Szerintetek létező dolog a lélek?

A kereszténység nem tanít olyat, hogy valakinek nincs lelke.

Szerintem a személyiséged a lelked. Az egyéniséged. Mások szerint meg nem tudom, hogy mi.

Valószínűleg a kérdésedre a kvantumfizika fog választ adni a későbbiekben. Elméleti síkon sokat foglalkoznak a teleportációval. Az pl. egy talány, hogy ha teleportáltak valakit egyik pontból a másikba, akkor a személyisége is megmarad-e ugyanolyannak, vagy pedig van még valami az információn, emlékeken túl, amit nem tudunk átjuttatni, pl. azért, mert még nem ismerjük.

Nem is tudni pontosan, hogy a lélek miből tevődik össze. Lélekgyógyászat persze létezik, de a pszichológia is a személyiség struktúrájára összpontosít a gyakorlatban, azaz a születés után szerzett tapasztalatok kódolással való tartós befolyásolására.

Van olyan, hogy egy terápia túl gyorsan zajlik, hogy bizonyos témákat túl mélyen érintenek a foglalkozáson, amely amúgy testi tüneteket produkál már kisebb megerőltetés hatására is. Valószínűleg ha hosszabban és még behatóbban tanulmányozná egy pszichológus valaki lelkét, akkor a páciens beleőrülne.

Szerintem a lélek létezik, és vallásos körökben Isten a neve, aki ott van mindenhol, mindenkiben. Születésed előtt is volt és utána is lesz, függetlenül attól, hogy te hol vagy és mit csinálsz, mert afféle energia, ami több módon képes hasznosulni, ugyanakkor te is megtapasztalod a fogantatás pillanatától, mint minden más élőlény is, aki ide érkezett. Számomra az egész univerzum is egy ilyen nagy, örökmozgó energiatér, aminek nincs eleje, se vége, és mégis minden ciklikusan és összefüggően történik benne (a kicsi gyerek fejlődése az ősemberére hasonlít, a történelem folyamatosan ismétli önmagát, egy család úgy működik, mint egy nemzet) , mindegy, hogy kicsi vagy nagy dolgokról esik szó. És minden élő ehhez az energiához alkalmazkodik a világon, még a testi funkciókkal kapcsolatosan is. Talán ezért érezzük magunkat rosszul, ha nincsen semmiféle rendszer az életünkben. Ilyen tökéletes rendszert viszont sosem leszünk képesek alkotni, lehet, hogy az istenkép kialakulását ez az állandó kudarc okozta, mert úgy gondoljuk, valaki folyamatosan ki akar babrálni velünk, amiért ez nem jön össze.

Halál után pedig az információk, emlékek elvesznek, és az energia visszatér a nyílt térbe.

De persze lehet úgy is tekinteni, hogy a lélek az őstudat, berögzült viselkedésformákkal, amelyek kifejezetten az emberre jellemzőek, pl. hazudozás, a saját faj irtása, az átlagostól eltérő egyedek iránti ellenszenv.

Vagy mindez egyszerre.

Egyetértek az első válaszolóval.

Az önálló léleknek viszonylag a testtől elkülönítve változatlanul meg kellene maradnia, de számos esetben nem ez történik.

A balesetben súlyosan megsérült, mozgássérült, vagy köznapi szóval mondhatnám, nyomorék ember személyisége is esetenként jelentősen megváltozik. A csalódás, a környezet frusztrációja, vagy csak egyszerűen a jogos irigység a legbarátságosabb, a legjóindulatúbb jellemet is áthangolhatja. Találkoztam olyan esettel, amikor a korábbi nemes lelkű ember valóságos gonosszá változott. Rosszindulatú lett, kárörvendő és minden egyéb ilyen irányú tulajdonságot mutatott. Egy lányismerősöm testvére volt, akit ugyan korábban személyesen nem ismertem, de a nővére mentegette így, hogy a baleset óta változott meg és én hiszek neki.

A korai filozófia is testalkat szerint jellemzi az embertípusokat. A kövérkés alkat barátságos, optimista embert jelez, a soványság szomorkásat, a robusztusabb pedig tettre kész, esetleg erőszakosságra hajlamost, de könnyű belátni, hogy meghízni, lefogyni bárki tudhat és a csenevész fiúcskából is díjbirkózó lehet, ha kamaszkorában elegendő fizikai terhelést kap.

Láttam korai szexfilmet Stallonéval, ez még nem is pornó volt, bár azért szeretkeztek benne, de úgy, hogy semmi sem látszott. Ványadt kis nyüzüge kölök volt, sovány és tyúkmellű, 18-20 év körül. Alig volt a vékonyka karján valami kis csomócska, de aztán kigyúrta magát, jó izmosra Rambo korára. A vállain azért meglátszik ez, mert a csontok csak kamaszkorban nőnek gyorsan, aztán már csak az izmokat lehet fejleszteni és neki az izmaihoz képest nem nagyok a vállai.

Ma már teljesen másképpen osztályozzák a személyiségeket, de az ókoriak megfigyelése sem volt teljesen rossz, mert tényleg sok esetben, ha nem is mindegyikben, de azért részben találó volt.

Ha a lélek különálló valami lenne és nem csak a génjeinkben meghatározott tulajdonságainkban és az agyunkban, illetve az idegrendszerünkben, amihez a gerinc is hozzátartozik, jönne létre, akkor az ilyen változások nem volnának lehetségesek.

Azt is meg szeretném említeni, hogy más jellegű eszmei változást is fel lehet mutatni. Aki korábban egy bizonyos tulajdonságokkal rendelkezett, de később megismert valamilyen más eszmei, lelki beállítottságot, vagyis tanult, az átveheti annak jellemzőit, például buddhista filozófiát követve, vagy akár jámbor kereszténnyé válva, de fordítva is lehetséges, a jól nevelt szelídséget is megvadíthatják és a rossz tapasztalatok szörnyeteggé silányíthatják.

A lélek a személyiségünk, ami változhat és velünk él, vagy pusztul.

Szia

Abban az értelemben nincs ahogy eddig félre tanitották.

A Teremtő a szavában mindent elmondott erről, csak el kell olvasni és elhinni, Ő jobban tudja.

Az ember maga a lélek, ahogy a teremtésben irva vagyon.

7 És ekkor Isten megformálta az embert a föld porából, és az orrába lehelte az élet leheletét, így lett az ember élő lélekké.

A Nanomedicine című könyv megállapítja, hogy az emberi test 41 kémiai elemből épül fel. Ezek az elemek – például a szén, a vas és az oxigén – mind megtalálhatók a föld ’porában’. Ezért az emberek valóban „a föld porából” vannak megalkotva, ahogy a Mózes első könyve mondja.

A héber ne′fes szó, melyet „lélek”-nek fordítanak, azt jelenti, hogy ’élőlény, mely lélegzik’. Amikor Isten megteremtette az első embert, Ádámot, nem egy halhatatlan lelket lehelt a testébe, hanem az életerőt, melyet a lélegzés tart fenn. Tehát bibliai értelemben a lélek az egész élőlényre utal. Az Istentől származó életerő nélkül a lélek meghal (1Mózes 3:19; Ezékiel 18:20).

Nem biblikus alapon ha válaszolok, nem függ össze az, hogy a van-e lélek és hogy kire milyen szociális vagy pszichológiai (persz a pszichológia szóban is benne van hogy "lélek") hatás ért valakit. Lehet úgy is mondani, hogy a lelkében ilyen vagy olyan nyomott hagyott- éppen úgy, ahogy szokták azt mondani, hogy az agyában lezajlott ez vagy az. Nincs nagy különbség. Attól függ, hogy valaki materialista vagy sem. Véleményem szerint a mai világban csak az lehet materialista, aki még a fundamentalistáknál is naivabb, hiszen szinte nyilvánvaló (a tudomány által lett azzá), hogy mennyire absztrakt és ellentmondásos világban élünk. Ha valaki ezek után is materialista akar lenni, akkor hajrá.

Kedves utolsót viszont kiegészíteném, ha biblikus választ vársz:

Ha az ószövetséget vesszük, akkor szerepel a ruáh és a nefes is, mint lélek. Legtöbbször persze a ruah ISten Lelkét jelenti, de van, hogy felcseréli az értelmét a nefessel. Abban igaza van az előttem szólónak, hogy a nefes (pl. a teremtéstörténetben) élőlényre vonatkozik, de ez nem jelenti, hogy egyenlő vele a továbbiakban. Azt jelenti csupán, hogy az ember, mint egész jelenik meg- vagyis nem választható külön a test és a lélek. (Bár mindkettő létező része az embernek, de az ember nem létezhet csupán az egyikkel.)

Az újszövetség például sokkal bonyolultabb emberképet használ. Megjelenik a szóma, a szarx, a pneuma és a pszüché fogalma is. Hol egyiket, hol a másikat használva. Pál apostol a pneuma és a szarx fogalmat állította ellentétbe következetesen (mint lélek és test). Itt nem úgy kell értelmezni, mint dualista meghatározás: vagyis, hogy aszketikusan kell élni, mert a testem rossz, a lelkemet pedig Istentől kaptam, hanem teológiai értelemben: a lelki dolgok felé kell fordulni a világi, "testi" dolgok helyett. Az összes páli szakasz erre vonatkozik. Ha nem lenne lélek, vagy lelki világ, akkor nem mondaná ezt Pál sem.

A lélek szó Bibliai kifejezés az élö emberre és állatra.

Bár a vallások sok mindent tanítanak, a lélek halhatatlanságtól a lélekvándorlásig, de a Biblia azt írja, hogy a lélek halandó.

Néhányszor idéztem Petöfi Sándor János vitéz verséböl, hogyan szólítja Jancsi kedves Iluskáját. Iluskám, lelkem.

Valamikor régen még az én dédmamám idejében szokás volt a szólítás: drága lelkem. Ma így mondanánk, drága lányom, fiam, szerelmem :)