Mit jelent az, hogy a Szentlelket káromolni?

Már bocsánat,de akkor mivan a tékozló fiúval aki elment hazúlról,majd visszatértekor,nem küldték a külső sötétségre,nem átkozták el,...vagy egyszerűen csak arról van szó,hogy ebben az időben még nem töltetett ki a szent szellem,igy nem is lehetett ellene véteni?

Ez a kérdésem válasz lenne arra,hogy aki visszautasitja Isten munkáját(szülő nevelői módszer)vagyis nem követi a szent szellem vezetését,mint a fiú az apáét,az örök kárhozat! háát,furán hangzik!

Mt 12,22 - Mt 12,37

(Vö.: Lk 11,14-15; 6,43-45.) Jézust ördögűzése miatt ismét azzal vádolják, hogy Beelzebub nevében űzi ki a gonosz lelket (vö.: Mt 9,32-34). Jézus a leghatározottabban visszautasítja a rágalmat. Hivatkozik arra, hogy ebben az esetben a sátán meghasonlott önmagával hivatkozik arra is, hogy vannak zsidó ördögűzők, s ezek akkor kinek a segítségével űznek ördögöt? A farizeusok nem akarják látni az igazságot, nem akarják észrevenni Isten Lelkét, ezért bűnük megbocsáthatatlan, mert maguk zárkóznak el a kegyelem elől. Az olyan beszédért, mely felesleges, vagyis amely rágalom, számot fognak adni az utolsó ítéleten.

Mt 12,31: Azért (ezen ellenséges érzület miatt, melylyel irántam vagytok), mondom nektek, hogy minden káromló beszéd és minden bűn, mely mindig az Isten szentségének káromlása, bocsánatot nyer az Istentől, de a Szentlélek ellen való bűn és káromlás nem nyer. Ez abban állott, hogy a szembeötlő bizonyságok és tulajdon jobb meggyőződésök ellenére, azt, mit a Szentlélek Krisztusban munkált (28. v.), a gonosz léleknek tulajdonították (24. v.), s így a jót rosznak, az istenit ördöginek nevezték. Mindaz, ki a kereszténységnek, vagy valamely parancsot vagy tilalmat tárgyazó tiszta tanítmánynak fénye előtt szemeit készakarva behunyja, s magát, jobb meggyőződése ellenére, arra vinni törekszik, hogy a roszat jónak, a jót rosznak tartsa, ugyanazt cselekszi. Mivel ezen vétekkel az akaratnak teljes megátalkodása és ellenszegűlése van összekapcsolva, tehát az természeténél fogva gyógyíthatlan és megbocsáthatlan. Kik az ilyen vétkekben vannak, hasonlók ama halálos betegekhez, kik nem csak minden gyógyszert megvetnek, hanem ezenfelűl mindent elkövetnek, hogy vesztöket siettessék. Az ilyenek egyedűl csoda által szabadúlhatnak meg. Az Isten tehet ugyan csodát, és adhat nekik kegyelmet, hogy vakságukból diadalmasan megtérhessenek; de ha ezt nem teszi, az ő itélete igaz marad. E lehetőség tekintetéből könyörög az anyaszentegyház az ilyen bűnösökért, valamint őket a sz. gyónásra is bocsátja úgy, mint másokat.

Mt 12,32: A jövendő világ a zsidókra nézve a messiási világ volt itt és a síron túl, valamint a mennyország erre is, arra is vonatkozik (Máté 3,2.), de úgy, hogy majd az egyikre majd a másikra szóló vonatkozás túlnyomó. Itt a sírontúli tisztítóhely értetik (Ágost. Gerg. Béda, Bern.), hol minden megbocsátott nagy bűnökért eleget lehet tenni, s hol minden bocsánandó vétkek a szenvedett bűnhödés után elengedtetnek. Szólani, itt annyit tesz, mint káromlani, s azután, átalában vétkezni, a mennyiben minden vétek által az Isten káromoltatik. Krisztus a farizeusok ellenében azt akarja mondani: Ha ti csupán engem káromoltatok volna, mint ezt mások is cselekedték (Máté 13,54–58. Ján. 7,41. Tim. I. 1,13.), ez nektek megbocsáttathatnék; de mivel egyszersmind a Szentlelket is káromoltátok, a mennyiben az ő nyilvános cselekvését, minden másnak (23. v.) s így magatoknak meggyőződése ellenére is, melyet bennetek ő ébresztett, az ördögnek tulajdonítjátok: ez nem bocsátható meg nektek. E szerint az Isten Fia ellen elkövetett vétkek azok, melyek nem eltökéllett, szántszándékos vakságból erednek, hanem részben meggondolatlanságból s emberi gyarlóságból vitetnek véghez; a Szentlélek elleni vétkek pedig azok, melyek nem csupán a Megváltó törvénye ellen, hanem a Szentlélek által közlött jobb ismeret ellen való szántszándékos ellenszegűléssel, s így egyenesen a Szentlélek ellen követtetnek el.

Némely bűn megbocsáthatatlan. Jézus Krisztus ezt mondta: „Minden bűn és káromlás megbocsáttatik az embereknek; de a Lélek [szellem, New World Translation] káromlása nem bocsáttatik meg az embereknek” (Máté 12:31). Tehát az Isten szent szelleme, azaz tevékeny ereje elleni istenkáromlás nem kerül megbocsátásra. Pál apostol utalt erre a bűnre, amikor ezt írta: „Mert lehetetlen dolog, hogy a kik egyszer megvilágosíttattak . . ., És elestek, ismét megújuljanak a megtérésre, mint a kik önmagoknak feszítik meg az Istennek ama Fiát, és meggyalázzák őt” (Zsidók 6:4–6).

Csak Isten tudja, hogy egy ember megbocsáthatatlan bűnt követett-e el. Pál azonban megvilágította ezt a kérdést, amikor a következőket írta: „Mert ha szándékosan vétkezünk, az igazság megismerésére való eljutás után, akkor többé nincs bűnökért való áldozat, hanem az ítéletnek valami rettenetes várása” (Zsidók 10:26, 27). Egy tudatos egyén előre megfontoltan cselekszik, vagy „makacsul és gyakran önfejűen akaratos” (Webster’s New Collegiate Dictionary). Senki olyan nem nyer bocsánatot, aki, miután megismerte az igazságot, szándékosan és makacsul folytatja a bűn gyakorlását. Tehát nem is annyira maga a bűn, mint inkább a szívállapot vagy a szándékosság mértéke az, ami eldönti, hogy a bűn megbocsátható vagy sem. Másrészt mi a valószínű akkor, ha egy vétkes keresztényt mélyen felkavar helytelen cselekedete? Nagy aggodalma valószínűleg azt jelzi, hogy valójában nem követett el megbocsáthatatlan bűnt.

Isten:-Megbocsájtom a bűneid!

Ember:-Kösz!Hagyd csak!

Ez az óriási bűn?