Valójában a tudomány a leghazugabb, legmegtévesztőbb vallás?

A nyugati tudományos módszertan ugyanúgy megalapozatlan, szubjektív, axiómákra építkezik és igazolatlan téziseket fogad el, mint az általa annyira szidott ezotéria. De nézzük sorjában.

A tudomány módszertana elméletileg úgy működik, hogy egy megfigyelést interpretálunk, igazoljuk, azt indukcióval általánosítjuk, majd ebből az általános érvényű törvényből dedukcióval predikciókat teszünk. Ez a Mill-féle deduktív nomologikus rendszer. Egyéb dolog is bonyolítják ezt (reprodukálhatóság, a Lakatos által leírt degeneratív ad hoc mentegetések, Popper falszifikálódása, stb.), de mi most maradjunk ennél.

1. Empirikus megfigyelés:

Látható, hogy a tudományos módszertani lánc elején van az empirikus megfigyelés (ami körülbelül annyit tesz, hogy a világról szóló faktuális tudást szintetikus kérdésekben a posteriori konklúziók alapján vonjuk le, egyszerűbben megfogalmazva arról van szó, hogy egy logikailag el nem dönthető kérdés esetén pusztán definíciós alapon nem tudunk dönteni, csak a megvizsgálás után vonhatjuk le a konklúziókat), de van itt egy nagy probléma. Az empirizmus mint alapfelvetés empirikusan nem igazolható. Mi sem egyszerűbb a pozitivistáknak, jönnek azzal, hogy hát ők ezt analitikusan szeretnék igazolni. (Analitikus az, ha egy állítás igazságtartalma eldönthető a benne használt definíciók alapján, azaz új, faktuális ismeretet nem ad, pusztán a definíciók kibontása. A szintetikus pedig ennek ellentéte) Nézzük meg a "logikai pozitivizmus magyar szaktekintélyének" érvelését ebben a kérdésben:

[link]

"Rafinált, kötözködő emberek fel szokták vetni..."

Ettől a bekezdéstől, a lényegi érv pedig:

"Vegyünk egy P állítást, tegyük fel, hogy szintetikus apriori! A szintetikus azt jelenti, hogy nem analitikus, tehát az állítás logikailag nem vezethető le a definíciókból és axiómákból. Az apriori azt jelenti, hogy nem empirikus. Emellett tudjuk, hogy a tudásunk csak empirikus és logikai alapon nyugodhat. Ezt meg onnan tudjuk, hogy egy ismeretforrást, amely nem logikai, tulajdonképpen mindig hajlandóak vagyunk empiriának mondani, ha egyáltalán van, és működik. "

A végében van elásva a kutya, de Brendel meggyőzően löki a sódert. Látható az, hogy "hajlandóak vagyunk empíriának mondani" nem igazán valami precíz megfogalmazás. Ugyanis az intuició egy teljesen ismert jelenség, sok tudós "véletlenül" jön rá az elméletének egy hiányzó részletére, egyszerűen csak úgy beugrik neki. A ma már remekül igazolt megérzések, ikrek közötti távoli kapcsolat szintén túlmutat ezen a kettőn, ezek nem a posteriori konklúzió eredményei, de nem is analitikus okoskodások, valahol a kettő között helyezkednek el.

Szóval látható, hogy úgy tudta Brendel a pozitivisták verifikációs elvét igazolni, hogy ő maga se fogalmazott precízen és ez nagyon támadható lett. Az empiricizmus önellentmondását mindig ilyen trükkökkel szokták kimentegetni, de ez nem működik, ugyanis látjuk, hogy van olyan ismeretforrás, ami se nem logika, se nem az általuk értelmezett objektív, alanyfüggetlen empíria. A kettő közötti átmenet.

Az tehát kapásból nem igaz, hogy csak empirikusan és logikusan szerezhetünk információt a világról, de itt még nem állunk meg, ugyanis van itt egy mélyebb probléma. Az empiricizmus a pozitivista megközelítés szerint nem axiómákra épül, hanem tulajdonképpeni igazolható és eleddig nem cáfolt alapfeltevésekre. (az axiómák kimondott dolgok, nem kell őket igazolni) De ha megvizsgáljuk, minden egyes tudományos megfigyelés esetén ott van a bizonytalansági faktor, ugyanis mi van, ha az empirikus megfigyelés már az alapjaiban téves? No hát mi lenne, ott van Popper, majd jól megcáfolják, aztán jön a következő elmélet. Igenám, de a probléma itt mélyebben rejlik, Popper falszifikálhatósága akkor jó, ha előfeltételezzük(!), hogy az empirikus megfigyelés valaha jó eredményt hoz, azonban igazolni ezt sose tudjuk, mert nem igazolhatjuk, hogy az empirikus tapasztalat valóban helytálló, hiszen ezt újra empíriára alapoznánk és körben forgunk. Mondhatná a pozitivista, hogy 'mi a fsz, eddig Popperről volt szó, hogy jön ide az általa elvetett igazolás?' Nagyon egyszerű.

Igazolni sose tudunk megbízhatóan, de a probléma az, hogy cáfolni sem. Ugyanis a cáfolás ugyanazt az empirikus megfigyelési alapot tételezi fel mint az igazolás, csak megfordítva. Tök mindegy, hogy a téglafalnak tolatva megyek neki vagy frontálisan, attól még nem jutok át rajta. Csak itt nem az első megfigyelés helyességét, vagy az igazolás helyességét tételezzük fel, hanem a cáfoló tény, megfigyelés helyességét, de semmi garancia nincs arra, hogy az tényleg úgy van, mert ugyanúgy empírián alapul, azt pedig ugyanúgy nem lehet igazolni.

Innentől fogva a pozitivisták és a szintén sleppjükbe kevert Popper kivégezve, és még csak most lendültünk bele.

2. Duhem-Quinne-féle aluldetermináltsági tézis:

Ezt elfogadja kb. mindenki, azt mondja ki, hogy a tudomány annyi előfeltételezést, segédhipotézist alkalmaz, hogy egy új elmélet elvetése esetén az, hogyha tudjuk, hogy hiba van, nem elég, mert nem tudjuk hol van a hiba pontosan a kismillió segédhipotézis, előfeltételezés között. Efelett baromi gyorsan elsiklanak, és próbálják azzal kimosni a szaros gatyát, hogy "ez csak egy gyakorlati probléma, de a letisztult módszertan segít itt".

Természetesen ez nem helytálló, hiszen ez egy olyan mély gyakorlati probléma, amit (különösen Popper és Carnap megcáfolása után:) nem lehet mivel kimosni. Egyszerűen lehet szerencséjük, de bizonyosra mondani és azt a magabiztos stílust alkalmazni, amit a tudósok ma tesznek, egyszerűen látványosan megalapozatlan dolog.

3. Objektív, mi?

Rendre azzal próbálnak érvelni szcientista barátaink, hogy a tudomány objektív igazságaival szemben az ezotéria szubjektív, alanyfüggő megfigyelései nem veszik fel a versenyt. Bontsuk két részre.

a.) Ténylegesen objektív?

Természetesen nem. Minden tudós ember, a munkájában megpróbálkozhat objektív maradni, de a személyiségéből eredő valamennyi interferencia ezt biztosan befolyásolja. Mivel korábban levezettem, hogy a módszertani keret ugyanúgy hibás, és ugyanúgy hagy teret a szubjektív interferenciának, cherry-pickingnek, így azt a tudathasadásos állapotot fedeztük fel, hogy kettő, külön-külön is szubjektív, alanyfüggő értelmezést, önkényes kijelentéséket és érzelmi befolyásoló tényezőket megengedő rendszerrel próbálják egymást kijavítani. De mindkettő ugyanúgy szubjektív. Ők döntik el, hogy a kutatási erdményt hogy interpretálják, ők döntik el, hogy a. megfigyelést elfogadják, mivel az alátámasztja a fizikalista világképet, de b. megfigyelést nem, mert az az ezotériának kedvezne.

b.) Az ezó ezzel szemben:

Bizony elismeri, hogy alanyfüggő. Minden ember más és más, ezt a plurális értékkészletet próbálja kiaknázni és a személyiségbeli eltérést értékként ismerte fel, szemben a tudomány sztenderdizálási kényszerével. Ők dogmákra, axiómákra alapozva (a fizikalista elfogult axiómákról későbbiekben lesz szó), egy hibás, szubjektív módszertani keretet alkalmazva megpróbálják elutasítani az ezotéria eredményeit, olyan érvekkel takarózva, (szubjektív, alanyfüggő)? ami a tudományra is ugyanúgy igaz. Viszont az ezotéria itt belső önellentmondásba nem keveredik, hiszen nincs görcsös sztenderdizálási kényszerünk, elfogadjuk a személyiségek, elfogadott alapfeltevések egyénenkénti divergenciáját és ezt igyekezzük értékként elismerni és kihasználni.

3. Reduktív fizikalizmus, materializmus:

[nyugi, nem sok van még vissza, ez, még egy pont és utána vége, ígérem]

A nézetük összefoglalása végett érdemes elolvasni ezt a cikket, Brendel itt a szubsztanciadualizmus ellen érvel, különösen a "Tőzsér a 23. oldalon..." kezdetű szakasztól érdemes néhány bekezdést.

[link]

1. Probléma:

Anyag definíciója. "Ami kölcsönhatásba lép." Jó kis hazugság ez. Ugyanis a tudomány egyszerűen ezt nem így kezeli. Ők azt tekintik anyaginak, ami az eddigi eredményeikkel összecseng, ugyanis, ha rávilágítanának új megfigyelésekkel, hogy szart se tudunk valójában és a részecskefizika kutatási millióit jobb helyre rakták volna az ezoterikus szakértőkhöz, akkor fény derülne a világot rengető csalásra. Ha a gyakorlatban igaz lenne Brendel (el kell ismerni, szépen felépített) érvelése, akkor nem lenne ekkora szakadék az ezó és a tudomány között. Ugyanis ez utóbbi rendre önmagának ellent mondva menekül az ezotéria kutatási területe elől, (nem baj ez, nem kell a hibás, de mosdatott módszertanuk a kutyának sem, köszönjük szépen) félti a tekintélyét, mivel ha Brendel érvelését elfogadnánk, akkor egyszerűen mindent a tudomány kutatni, szellemektől kezdve a telekinézisig bezárólag. Ezt nem merik megtenni. Vajon miért? Mi mutatjuk rendre az eredményeket? Mi itt akkor a probléma? Elméletileg mindkét jelenség anyagi. Miért zárkóznak el az egyiktől? Mert az eddig szépen felépített reduktív fizikalista világképet megborítja?

2. Probléma: Reduktív fizikalizmus tarthatatlansága.

No ezt már csak tényleg röviden. A kválé jelenség alapjaiban rengeti meg a fizikalizmust, ezzel egyszerűen nem tudnak mit kezdeni, Nagel ezt baromi szépen összehozta. Az ezoterikus kutatási eredmények pedig alátámasztják, hogy a mai ismert fizikai kölcsönhatások nem elegek néhány jelenség leírása, jóval mélyebb összefüggések és szellemi ágensek is szerepet játszanak az Univerzumunk leírásában. Továbbá a halál közeli élmények, prekogníciók, neurobiológiai eredmények (Freund nevére érdemes rákeresni, van igazság abban, amit mond), parapszichológiai eredmények azt is megkérdőjelezik, hogy a világ szubsztanciája valójában elsősorban egy nehezen leírható, szellemi szubsztancia, és a szubsztanciadualizmus hiába nem igaz, az elsődleges szubsztancia szellemi, és a szubjektív idealizmus helytálló.

Keressetek rá a munkáésságukra:

-Gary Schwartz

-Ian Stevenson

-Hans Holzer

-Loyd Auerbach

-Thomas Nagel

-Ed Chalmers

-Paul Feyerabend

Itt vannak közösen parakutatók és filozófusok, akiket érdemes forgatni az elfogulatnal, igazságszerető olvasónak.

És most következzen a megelőző válasz a legfőbb ellenérve:

5. 'Science. It works, bitches.' The fuck it does.

A tudomány eddigi eredményei között vannak figyelemre méltóak, ez tény. Azonban ez sokkal inkább a szerencsének köszönhető, és annak, hogy igazán mélyen nem tudtuk eddig piszkálni a világot. Az egyre ambiciózusabb tervek már megcsengették a vészharangot a legtöbb ember fejében (klónozás, GMO, részecskegyorsítás, atomenergia), és a jövőbeli várható irány még nagyobb teret ad a katasztrófának. (AI fejlesztés, neurális interfészek, mind uploading, krionika, nanogépek stb.)

Sok racionális ellenvetés van a ma bevett nézetek ellen is. (GMO-k hosszú távú veszélyességének kérdése, védőoltások megkérdőjelezhetősége, virológiai csalások az AIDS-szel és az AZT-vel, a betegségek tulajdonképpeni mibenléte, evolúciós csalás, abiogenezis elmebaja, kozmológiai kérdőjelek, naponta változós részecskefizika, matematikai játék a húrokkal, stb.)

Tovább bonyolítja a tudomány helyzetét a monopóliumon túl, hogy rendkívül haszonközpontú, és az esetleges veszélyek ellenére is képes kétséges, potenciálisan veszélyes eljárásokat alkalmazni a profit reményében, amit az emberközpontú, nem profitorientált valódi paranormális kutatás elutasít.

(A fentebb felsorolt elméletek, nézetek kapcsán én nem foglalok állást ebben a kérdésben, pusztán arra vonatkoztak példaként, hogy sokan megkérdőjelezik már a tudomány fennhatóságát, és a módszertani alapjait gyakorlati példákkal is, és ez a tendencia jogos és nőni fog, minél több ember jön rá a csalásra. Ettől függetlenül persze az összes fentebb felsorolt elmélet kapcsán lehet, hogy a ma bevett nézet a helytálló, de megnyugtatóan igazolni ezt nem tudják, sok a kérdés, ráadásul az izzadságszagú módszertani játék nagyon visszafelé sült el a szcientista barátainknak.)

Ja igen, bevett kontra az ezotéria módszertana. No hát ilyen erőltetett, hazug, álmódszertanunk nincs, itt episztemológiai anarchizmus van, mindenki kutat, amit szeretne, és a tévedhetőség fenntartása mellett próbálunk gyakorlati igazolást keresni, de azt nem axiómaként kezelni, ellentétben a tudománnyal. Továbbá nem béklyóznak minket fizikalista előfeltételezésekből adódó tüskés láncok. Tévedhetünk, de ezt úgy is kezeljük.

Sok mindent lehetne még írni, a természettudományok és a társadalomtudományok ellentmondása (az ezotéria elleni érvek nagy része működne a bevett és elfogadott pszichiátria ellen is, stb.) az elméleti fizika papírszagú okoskodása, a mély tanácstalanság bizonyos jelenségek iránt, de túl hosszúra nyúlna így az érvelésem, a lényeg már most is benne van.