Milyennek képzelitek el a túlvilágot?

Mint pl ahogy az atomok az univerzumnak.

Márpedig ha az anyagi világból indul ki az ember amire az egész tudat épül meg szinte minden, akkor ezzel sem lehet másként a dolog.

Az atomok örökké élnek ahogy a vegyületek is egyensúlyi állapotra törekednek.

Innentől kezdve a tudat sem veszhet el csupán módosulhat valami mássá.

Pl ha egy marék agyvelőbe ültetek paprikát akkor paprikává vált a tudatom!!

gyerekek, némelyik válaszon nagyon nagyon nagyot mulattam! :D

csak így tovább!

sztem is van valami, én is inkább a reinkarnációra szavazok; valamikor úgyis kiderül! :D

Pokol: Szerintem a pokol, nem egy hely sokkal inkább egy tudatállapot, hasonlóan az álomhoz. Úgy képzelem ha valaki pokolra jut, elveszíti öntudatát, és önmaga a szó hagyományos értelmében megszűnik létezni, csupán a rettenet létezik számára amit ez az "álom" nyújt neki, az örökkévalóságig.(És ez megint csak egyéni vélemény, de ha a sátán, a pokolban van, akkor még ő is ennek a rémálomnak az áldozata, csak nem tud róla). Talán azzal lehetne még jellemezni ezt a gondolatot, mint amikor valaki teljesen kiüti magát valamilyen droggal amitől "elsüllyed". Csak ezt nem nevezném olyan élvezetesnek.

Menyország: Nos itt már más a helyzet véleményem szerint, hiszen ebben az esetben bebocsátást nyertünk isten kegyeibe, és megtarhatjuk emberi mivoltunkat, azokat amelyeknek köszönhetjük ittlétünket. Minden rossz érzéstől, és az életünk összes súlyától felszabatítva állhatunk, Isten mellett, terveit fürkészve, végtelen szeretettel megáldva. Valóban itt sem leszünk már emberek, mert azt a határt átlépjük. Egy magasabb létezés veszi kezdetét. Egyszerűbben, Isten megmutatja nekünk a valódi szabadságot, amelyet emberként még elképzelni sem tudtunk.

Reinkarnáció: Ezt sem tartom kizártnak, bár ha elfogadjuk azt az elméletet hogy információ nemveszhet el az univerzumból, és hozzátesszük azt a tény, hogy az elménk, másszóval a lelkünk információk összessége, akkor egyenesen következik belőle a reinkarnáció, vagy az eltározódás. Vagyis hogy lelkünk eltározódik valahol az univerzumban. Én így képzelem a Purgatóriumot. Onnan három irányba indulhatunk el. A pokolba, a menyországba, vagy reinkarnálódhatunk.Igazából ezt is nevezhetjük túlvilágnak.

Ez lenne tehát az én elképzelésem, a túlvilágról. Remélem tetszett, és elgondolkodik valaki rajta legalább egy nyavalyás percig:)

olyannak, hogyha a mennybe jutunk, akkor állandó jóérzés fog el bennünket, nem stresszelünk, nem aggódunk semmi végett,

és mindent, amire szükségünk van, megkapunk.

ha viszont a pokolba jutunk,akkor ott meleg van, a sátán 10 percenként hátbacsap 100-szor ostorral, eltünik, és így tovább, ráadásul egy lávatengeren levö vörös, forró sziklákon levö kocsmában vagyunk.

a harmadik út, az pedig az, hogy minden emlékünk megmarad,nem lesz semmilyen érzésünk, és itt, a földön szellemként elhagyatott épületekben fogunk kísérteni.

ez az én véleményem :D