A tudomány mai állása azt igazolja, hogy a különböző vallások okafogyottá váltak. Szüksége van-e a ma emberének a vallásra, vagy mással kellene-e helyettesíteni?

#31 Nálunk legutóbb úgy hatvan éve Sztálinék, akik kiirtották a "vallásos reakciót", hogy tisztán a tudományos materializmus alapjára helyezzék az országot.

Napjainkban a Kína-Tibet viszony jut eszembe, ahol a vallásos népcsoportokban ismét csak az ipari-gazdasági fejlődés akadályát látják, és semmitől sem riadnak vissza, hogy ezt az akadályt elhárítsák.

#30: egyrészt nem igaz. Ha valaki tudományt tanul, attól nem fog gyűlölni. Esetleg akkor, ha tényleg csak "icipicit" tanul.

Másrészt most a tudományról beszélünk, és nem a "tudós" emberről! Attól még ő ember marad, minden indulatával együtt. De a tudomány nem erősíti ezeket az indulatokat - míg a vallás igen!

Sztálin pedig mióta volt tudós?

"A tudomány mai állása azt igazolja, hogy a tudomány nem old meg semmit. Az elmúlt évszázadok őrületes tudományos fejlődése után ugyanott vagyunk, mint háromszáz éve - háborúk, szegénység, betegségek, megannyi szörnyűség. Nem érzem, hogy a tudomány olyan boldoggá tette volna a világunkat."

Pfff, írja ezt egy számítógépről, a jó meleg, központi fűtéssel, esetleg gázzal fűtött lakásból, miközben simán lehet, hogy meghalt volna az anyjával együtt a születésekor, ha még mindig 300 évvel ezelőtt élő jobbágyok lettek volna egy lyukas viskóban. :DDD

#24

"Nem, a tudomány arra ösztönöz, hogy találd meg a saját boldogságodat és ne mások mondják meg neked, hogy mitől legyél boldog."

Az anyagi javak gyarapítása, az érzékek kielégítése, párkapcsolat és a hatalomvágy. Ez a materialista tudományos válasz a boldogságra. Persze nem lehetünk boldogok, amikor állandó aggodalmak gyötörnek bennünket, mert állandónak hisszük a mulandót.

"Én teljes mértékben értem magamat és tudom, hogy mit miért teszek."

Éhes vagy eszel, wc-re kell menned azt teszed, álmos vagy, alszol. Ez csak az ösztönök követése. Tudsz e uralkodni a dühödön, félelmeiden, vágyaidon, elméden? Mert ha nem, akkor akár tetszik, akár nem, ezeknek vagy a szolgája.

A kulturált ember azért megtanul sok mindent, tudod, azért mert ateista vagyok, betartom az illemszabályokat és ezek szerves részei egy felnőtt szocializálódásának.

Aztán aki sportolt valaha, az megtanul küzdeni, keményen edzeni és ha megerősödik, akkor uralkodnia is kell magán, de az egész gondolkodása is hozzáigazodik ezekhez a körülményekhez.

A sima munka sem mindig egyszerű, egy komoly fizikai munkát végző ember, aki a családja miatt szinte vágyik a túlórázásra és keményen odateszi magát, hogy eltarthassa a családját megtanulja az önfeláldozást, de nem is mondok ilyen nagy szavakat, hiszen ez természetes volt mindig is, akár vallásos, vagy ateista az illető. Sosem volt semmi problémám a vallásos munkatársaimmal sem, a munkahelyen ugyanis mindannyian dolgoztunk és nem ilyesfajta vitákra pocsékoltuk az időnket.

Tizenkét kemény órát ledolgozni rendszeresen, nem könnyű, de velem még az is előfordult, hogy 14-16 órákat is dolgoztam folyamatosan. Attól függetlenül, hogy tanult ember lennék, én kifejezetten szerettem mindig is dolgozni, mellette keményen spóroltunk és így mindig volt kocsim, lakásom, telkem és a gyermekeim is megfelelő oktatást kaptak, mert a lényeg mégis az.

Amióta az ipar lezüllött nálunk, kijárok Németországba dolgozni, de ott sem probléma, ha esztergálni, marni, vagy egyéb szakmunkát kell végezni, mert én büszkén mesternek vallom magam, dolgoztam annak idején a Váci úti gyárakban, Újpesten és Csepelen is, és mindenhol megálltam a helyem. A nyugati nagy cégek sem találnak bennem semmi kivetnivalót, ha lehetőség adódik, akkor persze szívesebben programozok, de újabban hagyományos esztergályosként szinte lámpással keresik az ilyen öregeket, akik értelmesek és ügyesek. Én megesztergálok bármit, amiről a rajzot elém teszik és az egyik fő törekvésem mindig is az volt, hogy egy munkahelyen megálljam a helyem, bármilyen munkakörben.

Valójában gépészmérnök vagyok, de bevallom, a kétkezi munkát mindig is szerettem és irigylem a famunkásokat, az asztalosokat, vagy a szobafestőket, mert ugyan a saját lakásom mindig magam festem ki, de ez sajnos még akkor sincs egy profi színvonalán, a fehér fal nekem bőven elég és elismerem, hogy nem tudom ezeknek a szakmáknak a rejtelmeit teljes mélységükben.

Mindezt csak azért írom, hogy a tudományok itt vannak a mindennapi életünkben, az teszi okosan, aki szerényen megtanulja őket elméletben és főleg gyakorlatban, lehetőleg minél szélesebb körben és ha szerencséje van, akkor meg is tud belőle élni.

Ostobaság a tudomány eredményeit misztifikálni, inkább el kell sajátítani, de a gyakorlati tudást sem szabad lenézni, mert új módszerek, anyagok, eljárások jönnek és aki nem követi a fejlődést, az menthetetlenül lemarad, minden téren, minden szinten.

Nekem legalább három tucat komputerem volt már és még ma is lelkesen tanulom az egyre újabb programozási módokat, de természetesen mellette csodálom a kézzel gyártott eszközöket, tárgyakat.

Ki a fene törődik azzal, hogy ki mit hisz, ha a munkád megfelel, akkor rendes ember vagy és meg tudsz élni, de ehhez meglehetős törekvés szükségeltetik a mai világban, ahol villámgyorsan változik minden és ami tegnap muszáj volt, az ma már tilos, de fordítva is, ami tilos volt, az meg muszáj, akár tetszik, akár nem.

Ha a hihetetlen és embert próbáló hajsza mellett önmegvalósításra is jut ideje valakinek, az meglehetősen szerencsés ember, az átlag nem ilyen szerencsés.

Segíts magadon, az Isten is megsegít, tartja a mondás is és ha értelmes ember vagy, akkor megfogod a kalapács, vagy a kapa végét és munkálkodsz, de ha lehetőséged van rá, mert annyira szerencsés vagy, akkor jobban teszed, ha tanulsz és nem a Biblia sok ezer éves maszlagjai járnak a fejedben, mert azzal ugyan sehol sem kereshetsz kenyeret, esetleg csak ha pappá nevelődsz.

Tessék felnőni a világhoz, legelőször az alapokat meg kell ismerni és azután a szakmád csínját, bínját megismerni és nem kritizálni a tudást, hanem elismerni minden szinten, mert a tudás érték és hatalom.

Az értelmes ember belátja ezt és azért tanul, hogy tanulhasson, mert még egy friss diplomás is csak az elején van a tanulnivalóknak.

Akárcsak egy szakmunkás, ha leteszi a vizsgát, akkor nem inas már, de a mestertől még ugyancsak messze van, egy egész élet tanulnivalója vár még rá.

Ami az erkölcsi kérdéseket illeti, nekem az a tapasztalatom, hogy a vallásosak korántsem remekelnek, sok törtető, gátlástalan és utálatos ember akad közöttük. Nekem az a személyes véleményem, hogy az ateistákban több az empátia, a szerénység, ha hatalomhoz jutnak, akkor kevésbé lesznek zsarnokok, vagy talpnyalók és jobban emlékszenek a régi kollégák gondjaira, bajaira, több bennük a megértés és a tisztelet a kollégák iránt.

Az viszont egészen bizonyosnak tűnik számomra, hogy ha a vallásod bármiben is akadályoz, ami a modern világ megértéséhez és megismeréséhez szükséges, akkor az egy ostoba vallás és nem lesz hosszú élete, nem lesz nagy jövője, azzal együtt, aki abban hisz.

üdv