Hogy lesz valaki istenhívőből ateista?

Pietrosol: addig, amíg a Jehova tanúi nem jöttek, azt hittem, hogy a lélek tagadása olyasvalami, amit csak a materialisták tesznek. Azzal szembesülni, hogy vannak alapvetően istenhívő keresztények, akik fel tudják építeni a teológiájukat és a világképüket anélkül, hogy feltételeznék benne a lélek nevű dolgot, és még a Bibliából is tudnak érvelni emellett, megdöbbentő volt számomra. Nem olyan különös, ha valaki materialistaként nem hisz a lélekben, az viszont, hogy vallásos, sőt éppen keresztény is lehet valaki így, az elgondolkoztató. Elgondolkoztató például az, hogy más keresztények körében a világképük elképzelhetetlen a halhatatlan lélek képzete nélkül, és csomó minden tapasztalást, élményt erre vezetnek vissza. Eközben szintén más keresztények, akiket materializmussal távolról sem lehet vádolni, egyszerűen figyelmen kívül tudják hagyni, az ő hitüknek, vallásos életüknek nem része, hogy a lélekkel hoznak akármit összefüggésbe. Nem lehet a két álláspont egyszerre igaz, ezért arra kényszerültem, hogy megvizsgáljam, mi szól a lélek létezése mellett, és mi szól ellene. Arra jutottam, hogy a lélek létezése mellett semmilyen bizonyíték nincs, ellene viszont több dolog is szól. A vallásos emberek hajlamosak arra, hogy bemagyarázzanak, beképzeljenek maguknak dolgokat, így megerősödhet egy nem létező dologban való hitük. Ha azonban nincsenek kifejezetten erre kondicionálva, akkor nem is hiányzik, nem is tűnik fel nekik, hogy nekik "lelkük van", amit a felekezetük indokolatlanul tagad. Magyarul nincs az embereknek valódi megtapasztalásuk a lelkükkel kapcsolatban, csak olyan, amit a vallásuk hozzáállása miatt beképzelnek maguknak.