön.

Az embereknek nem azoktól a körülményektől kellene félniük, amelyek biológiai életüket veszélyeztetik, hanem elrontott önmaguktól. Attól, hogy nem arra használják fel földi életüket, amire kapták.

Aki külső körülmények változásától teszi függővé a boldogságát, az lelkében kárt fog vallani, mert olyasminek a birtoklására törekszik, amit

- mások elvehetnek tőle,

- elveszíthet,

- a földön más számára itt kell hagynia (öröklés jogán), vagy

- moly megrágja és rozsda megemészti, mert múlandó, mint az anyagból készült ég és föld.

De aki megtanul úgy gondolkodni, mint Én, Jézus is tettem, azt semmilyen külső körülményváltozás nem fog elkeseríteni, mert rálát arra, hogy olyan jót birtokol önmagában, amit

- mások nem vehetnek el tőle,

- véletlenül nem hagyhatja el, mert

- mindig nála és vele levő,

- el nem avuló érték.

Az elvesztés félelme nélkül csak egy jó birtokolható a földön: az Isten gondolkodásmódja, a szeretet. Ez a mennyország állapota a jót akaró emberben. Békét ad, derűt, erőt, a halál fölötti győzelem tudatát.

A legnagyobb katasztrófa, ami egy embert a földön érhet az, ha lelke kárba veszik! (Máté 16:26) Nem a kívülről jövő katasztrófáktól kell tehát félnetek, hanem a belülről fakadó, helytelen gondolkodásból eredő hitetlenségtől. Mert „...aki hisz...megmenekül, De azt, aki nem hisz, el fogják kárhoztatni,...!” (Márk 16:16)

Azok számára, akik önmagukat a testükkel azonosítják létezik

a.) egyéni katasztrófa,

b.) a kisebb-nagyobb ember csoportokat érintő katasztrófa,

c.) a föld lakóinak egészét fenyegető világkatasztrófa.

Minél több embert érintő katasztrófáról hall valaki, annál jobban rákényszerül arra, hogy szembesüljön azzal a tudattal, hogy egyszer neki is itt kell hagynia a földi életet.

Ezért igazán csak az nevezhető bátornak, aki szembe mer nézni önmagával és nem csak felteszi magának az élet nagy kérdéseit, hanem értelmet megnyugtató választ is igyekszik keresni arra, hogy

- miért született e világra,

- mi lesz vele a „halál” után és

- a születés-halál adta keretek között hogyan érdemes élnie ?

Az Isten szemében csak egyéni katasztrófa létezik. Mindegy, hogy a körülményváltozások látszatra egy, több, vagy sok ember halálát okozzák.

A hajatok szálait is számon tartó Isten minden ember életét egyénileg kíséri figyelemmel. Hiszen egy veréb sem eshet le Atyám tudta nélkül a földre, és az ember a verébnél sokkal drágább az Isten számára.

Ezért olyan helyzetet, ami nem ad lehetőséget a szellem fejlődésére, Isten nem enged meg számotokra. Mert nem a mulandó test a lényeg, hanem a testet megelevenítő szellem.

Az ember boldogsága szempontjából csak az számít, hogy a test anyagburkából kibújva Istent szerető szellem lássa meg a mennyország világosságát. Bizony, bizony, másképpen gondolkodik az Isten és másképpen az istent, – tehát önmagát sem ismerő – ember.

Miután a halálommal végződő, sokak által egyéninek hitt katasztrófámat átéltem, ezt mondtam: „Hát nem ezeket kellett szenvednie a Krisztusnak és azután bemennie dicsőségébe?” (Lukács 24:26) Halálom tehát, mert Atyám akaratának megtételére törekedtem nekem a javamra vált. Csak a tudatlan ember sajnálkozik egy Istent szerető ember halála miatt.

Mikor halálom előtt elbúcsúztam tanítványaimtól többek között ezeket mondtam nekik: „Ha szeretnétek engem, örülnétek, hogy Atyámhoz megyek, mert az atya nagyobb nálamnál.” (János 14:28) Ezzel azt fejeztem ki, hogy olyan helyre megyek, ahol Atyám minden képzeletet felülmúló módon fog majd szolgálni Engem, aki megvallottam Őt az emberek előtt. Atyám pedig csak azért nevezhető nálam nagyobbnak, mert Ő az, aki legteljesebb módon szolgál mindenkit. Persze, ezt csak az tudja megtapasztalni, aki vállalja, hogy a szeretet körén belül él.

Mikor Siloámnál egy összedőlt torony több megtéretlen embert ölt meg, akkor sem a testük elmúlásának tényét hangsúlyoztam, hanem a lelkük kárát. (Lukács 13:4-5)

Az egész földetekre kiható gyors változást pedig szintén csak a hitetlenek fogják katasztrófaként megélni. (Máté 24:30)

Azok viszont, akik hisznek bennem és kitartanak a szeretet mellett, azok tudni fogják, hogy a külső nehézségek múló percei a megváltást hozzák közel számukra. (Lukács 21:28)

Nem veszteség a halál a megtérés után, de katasztrófa a szellem számára, ha elmulasztotta ezt földi élete során, és nem hajlandó erre a színről-színre látás világában sem. Az emberek úgy gondolják, hogy az életet a testi funkciók működése, a halált pedig ezek hiánya jelöli.

Én, Jézus, Atyámmal együtt tudjuk, hogy aki Bennem hisz, az már átment a halálból az életbe. Mert az Isten nem a halottak Istene, hanem az élőké. Akik azáltal élnek, hogy hisznek Benne. (Márk 12:27)

Ezért ne a test elmúlásától féljetek, hanem a gondolkodás-átalakítás elmulasztásától.

Én, Jézus, mindig annak a szellemnek az állapotára teszem a hangsúlyt, amely a testet megeleveníti. (János 6:63) A tudatlan emberek pedig a szellemük által megelevenített testre.

Az anyagi test és az azt megelevenítő szellem között van egy óriási különbség. Az anyagi test múlékony dolog. A szellem nem. Az anyagi testet külső erő el tudja pusztítani, a szellemet nem. Azt csak mindenki önmaga ronthatja el, teheti szentségtelenné. (Márk 7:15-23)

II. A biológiai életeteket fenyegető körülményváltozásokat – katasztrófákat – olyan szellemi lények idézik elő, akik az emberek gonosz indulatainak energiáit használják fel arra, hogy ártó szándékukat megvalósítsák.

Az embereknek tudomásul kellene venniük, hogy a belőlük kisugárzó gyűlölet nem csak az ő lelküket mérgezi és teszi szívbéke megélésére alkalmatlanná, hanem gyűlöletük energiája táplálékul szolgál az őket körül vevő és átjáró rossz akaratú szellemi lények számára is. Éppen ezért, ahol ezek a lények emberek közötti gyűlöletet, ellenségeskedést tapasztalnak, rögtön ott teremnek és igyekeznek azt még jobban felszítani.

A szeretet, a jó akarat kisugárzása viszont legyengíti, menekülésre készteti az ártó szándékú szellemi lényeket. Ezt tudják ők is, ezért azon munkálkodnak, hogy jó akaratú törekvéseitekben elbizonytalanítsanak benneteket.

A rossz irány felerősítése, a jó irány elködösítése: ez az, amit el akarnak érni a testben élő emberekkel kapcsolatban.

A Sátán az Isten majma. Első akar lenni, de nem mások szolgálata által, hanem a másokon való uralkodás, elnyomás által. Még a legszentebb célokat is képes megszentségteleníteni. Megmondtam nektek: a Sátán embergyilkos kezdettől fogva és éppen ezért Bennem semmije sincs. (János 14:30)

Azt, hogy a természeti katasztrófáknak nevezett erőhatásoknak szellemi háttere van, és azt, hogy ezeket az erőhatásokat nem az Isten okozza, mi sem bizonyítja jobban, mint az a tény, hogy úgy csendesítettem le a háborgó tavat és a szélvihart, mint aki értelemmel rendelkező szellemi lényhez szólt (Márk 4:39). Úgy, ahogy tettem ezt az embereket megszállva tartó rossz szándékú szellemi lények esetében is.

Ti is sokat tehettek azért, hogy a gonosznak ne legyen ereje bennetek és körülöttetek. Ahogy az emberi gyűlölet energiája erősíti a rossz szándékú szellemi lényeket, úgy az ima, a jó gondolat, gyengíti őket.

Mikor elfogatásom előtt a Gecsemáné kertben arra kértem három tanítványomat, hogy imádkozzanak Velem, akkor az imának éppen ezt, a gonosz szellemi erőket gyengítő hatását akartam használni. Sajnos a tanítványaim akkor nem imádkoztak Velem. Ezért is mondhattam nekik: „Szunnyadjatok most már és nyugodjatok! Nincs a gonosz előtt akadály.” (Márk 14:41) De azért az a tény, hogy Én, Jézus, imádkoztam elfogatásom előtt, nem maradt teljesen hatás nélkül! (János 18:6) Ugyanis elfogóim, akiket Júdás hozzám vezetett, először hátrahőköltek és a földre estek, mikor megtaláltak Engem.

Jézus; A HANG 3376

Részben az emberi tevékenységnek, környezetszennyezésnek köszönhetõ, másfelõl van, ami a Föld természetes müködése miatt van (lemezek mozgása).

Azért sem kell egybõl armageddonra gondolni, mert korábban is voltak ilyenek: pl. a XVI.szàzadban "kisjégkorszaknak" is hívták azt az idõszakot, amikor Európa jó része éhìnségtõl szenvedett a nagy hideg miatt.

"Akkor rosszul érzékelem, hogy mostanában több van?"

Te csak a mostanában-t érzékeled. Nem éltél még át pólusváltást, vízözönt, jégkorszakot, hogy az igazán nagy pusztításokat ne is említsem.

Amúgy is a legközelebbi "nagyot" szerintem az ember fogja megtenni -nem is olyan sokára, ill dolgozik már most is rajta, csak legtöbben nem tudják.

Na akkor majd lesz ok átgondolni a nézeteinket -már aki túlél- vallásról, materializmusról, a technika jelentőségéről, és úgy egyáltalán mindenről amit eddig gondoltunk magunkról.