Igaza van Voltairnek?

Nekünk kell megtalálni az aranyat, a szellemi kincset, és vigyázni rá.

"Őrzők, vigyázzatok a strázsán,

Az Élet él és élni akar,

Nem azért adott annyi szépet,

Hogy átvádoljanak most rajta

Véres s ostoba feneségek."

[link]

Nem

Miért az számit, hogy egy ember mit mond?

csak azért mer irt néhány szindarabot.

ha elkondolkodott volna az élet dolgain úgy mélyebben akkor rájött volna arra, amiről lemaradt

Tényleg ezt mondta volna Voltaire?

Nekem ez egy kicsit meredeknek hangzik az ő korában, még manapság is elég provokatív.

A kérdés lényegét tekintve, szerintem akkor keletkezett a vallás, amikor egy okos ember találkozott egy kevésbé okossal.

Ekkor az okos nyilván elkezdte manipulálni a másikat, aki hitt neki, de én azért találok hasznos dolgokat is a vallásokban, nem csak ostobaságokat.

A természeti népek vallását nem nagyon ismerem, de amit tudok róla, az arról árulkodik, hogy egyrészt a természet titkainak egyfajta primitív magyarázata és lényegében azt a célt szolgálja, hogy a természettel nagyobb összhangban éljenek.

Az ókori népektől kezdve már sok tiltást, előírást ismerünk és nem kétséges, hogy a krokodil tisztelete hasznos volt az egyiptomiaknak, hiszen tisztán tartotta az életet adó Nílust, vagy a muszlimok napi ötszöri mosakodási előírása, azon az éghajlaton felettébb hasznos és a kötelező jelleg által lebíródnak a nehézségek, ott még talán a csöves sem büdös.

Hasonló éghajlati oka lehet a jellegzetes metélkedésnek és a többi ilyen előírásnak.

A keresztényekről szólva is találunk egy csomó értelmes és másképpen nehezen megparancsolható dolgot, amibe beletartozik a böjt, a hétvégi pihenés, de még az is, hogy ne békétlenkedjenek az emberek, szeressék még az ellenségeiket is, továbbá ne lázongjanak állandóan, hanem viseljék el szépen a sorsukat. Persze cserébe azért adni kell is valamit, tessék, legyen nektek egy príma túlvilági élet, majd ott bokázhattok, ha itt fértek a bőrötökben és nem garázdálkodtok lépten, nyomon.

A társadalmi szint függvényében ma is lehet, vagy van is ennek szerepe, de ahol már van rendőrség, jól és hatékonyan működő intézmények léteznek, ott talán már megértik az emberek szép szóból is, hogy mi a káros, mi a kívánatos és így egyre kisebb szükség van a vallási körítésre.

Igaza volt.

Amikor az egyik ősember elhitette a másikkal, hogy természetfeletti hatalommal bír, megszületett az első papkirályság.

A legősibb városállamokban még nem vált külön a vallási és a világi vezetés.

Akik megértették a csillagászatot és az időjárási törvényszerűségeket, azok felhasználhatták ezt a tudást ahhoz, hogy a néptömegeket alávessék és anyagi javakhoz juthattak a rabszolgatársadalom megteremtése által.

19Titusz2x -nagyon jó meglátás! A Nagy Francia elsötétedés- az okozta a világ rohamos szellemi hanyatlását. Az anarchia elszabadulását. Az archaikus rend elvesztését. Attól kezdve az események gyorsan alakulnak. Az archaikus rendben az emberek tudták a realizációs útjukat. Tudták mit kell tenniük, hogy visszafogadja őket az ősi rend. Minden szellemi ideológia- amelyekből deriválódnak a tételes vallások- egybehangzóan tud erről az aranykorról, amit az ember elveszített, amelyből kizuhant (bűnbeesés) És tudták az utat visszafelé -az Abszolútumhoz. Csak az 5 világvallást tekintve, mint egy gyémánt 5 különböző oldalát: Brahman(!),Tao (Út), Buddha tudatállapot, Isten, Allah.

Most a tévelygőket, útvesztőket megragadja és lehúzza a "fogd,vedd,vidd", a könnyű segítő (valójában eltompító): a vegyszerek, gyógyszerek, pótszerek, "a rohanj a prédára siess a vadra" a kényelem és a bulvárszintű tudomány - ami látszólag "megoldást" keres az ember életére, elzárva metafizikai érzékenységét, a benne ajándékként megtestesülő világ világosságát, emberi méltóságunk alapját a csillogó-villogó dolgokkal, fogyasztói idiótaként láncraverve.

A 'saját út' (svadharma) ezekkel nem váltható meg. A kérdést nem válaszolja meg: Ki vagyok én? egész életünkre szóló feladat. A jó pap, tanító, mester, beavató mindig is érzékeltette a tanítványával: TE VAGY A FELADAT! Valósítsd meg, realizáld!

*

Weöres Sándor A teljesség felé / részlet

Az eszme-idő

A teljes-idő mása a jelenség-időben: az eszme-idő. Egy ember életeaz eszme-időben nem a születéssel kezdődik és nem a halállal végződik.Homályos, felelőtlen perceid az eszme-időben mindig "ifjúkoriak", érett, felelős perceid pedig "öregkoriak", független attól, hogy húsz, vagy hetven éves korodra esnek-e. Az eszme-időben az egy-ember élete mindig a gyarlóbbtól a különb felé halad, az emberiség élete pedig a különbtől a gyarlóbb felé. Mert

mindig csak az egy-ember emelkedik az életbeli állapot fölé; az emberiség egésze alaktalan tömeg, mely elsötétül.

Az emberiség négy fő-korszaka az eszme-időben:

Első az Aranykor.

Az emberekben a változatlan alap-rétegük tiszta, világos és a változó tényezők minden nehézség nélkül, önkénytelenül köréje-rendeződnek. Az emberélet csöndes-derűs, egyszerű, titok-nélküli, teljes összhangban a testtelen erőkkel és a természettel. Második az Ezüstkor. Az emberekben különválik a változatlan alap-réteg s a változó személyiség. Az öröklét háromféleképpen sugárzik át a mulandóba: mint létezés, feltétlen érvény, igazság; mint az időbelit az időtlen felé vonó jóság; s mint az előbbi kettőnek formai tényezője, szépség. Az emberéletet a képességek burjánzása jellemzi, a nagyobb nehézség nélkül elérhető óriás-eredmény. Az égi segítség megsokszorozza az emberi-erőt, s az ember nem mindig annak

szolgálatára fordítja erejét, akitől kapta. Az Ezüstkor lázadó embere oly hatalmas, hogy a testtelen erők csak súlyos, váltakozó harcokban bírják legyőzni.

Harmadik az Érckor. Az emberekben a változatlan és változó közti kapcsolat meglazul, folytonos erősítésre szorul. Az igazság, jóság, szépség már nem magától-értetődő, hanem keresni kell. Az igazság keresése a tudomány, a jóságé a törvény, a szépségé a művészet. Az

Érckor embere szívós, szorgalmas, bátor, szenvedélyes, jussából nem engedő, bosszúálló; makacs szorgalmával többnyire eléri az eredményt. Ha fellázad: ereje kevés ahhoz, hogy veszedelmessé válhasson, de oly szívós, hogy a testtelen erők csak tűz-vízáradattal bírják letiporni.

Negyedik a Vaskor.

Az emberekben nincs többé kapcsolat a változatlan és a változó között, legföljebb villanásképpen, álomszerűen. Csak a változót ismerik s a változatlan iránti érzéket elveszítik. Teljesen a tér és idő bontott jelenségvilágában élnek s azt, ami bontatlan, tér- és idő-fölötti: Istent, az öröklétet, a testtelen erőket, mind a térben és időben képzelik el külön-külön, a mozgalmas jelenségek mintájára: ezzel az emberi ős tudás zűrzavaros mesévé válik. Némelyek látják ennek a mesének képtelenségét, ezért Istent és a lélek halhatatlanságát s a túlvilágot tagadják; mások, gyávaságból, mindenáron hinni akarnak a lehetetlen mesében. A Vaskor tragédiája, hogy a vaskori ember balga, ha hitetlen és mégbalgább, ha

hívő. Az igazság, jóság, szépség felé törekvő jószándék többnyire megvan, de éppoly reménytelen, mint a szárnyaszegett madár repülése. Az igazságot felváltja százféle nézet, a tudományt az adat-bogarászás és népszerűsítő tömeg-művelés. A jóságot felváltja az érzelgősség, mely, míg egyfelé könnyekig meghatódik és cukrot-mézet osztogat, másfelé gyűlölködik és könyörtelenül vetkőztet. A törvényt felváltja mindenféle rendelet, melynek az erkölcshöz semmi közük, a vezetőség érdekéből fakadnak; ha változik az uralkodó-párt, akkor amiért egy nappal előbb börtönben ültél, most ugyanazért a húsosfazék mellé kerülsz, és amiért egy nappal előbb kitüntetést kaptál, most ugyanazért felakasztanak. A Vaskorban csak őrök és rabok vannak, s minden rendszerváltozáskor e két kaszt megcserélődik. A szépséget felváltja a kívánatosság, a művészetet a szórakoztatás és lakásberendezési lim-lom. A Vaskor embere amilyen erőszakos, ugyanolyan tehetetlen; mindent szervez, rendez, irányít, de csak kuszaság lesz belőle; minden, amiből építeni akar, kátyúból van. Sohasem fordul a felső hatalom ellen, hiszen nem is ismeri; kipusztításához nem kell vízözön: ha feléli lehetőségeit, tönkremegy.

E négy korszak az eszme-időben létezik, nem a történelmi időben; de a történelmi idő minden szakasza viseli e négy korszak valamelyikének bélyegét.

Vizsgáld meg, hogy te magad az Arany-, Ezüst-, Érc- vagy Vaskorszakba tartozol-e.

Kérés

"Add vissza mértékét az embernek." Vedd imádba.