A Biblia Isten szava? Ha igen, miért? És ha nem, miért nem?

Kedves nneddudgi!

Ebben tévedsz, mert hit dolgában nincs szabad akarat. Anyám halálakor én szerettem volna hinni a mennyországban és a túlvilágban, de egyszerűen nem ment. Az a hívő, aki elveszti hitét, az sem tehet róla, mert egyszerre csak azt veszi észre, hogy bármennyire erőlteti, többé már nem hiszi el azt, amire korábban esküdött.

Amit a bizonyításról írsz, az a te véleményed és a vallásosaké, de van rá szó az orvosi terminológiában - religiozus doxazma címszó alatt.

"Történelme pontos, jövendölései teljesülnek, tanácsai nem avulnak el..... "

A történelemhez csak nagyon kevés helyen és rendkívül pontatlanul kapcsolódik a Biblia szövege, a jövendölések ostobaságok, a tanácsai meg, hmm, szóval ha egy menstruáló nő emberek közé megy, akkor verjük fejbe bunkóval?

A rabszolgáinkat egy bizonyos idő után engedjük szabadon, vagy azt, hogy kiválthassa magát, főleg, ha héber?

Az olyan tanácsai, hogy - ássuk el az ürüléket - már akkor sem voltak túl korszerűek, mert Krétán már folyóvizes klotyó működött, fürdőszobával, de az már nem egy primitív nép volt, hanem kulturált közösség, akik már régen túl voltak a Bibliai tanácsokon.

Remélem szigorúan egy anyagból készül a ruhás, mert nem szeretném, ha a gyülekezetbe érve kőzápor fogadna, mint az istentelent, aki nem tartja be a Jehova parancsait.

Hja, tudom, egyik másik előírás már nem érvényes, mert nektek az Őrtorony kedvezményt is ad, nálatok már nők is mehetnek a gyülekezetbe, mert ti csak tanúk vagytok, nem igazi hívők, mert azoknál semmi keresnivalója nem volt a nőnek a férfiak között, szülték halomra a gyerekeket és velük bajlódtak, meg kimosták az uruk kapcáját, aki birkákért vette őket.

Tzolko, nagyon sajnálom, hogy édesanyádat elvesztetted, öszintén.

Én sem hiszek a lélek halhatatlanságában, de hiszek a feltámadásban.

A Biblia történelméröl, pedig bocsáss meg nyíltan leírom, ugye nem sértödsz meg, de nagyon gyér az ismereted....komolyan.

A kommentjeid alapján Te inkább a filozófiával foglalkozol, mint az archeológiával, vagy a történelemmel....

Kedves grkaty!

Te pedig tudományos szinten egyikkel sem. Amit mutatnak a tévébe, meg amit olvasol a J. T. Org. által amerikából importált hazugság folyamban,azokat sulykolod kinyilatkoztatás szinten, de mélységében egyik tudományterülethez sem tudsz hozzászólni.

A Biblia tanácsai ma is megállják a helyüket?

Melyikre gondolsz? Ami csak ott van és soha nem létezett már azelőtt és ezt be is tudod bizonyítani. Szó szerint égbekiáltó ostobaságoktól hemzseg a könyv, ami meg értelmes, az már akkor is triviális és közhelyszerű volt. Ez a sivatagi vándornép az égvilágon semmilyen kultúrát, birodalmat, könyvtárat....nem épített, semmit nem hozott létre, csak háborúkat, megosztottságot...

Egyébként ha már ennyire ajnározod azt, amit a gyenge képességű fordítóitok kikotlottak 20 év után, milyen elvek szerint élsz, ami Bibliai alapvetés, nem következik a józan észből és bizonyíthatóan sehol nem gondoltak rá azt megelőzően? Milyen gyakorlati tanácsok azok, amelyek társadalmi reformokkal bírnak? Gondolom te is rabszolgát tartasz otthon, akit majd fel fogsz szabadítani...

Valaha történész szerettem volna lenni, annak is készültem, de aztán sürgősen pénzre lett szükségem és hathatósabb pénzkereseti forrás után kellett néznem és később már az új irányba fordult életem igényei szerint fejeztem be tanulmányaimat.

Így hát valóban nem lettem történész, csak passzióból olvasok történelmi munkákat és vannak kedvenc területeim, ami egyébként a hivatásos történészeknél is hasonlóképpen van, mert az egész történelem túlságosan széles terület.

A Biblia valóban nem tartozik ebből a szempontból az érdeklődési körömhöz, de vannak átfedések, például az ókori Egyiptom egyes időszakai, vagy a római koré, de ott sem minden, mert a királyság kora alig érdekel, sejtelmem sincs, miért.

Talán mert az is eléggé a múlt homályába veszik, több benne a legenda, mint a valós tény.

A bibliai időrendet régészeti leletek cáfolják, a királylistákból elég pontos időrendünk bontakozik ki.

A nevek sem passzolnak, néha nagy keservesen, nagy jóindulattal lehet egyik, másik uralkodót beazonosítani, talán ez lehetett a neve alapján, de a tettei egy része meg más időpontban élt emberek cselekedeteihez hasonlítanak, más részük meg teljesen más emberhez köthetők, mintha Kossuth Lajost összekeverném Botonddal és Toldival, de természetesen alig felismerhető néven.

Az egyes városokra történő utalás is túlságosan meseszerű, nagyjából az igazságos Mátyás népmesealakjához hasonlóak az egyes példabeszédek, amik ettől függetlenül érdekesek és bizonyára van is erkölcsnemesítő tartalmuk, legalább is a régi erkölcsökhöz képest, de sajnos történelmi szempontból alig értékelhetők. A gyakorta megismétlődő mesék, amiket többször is megemlít a Biblia, azok is árulkodnak arról, hogy legenda az egész, amit nyomatékképpen többször is lehoznak, mert megtetszett a szerkesztőnek, aki a Bibliát összeállította.

A bibliai kronológiát nagyjából ennek ellenére fel lehetne fektetni, vannak támpontok, ami köré a többit be lehetne illeszteni, például a történetekben megemlített csillagászati események, mondjuk a Napfogyatkozások, de a Biblia túlzásai miatt ez sem könnyű, csak nagy vonalakban lehet valamit elérni, félig behunyt szemmel.

Ilyen túlzások az életkorok, vagy az óriásira felduzzasztott létszámok és az egyéb számadatok, amiknek a végéről egy, két, három nullát is el kell venni helyenként.

A Biblia mint ősrégi szöveggyűjtemény azonban mégis értékes, attól függetlenül, hogy sokszor fél, vagy egész évezred eltérés is felfedezhető a néprajzi leírásokban, de akkor is páratlan bőséggel ontja az információt, csak a valódi történelem ismeretében a helyükre kell tenni őket és megfelelő józansággal kell bennük szelektálni.

Mivel bizonyíthatóan egyes részek utólag keletkeztek, korábbra visszadatálva, csak a saját korukról árulkodnak valamennyire, de az a kor is rendkívül messze van tőlünk, ezért értékes információ lehetne, ha letudnánk hámozni róla a félrevezető információkat, amire volt már többször is kísérlet.

Hiszen a Bibliát évezredek óta tanulmányozzák, de történész szemmel egyre kisebb a jelentősége, mert egyéb forrásokból viszont egyre több anyag birtokába jutunk, amelyek jelentősen eltérő információtartalommal bírnak és azt veszik mindenhol figyelembe, nem a Bibliát.

Azt elismerem, hogy nem volt ez mindig így, mert régen pont a Biblia volt a történelemszemlélet alapja, de a szenzációs leletek egyre jobban cáfolták és egyre nagyobbak lettek az eltérések, így már komoly munkákban sehol sem foglalkoznak a bibilai párhuzammal és ez már évszázadok óta így van, még a régi korok vallásos régészei is különvették a kettőt - egy dolog a Biblia és egy dolog a történelem.

Ma azt tartják a régi korok kutatói, hogy szép dolog a Bibliától, ha minden tizedik oldalon van egy mondat, ami akár részben helyes is lehetne, ha foglalkozna vele egy történész, de ezt csak a vallástól elvakult emberek szokták tenni, ám ezt tudományos körökben sehol sem veszik figyelembe, mert a valódi kutatók már egy mosolyt sem tartanak érdemesnek ezzel kapcsolatban megereszteni, egyszerűen nem foglalkoznak vele, mert semmi értelme nincs, annyira távol van a valóságtól.

A Bibliában nem minden Isten szava. Hanem amikor oda van írva, hogy pld. Mózes, akkor az Mózes szava arról, hogy mit üzent az Örökkévaló, de nem az Örökkévaló monda ezt el, hanem Mózes.

A Bibliában csak egyetlen egy személy azonosíthatta önmagát hitelesen Istenként, ez pedig Jézus. Ezért a Bibliában csak Jézus szavai Isten szavai, senki másé.

Az ördög azt a problémát, hogy ne higgyenek az emberek, vagy tévesen higgyenek, úgy oldotta meg, hogy összekeverte az Evangéliumot (az Isten szavát), az emberek szavával, így már mindent ki lehetett olvasni a Bibliából, meg annak az ellenkezőjét is.

Bizony, az ördög eszközül használja a legszentebb könyvünket, magát a Bibliát, arra, hogy Jézus Krisztust egy sorba állítsa a prófétákkal.

Az újszövetség stílusa hasonló a régihez, az Ószövetséghez.

Jézus sem közvetlenül ír, hanem a könyvek írói mesélnek arról, hogy miket mondott, miket tett állítólag.

Na igen, de az evangélisták látták és hallották Jézust, és azt írták le amit láttak és hallottak, tehát a tényeket.

Míg az ószövetségben nem tényeket, hanem sugalmazásokat. És ez bizony igen nagy különbség, melyet nem szabadna összemosni.