Ateisták, keresztények! Miért győzködtek egymást?

Nagyon sok a kérdés, amiben isten létéről vitatkoznak. Az rendben, hogy az embereket érdekli mások véleménye, én is tettem már fel olyan kérdést, ahol kíváncsi voltam, hogy hogy állnak hozzá más emberek. vagy meg akartam valamit érteni. De egyes kérdéseknél azt látom, hogy az emberek nem megérteni akarják a válaszokat, hanem pont hogy meg sem akarják érteni. Sok esetben az az érzésem, hogy inkább meg akarják egymást győzni az emberek. Például az olyan kérdéseknél, ahol bemásolnak egy linket mondjuk egy videóhoz, és azt állítják, megváltozik az életem, ha végignézem. Ilyen van ateistában is, vallásosban is. Néhány kérdésen egyértelműen érzem az arroganciát, hogy majd ő megmondja nekik.

Én személy szerint ateista vagyok, de nem értem, miért pofázunk bele mások életébe. Minek akarjuk megmondani a keresztényeknek, hogy ne legyenek keresztények? Tisztában vagyok vele, hogy vannak, akik nagyon elborult agyúak, de róluk azt gondolom, hogy hülyék maradnak mindenképpen. Ha nem a vallás tételeit használnák hülyeségekre, akkor találnának helyette mást. Őrülten feministák lennének, vagy mit tudom én, már egy korty alkoholért a fejedet vennék. Szóval az ilyen típusú emberek ilyenek maradnak, mindegy, miben hisznek, vagy mi a mániájuk. Az intelligens katolikusokat meg minek térítgetjük oda-vissza, vagy ők minket? Köztünk is van ostoba meg okos persze. De tényleg, minek beszélünk bele mások életébe?

A személyes véleményem szerint egyébként sosem fogunk megegyezni, mert az Istenben való hit egyfajta hajlandóság, nem olxasmi, amiről döntesz. Én úgy gondolom, és másoktól is hallottam már hasonló véleményt - tudósoktól is, ami persze nem azt jelenti, hogy kőbe van vésve, csak örülök, hogy nem csak én gondolom ezt -, hogy van, aki egyszerűen nem olyan beállítottságú ember. Szerintem ez kábé olyan, mint a nyelvérzék vagy a művészeti érzék. Valakinek vagy van vagy nincs, és az hogy van vagy nincs neki, nem teszi őt jobbá.