Istennek mennyi ráhatása van az evilági életre?

Kedves 10.

Igazad, van, hogy a mértékletesség is fontos.

És nem lehet akármit elhinni, mert az vakhit. A szívünkben kell hinni, mert az Isten ott szól hozzánk, és a bensőnkkel összecseng az.

És ha imádságban alázattal fordulunk Isten felé akkor oda vezet ahhoz a gyülekezethez ahol a lelkünk "otthonra" talál. De azt sem szabad elvetni, hogy az Isten a létben tartó, és Ő-benne, Ő-érte, és Ő-általa tartatik fenn a mindenség. Nem ember által. Az emberi test mint ruhája a léleknek, hogy az tisztulni fejlődni tudjon, hogy befogadóvá váljon a szellemnek. És új, és új tapasztalatot gyűjtsön, hogy új értelemre juthasson, amely már az Istent keresse az Élet forrását. Önszántából belső szükségből vágyjon az Istenhez, Őt megismerni. Mikor már van kérdése, hogy mivégre született, és mi az élet értelme.

Akkor az Isten nem hagy magunkra, mert aki kerse az talál aki zörget annak megnyitattik. Mert a szívünk ajtaján kopogtat, és ha meghalljuk az nagy kegyelem.

Egyetértek a "10" -el!

Ez nem vallásoskodás, hanem ez tényleg így működik.

Az Isten mindenhatósága véget ér ott, ahol a teremtményei szabad akarata kezdődik. Ha akarjuk, akár keresztre is feszíthetjük, de akkor is szeretni fog bennünket, ahogyan Jézussal ezt meg is tettük.

Ha hiszel es van, nyert ugyed van

Ha hiszel es nemletezik, semmi nemtortent

Ha nem hiszel es van, racsesztel

"Istennek mennyi ráhatása van az evilági életre?"

Megteremtette, elindította és működteti.

Ám külön kell értelmeznünk bizonyos teremtési szinteket. Isten megteremti a világot és annak létezési feltételeit. A világ teremti a galaxisokat, a galaxisok teremtik a csillagokat a csillagok teremtik a bolygókat és a bolygók teremtik az "élővilágot", és az élővilág teremti tovább a saját mikrokozmoszát.

Minden szintje a teremtett világnak a nála kisebbet teremti és annak felelőse is. Így az ember a saját maga által teremtett világért felelős. Létrehoztuk a globalizációt, a különféle izmusokat és vallásokat. Megteremtettük vele a saját szellemi és fizikai kapcsolatunkat a Földel és a többi emberrel.

Ha ezzel probléma van, gondolod, hogy a probléma forrása az Isten lesz? Gondolod, hogy az Istennek kell változtatnia a világunkon? És ha egy csettintéssel változtatna, akkor gondolod, hogy rövid időn belül nem térne vissza az ember hibás gondolkodása miatt a jelenlegi állapotokhoz?

---

"ha nincs, akkor minek imádkoznak a hívők órák hosszat"

Isten hasonlatos a sötét éjjben lévő tűzhöz. Ha közel vagy hozzá a fény elűz minden sötétbe képzelt démonodat, hisz látod mi van körülötted. Ha közel vagy, érzed szeretetének melegségét és kényelmét. Világosan látod utadat és tudod merre lépsz éppen.

De ha hátat fordítasz neki, csak a sötétséget látod, és minél távolabb vagy, annál nagyobb a sötétség. Egy idő után pedig már a képzelt démonaid vesznek körbe, fázol és elveszel, hisz az orrodig sem látsz.

De a fény a sötétségben bármeddig elér,és ha éles a látásod, bármekkora távolságról megláthatod azt és elindulhatsz felé. Onnan tudod, hogy jó úton jársz, hogy minél közelebb kerülsz, annál kevesebb a képzelt démon, és annál kevesebb a bukás.

Nem az Isten az, aki elhagyja az embereket, hanem az emberek azok, akik elhagyják az Istent.

---

Anonymus