Miért lesz valakiből, vallásos ember?

Én igazából örülnék ha nem kéne a köv életemben bazsajognom egész nap a paradicsomban, sem a pokoban szenvedni, sem újjászületni.

A budhizmusban mindig újjászületsz, de ha eléred a Nirvana-t = a tökéletes állapotot, akkor nem születsz újjá. Elvileg ez nekem jó lenne, de akkor most legyek Budhista? Nemár.

Nekem mesének tűnik az egész, felőlem lehet minden vallásnak igaza, vagy egyiknek sem, nem nagyon érdekel.

Valahogy érzem hogy úgysem lesz semmi.

Meghalok és kész, porrá leszek és a lelkem sem száll sehová. Ez az én vallásom.

Egyébként hiszek Istenben, mert egyszer segített. Kértem valamit és teljesült, holott elég lehetetlen dolog volt.

Haverommal fent egy hegyen vizet keresünk, mert kezdtünk szomjan halni :) Imádkoztam egyet, erre öt perc mulva oda jött egy pasi egy két literes flakon vízzel és elkezdett dumálni velünk, a semmi közepén.

Aztán tökre meglepődtem úgyhogy nem ittam a vízből,

csak a haverom, akivel kirándultunk (sátraztunk).

Melyik Isten segített? Nem normálisan imádkoztam, csak úgy simán Istenhez, és bejött. De hogy mért? Hm, az is lehet, hogy csak véletlen volt.

Egyébként a legtöbben úgy lesznek hívők, hogy a szüleik belenevelik a gyerekbe, aztán folytatják a vallást.

Olyat is tudok, aki áttért másik vallásra, mert rájött, hogy nem az az Isten, akit ő eddig gondolt, hanem egy másik. Hát vicc, komolyan.

Na mindegy, én nem vagyok vallásos, akik azok,

ők biztos jobban tudják ezt.

Szia.

Szerintem is neveltetés kérdése.

Én keresztény vagyok, mert Anyukám megkereszteltetett, hittanra és templomba járatott, megtanított imádkozni, stb...

Már régóta nem járok templomba, de imádkozni szoktam és továbbra is hiszek Istenben.

Nagyon keserves, szó szerint nyomorgós életünk van, de Istent nem szoktam ezért hibáztatni, nem szoktam haragudni, csak tovább kérem optimistán, hogy segítsen, hogy jobb életünk lehessen...

A halál utáni létben hiszek is meg nem is... Őszintén szólva rengeteget szoktam gondolkozni a halál után történő dolgokon, de nem jutok előrébb...:-)

Azt nem nagyon tudnám felfogni ép ésszel, hogy egyszer csak megszűnik minden és nem lesz senki és semmi a világon...

Egyébként Nővérem váltott vallást, Ő már Jehova Tanúja egy jó ideje. Nagyon nem szimpatizálok ezzel a döntésével, de a folyamatos veszekedés elkerülése végett szinte soha nem hozzuk szóba a vallását. Mindig óriási ordibálás lett belőle, amikor belemerültünk a beszélgetésbe, úgyhogy ha ilyenre terelődne a szó, akkor rögtön mondom, hogy "Váltsunk témát."

Lehetséges okok:

- Beleszületés, családi/közösségi hagyomány és belenevelődés

- Világmagyarázatként való elfogadás

- Személyes élmények magyarázataként való elfogadás

- Halálfélelem enyhítése, élnivágyás

- Remény, kitartás, támasz forrása a hétköznapokban

Kis érdekesség a témában, épp nemrég találtam:

[link]

"Egyébként hiszek Istenben, mert egyszer segített"

????

Azt az oldalt nem tapasztaltam meg, hogy milyen lehet választani a hitet, hiszen gyermekkorom óta ebben nevelkedtem.

Biztosan az illetőnek, aki úgy dönt, hogy elfogadja hitét, valamilyen kapcsolata alakult ki Istennel. Vagy elhagyatottnak érezte magát, s azért keresett egy transzcendentális kapcsolatot, vagy jó dolgok történtek vele, s úgy érezte, ezek nem véletlenül vannak, valaki (Isten) irányítja a dolgokat.

Érdekes megtapasztalása lehet a hitnek, rádöbbenni, hogy valakire mindig számíthat.

Szerintem az, hogy a halál után van Örök élet, az egy bónusz, egy ráadás, ajándék. Ha valaki csak ezért lesz vallásos, akkor hazudik saját magának és az Istennek. Az életben, ha kapcsolatban vagyunk Istennel, s igyekszünk az ő törvényei szerint élni, meglátni a másik emberben őt stb. akkor elvileg egyenes út a mennyországba, de sosem lehetünk biztosak.

Minden embernek kell valami/valaki, ami iránymutatást ad, akiben bízhat, akire ráhagyatkozhat, s van aki Istent választja, van aki Sorsnak nevezi, mások a pénzben hisznek, megint mások saját magukban, tehetségükben, munkájukban. De végső soron az ember a tehetségét is az Istentől kapta.

Aki azt mondja, nem hisz Istenben, az is elfogadja a létezését, hiszen nem mondhatja valakiről, hogy nem hisz, ha nem fogadja el a létezését.

Keresztyénné azok az emberek lesznek, akik olyan élethelyzetbe kerültek, ahonnan már nincs emberi segítség, ezért mint utolsó menedéket, Istent hívják segítségül. Az erre érkező válasz az a megtapasztalás, ami az embert elgondolkoztatja, és kutatásra ösztönzi. Elkezdi a Biblia ígéreteire alapozni az életét, és az tapasztalja, működik, tehát megélhető valóság. Aki hívő családba születik sincs sokkal könnyebb helyzetben, ezen ő is keresztül kell menjen, ép úgy mint én, aki teljesen hitetlen családban nőttem fel, egy pillanatig sem kételkedve, az élet eredete az evolúció. Életem első imáját nálam hitetlenebbül még senki nem mondta el szerintem. De így szólt: Isten ha vagy, mutasd meg magad. Ennek már 16 éve. Az évek alatt nem egy vihar tépázta az életemet, soknak magam voltam az okozója, de a Biblia olyan szilárd alapot adott, még csak meg sem ingott soha. Egyetlen percig sem lennék hajlandó egy olyan Istenben hinni, aki itt és most nem tud nekem segíteni az én nagyon valós problémámban. Az örök élet csak egy hatalmas plusz, amit Isten ígér. De Isten ígérete, hogy szeret és veled akar lenni, segíteni téged, nem a halálodkor kezdődik. De ott sem fog rosszul jönni.

A Jézusba vetett hit reményt ad.