Miért foglalkoznak az emberek annyit istennel?

köszönöm 19tzolko, valóban helyesen: Esse est Deus.

ISTEN A LÉT - ezt jelenti. Először Duns Scotusnál, majd tovább a mélyebb írásokban sok helyen.

A Lét- tehát nem a létezők egyike. A forrás, ami mindenben ott van, de mint eredet,keletkezés.

„Belőle fakad, Rajta át halad,

Beléje torkollik a Mindenség.”

Isten szeretet. Ez a kereszténység felismerése az inkarnálódott Logosz hatására - mert az, hogy "a Lét" -elvontan, de minden vallásban megjelenik, de feltehetjük a kérdést Canterbury Szent Anzelmmel:

Miért lett Isten emberré?

[link]

*

>>"Szerintem inkább azt akartad írni, hogy az ateisták szerint képzelik a vallásosak felhőn ülő mesealaknak."

Nem, azt akartam írni, amit írtam: a hívők nem képzelik annak. Soha. Senki. A (keresztény) képzőművészet ábrázolásairól mindenki tudta/tudja: ábrázolás. Nem azonos azzal, amit ábrázol. A kép soha sem önmagáról szól, hanem mindig állhatatosan arra mutat,aminek a képe.

>>"Na jó, de akkor miért úgy él az emberekben isten, mint az Ószövetség szakállas zsidó bácsija, aki ítél és büntet? Nem egészen azt tanítja a kereszténység, mint amiről te írsz."

Tehát nem. Aki megértette akár alacsony fokon is, mit jelent a kereszténység, már túllép az ószövetségi törvényeken: "Mert a törvényt Mózes által kaptuk, a kegyelem és az Igazság pedig Jézus Krisztus által valósult meg"

Tehát Isten (nem az inkarnálódott Logosz, Isten) személy feletti, tulajdonság feletti,nemek feletti,származás feletti: AZ.

Ha azt mondod "bácsi" akkor egy duális rendszerben gondolkodsz: nem néni. Csakhogy Istent nem korlátozza semmi. Mert mi korlátozná? az csak felette lehet -akkor az: Az stb tovább.

A történelmi vallások mindig is a duális kettőzött, tükrözött gondolkodás MEGHALADÁSÁRA tanítottak - és eretnekként üldözték a duálist véglegesen képzelő gondolkodókat. A dualitást a fény irányában kell elhagyni -erre tanítanak a történelmi vallások.

*

Az utóbbi évszázadban több alkotóművész (így pl Paul Klee) megpróbálta teoretikusan is megragadni, mi az: ihlet, intuíció, invenció. Az 'ihlet' görög szava szó szerint 'Isten által áthatott'.

Lényegében erről van szó. Ihletett: nem duális, nem tükrözött módon születik, hanem a forrás - a még forma nélküli nyer formát (vers, zene, festmény stb, forma a szó maga is). Az igazi műalkotást befogadó meg visszafelé halad az úton: látja a formát és a forma nélkülit egyszerre: látja Isten - ez a katarzis.

* +t

"úgy érzem, hogy a lelkiismeretemmel összhangban kell cselekednem"

Ez OK. A görög egyházatyák a 'lelkiismeret'-et, a l. belső hangját Istenszinonímaként tartották. Mert ugyanott vagyunk, amikor az ihletet, intuíciót keressük. Lélek-ismeret, bennünk a Világ Világossága - honnan is jöhetne? Az pont nem duális (mert akkor egy előírásnak/szabálynak/ divatnak engedelmeskednél, nem a lelkiismeretednek)

Itt most divat szidni a kereszténységet, alázni a keresztényeket (ez is nyilván 0 pontos lesz, akár az előzőek:)) de ez - mint minden trend- duális gondolkodásból jön, tehát nem lényeges.

*

a csend, a belső csend fontos -akkor utána a lecsillapodott tudat látja a lényegest. Ezt is használja a legtöbb szerzetesi út, a ker. is ! "Nyugodtan időzz a semmiben"- mondta Meister Eckhart, XIII. sz.-i domonkosrendi szerzetes-, - tradicionálisan a zen buddhizmus dolgozta ki, mint gyakorlati utat.

A lényeg: háborgó tóban a Hold képe összetörik, nem látszik,ha lecsendesíted a tudatod, nem háborog, akkor olyan mint a tiszta tó, szépen tükrözi a Holdat.

[link]

Nem igazán tetszik nekem a saját korábbi válaszom, amelyet valószínűleg azért fogalmaztam ennyire éles hangnemben, mert egy kissé már fel voltam bosszantva más miatt és csak rátett az, hogy olyan választ olvastam, amely ugyan nem mondta ki nyíltan azt, hogy az ateisták, vagy a más vallásúak képtelenek a méltatott dolgok véghezvitelére, de érezhetően sugalmazta azt.

Nem egy jó módszer a másik lehengerelése, de tiltakozásnak megfelel és én annak is szántam.

Annak örülök, hogy a latin idézet kapcsán valóban nekem volt igazam, de én még tovább mennék, mert attól függetlenül, hogy így már találkoztam vele, de még mindig nem azt jelenti, mint amit a válaszban olvashatunk. A lét a vita (ae), vagy existentia szóval jelenik meg a latinban és most minden különösebb felhajtás nélkül, de szeretném megjegyezni, hogy elmúlt már a Bibliafordítások kora, amikor szabadon lehetett egy egy kifejezésre improvizálni azt, ami a fordítónak eszébe jutott, sajnos ma már szorosabbak a követelmények, illik azt fordítani, amit valóban, szó és értelem szerint jelent.

Nem vonom persze kétségbe, hogy teológiai körökben régóta így emlegetik, így fordítják ezt a szókapcsolatot, véleményem szerint elég helytelenül, mert annak ellenére, hogy még egy lényegében holt nyelv is változhat, de ennyire azért talán mégsem.

A kereszténység célkitűzéseit nem akarom vitatni, egyrészt, mert valóban, szerintem is ilyesmiket hangoztattak, másrészt ennyire nem akarom bírálni a vallást.

Azt azonban ismételten furcsának tartom, hogy a művészetek, az ihlet továbbra is isteni adományként van feltüntetve és ennek görög eredete is megemlítődött, de az már nem, hogy a görögök egészen másképpen képzelték ezt. Az, hogy nekik más isteneik voltak, az köztudott, de talán a múzsák szerepe sem teljesen ismeretlen és szerintem mégis illene azt is megemlíteni, ha már szóba került, vagyis az a bizonyos isteni adomány teljesen más formában, értelemben lett kitalálva és ismételten felhívom rá a figyelmet, hogy már a barlangrajzokat alkotó ősembernek is szüksége volt rá, de az ateisták, vagy a más vallásúak is részesei, nem kisajátítható a jelenség, mivel olyan emberi adottság, mint az ész, ha már példát is akarok felhozni.

A lelkiismeret kérdése is lényegében hasonlatos, a dualitásról meg csak annyit, hogy az az egyik kardinális kérdés, vagyis az egyik fő oka a sok felekezet létezésének a kereszténységen belül, mert még a katolikusok sem tudnak ettől teljesen mentesek lenni és bizonyos vagyok benne, hogy ha ebbe a témába részletesebben belemerülnénk, még az azonos felekezetűek körében is viták törnének ki.

Az ihletre és a fordításokra visszatérve, szerintem csak irodalmi művekben lehet szabadabban engedélyezni az eltéréseket. Eszembe jut, hogy még gimnazista koromban írtam egy tanulmányt Poe a Holló c. költeményéről amit több magyar költőnk is lefordított. A holló károgását utánzó 'nothing moor' egyszer 'soha már', máshol kissé játékosabban 'sohasem' ként lett fordítva, de a költő szabadságában akár hasonló, vagy lényegében más baljós hangulatú szavakat is kereshet, hogy a vers lényegét érzékeltesse, de akkor is törekedni kell a lényeg megjelenítésére.

Esse est Deus. Nem azt jelenti, hogy Isten a lét.

sorry

Én személy szerint hiszek Istenben, nem képzelem el felhőn ülő alaknak, de még szakállas öreg bácsinak sőt fehér férfinak sem. És nem értem miért hiszik egyesek azt hogy aki istenhívő az buta mert neki nincs elég agyi kapacitása ahhoz hogy felfogja az ők elméletét, mert az is csak egy elmélet, nem támasztja alá semmi azt hogy a világ Isten nélkül keletkezett, és én nem is azért hiszek benne mert nem értek pár dolgot és a létével magyarázom, nekem Isten nem ürügy amit mindenre fel lehet használni.

Viszont a kérdezőnek azt szeretném ajánlani hogy olvassa el A Viskó (The Shack) c. könyvet. És leszögezem hogy nem azért ajánlom mert szeretném ha megtérnél hitében! Szerintem mindenki azt hisz amit akar és maga választja ki azt, nem áll szándékomban és nem is fog valakire rátukmálni azt amit én igaznak tartok. Csak azért javasoltam mert sok mindent megcáfol amit a válaszaidban írtál, pl hogy az Istent mindig fehér férfialakként ábrázolják,nagyon jó könyv és tudom hogy csak fikció nem kell azzal vádolni hogy még nagyobb baromság mint a Biblia és én elhiszem! De legalább megismerheted belőle a mi hitünk lényegét :) . Ha nem szeretnél Isten hitét tanúsító és bizonygató könyvet olvasni akkor természetesen nem kötelező, de tényleg adna egy pár választ a kérdésedre.

Ja és mint azt a hátán is írja ez regény nem teológiai értekezlet! Nem fogsz unatkozni rajta, nagyon érdekes történet.

„Mert félnek. Félnek tőle, hogyha mélyebben belegondolnának magába Istenbe, akkor rájönnének hogy mekkora egy paradox dolog az egész és ezáltal összeomlana az Istenre épülő belső világuk. Ezért inkább hagyják a fenébe, nem foglalkoznak vele, a tudatlanság édes illúziójában tengetik napjaikat. 9es válasz”

Így van. Csak a másik oldalról: Félnek, hogy Istennel – Abszolútúmmal - összeomlana az egész kis kényelmes világuk. A tudomány majd minden megold, az ősrobbanás és az evolúció mankóin araszolok a megsemmisülés felé. Nekem ezzel nem kell foglalkozni. Azzal sem, honnan jön a gondolat, az ihlet, mi az intuíció? Megoldva: Az agy váladéka. A szerelem meg a hormonok váladéka. A lángoló, halálos szerelem meg hormonzavar :D

- a tudatlanság édes illúziójában tengetik napjaikat, 9es.

Nos van, akit érdekel, sőt munkája révén mélyebben is belemerül ezekbe a kérdésekbe, ez a hétköznapi munkájában is érintett kérdések. De ahogy a kérdezőnk nagyon helyesen megállapította:

„Ha mindenki csak azzal foglalkozna, ami érdekli és ami jó neki, semmi baj nem lenne.”

Nem vetem meg, aki nem foglakozik ezzel –csak mondjuk, napi 10 órát gyakorol a hangszerén, 10 órát metszi a rézlemezt, fest, alkot - ő az ún. semmitmondó kifejezéssel az „ösztönös művész” – nem érdekli az alkotás folyamat teoretikusan. Vannak más alkotó-előadó művészek, ők pedig meg megpróbálják ez megfogalmazni – több-kevesebb sikerrel. Nem kéne lerohanni őket zagyva, materialista abszurd tételekkel, mert ők ÁTÉLÉSBŐL, empirikusan tudnak valamit.

Valójában kár volt ezeket ide a gyakorira hozni, a pontozásból látszik, a kérdező mindössze egy igazolást akart maga számára, hogy „nem üldögél a templomban”. Az igazolást én is megadom. És kérem, hogy aki azzal foglalkozik, amit szeret, ne bántsa (lepontozással:), mert ő sem szeretné, ha ezért bántanák :D :D

*

Más:

#26os:„hogy olyan választ olvastam, amely ugyan nem mondta ki nyíltan azt, hogy az ateisták, vagy a más vallásúak képtelenek a méltatott dolgok véghezvitelére, de érezhetően sugalmazta azt”…. „de az ateisták, vagy a más vallásúak is részesei, nem kisajátítható a jelenség”

Merem remélni, ez nem az én balsorsú #14-esem, mert pont én vagyok, aki ilyet nem gondol. Más vallású – nem tudom, mit takar, de valószínű, magam is „más vallású vagyok” :D

Közvetlen szeretteim, rokonaim is ateisták, és más-más vallásúak :D :D

*

Balsorsú 14-est pedig a divatnak behódolva ezennel átírom-javítom, helyesen:

ÉN ÉN ÉN vagyok aki azt gondolja zengzetes magyar nyelven: ISTEN A LÉT.

(Sein németül, ami más, mint a létező) Sorry.

A hülye skolasztikusokról meg gondoljátok azt, hogy azon rágódtak több ezer oldalon (nekik még nem volt gyakori kérdések:): Isten van-e, és ha nem, akkor miért igen.

„Pillanatnyilag a klinikai egzisztenciánál tartunk. Bele kell nyugodnunk abba, hogy Platón és Plótinosz, Augustinus és Anselmus, Cusanus és Cervantes, Shakespeare és Beethoven, a többiekkel együtt szkizofrének voltak, másokkal szemben, akik vagy epilepsziások, vagy paranoiások.”

Búcsúzom, mindenkinek boldog új évet!-anna