Mit mond a Biblia a halottak sorsáról?

* szabad-e már megholt személyek imáját kérni, vagy megholt személyekért imádkozni.

Nem. Tilos.

* A seol, a tisztítótűz, a halál után lét témaköre.

Nem.

A Lukács 16/19-31 jellegzetes példa a halottak sorsát illetően. Megtudhatjuk, hogy két hely létezik: Ábrahám kebele és a Pokol, és ezek a helyek nem járhatóak át (26.Ige).

Jézus itt nem beszél konkrétan a Mennyről, de csak azért nem, mert a példázat idején a Krisztusi Szent Engesztelő Áldozat még nem történt meg. Akik tehát Krisztus halála ELŐTT, Istenben haltak meg, azok Ábrahám kebelébe kerültek, ami a vígasztalás helyszíne.

Megtudhatjuk továbbá, hogy mindkét hely valóságos, és a földi élet lejárta után senki számára nem adatott meg, hogy megváltoztassa a számára elrendelt helyet.

--------------

Innentől kezdve semmi értelme nincs meghalt személyekért imádkozni, a Biblia világos és nyilvánvaló kinyilatkoztatása az, hogy az ember számára a földi élet lejárta után az örök ítélet bekövetkezik, melynek során végérvényesen és megmásíthatatlanul kerül az ember VAGY a Pokolba, VAGY a Mennybe (annak megfelelően, hogy Krisztusban halt-e meg, vagy nem).

Ami pedig a tisztítótüzet illeti: sajátos katolikus tanítás, aminek semmilyen Bibliai alapja nincs.

Mert ha Krisztus áldozata egyszeri és megismételhetetlen, ha áldozatával a mi bűneinkre teljes és örök engesztelést szerzett, mi szükség volna további engesztelésre?

Ha Krisztus fájdalmak férfija volt úgy, ahogy azt Ésaiás prófétálta, mi szükség volna további fájdalmakra?

A tisztítótűz tanítása teljességgel összeegyeztethetetlen a Krisztusi Engesztelő Áldozattal, szembemegy annak teljes és tökéletes voltával. Azzal, hogy CSAKUGYAN kifizette a büntetést miérettünk.

A tisztítótűz tehát nem más, mint katolikus tévtanítás.

---------------

Ami a meghalt személyek imáját illeti:

Először is: a Biblia beszél ugyan szentek imáiról, de a szövegkörnyezet sohasem elköltözött személyekről beszél, hanem olyanokról, akiket már itt a földön megtisztított Krisztus vére, ily módon (akkor, abban a helyzetben) szentek.

Másodszor: a meghalt személyek imájának kérése nem más, mint az, hogy mi teremtett lényekhez fordulva mi őbennük bízunk. Ilyen nincs, a SzentÍrás világosan elítéli ezt, miközben összehasonlítja, milyen ha Istenben bízunk (lásd Jeremiás 17/5-8).

A SzentÍrás kizárólag egy közbenjárót ismer el: a neve JÉZUS. A Zsidó levél részletesen és szemléletesen vezeti le, miért csak Jézus lehet az egyetlen közbenjárónk, és hogy miért nincs szükség más közbenjáróra.

Azonkívül a Máté 11/28-30-ban Jézus KIZÁRÓLAG saját magához hív mindenkit, aki bármiféle szükségben van: semmiféle más közbenjáró személyt nem említ. Őhozzá közvetlenül mehetünk, és Őáltala az Atyához. Nincs tehát szükség semmiféle más közbenjáró személyre.

---------------

Összegezve tehát:

1. "megholt személyekért imádkozni" --> NEM. Minden ember sorsa a földi élet lejárta után eldől: azt semmilyen módon befolyásolni nem lehet- se ők nem tudják, se mások itt a földön.

2. "szabad-e már megholt személyek imáját kérni" --> NEM, kizárólag Krisztus az egyetlen közbenjárónk (lásd: Zsidó-levél végig, de főleg a 4./14-16; 1.Péter 5/7.; 1.Tim 2/5)

3. Tisztítótűz: hamis tanítás, ez ugyanis nem létezik.

A filippieknek írt levélből:

...hogy Jézus nevére hajoljon meg minden térd a mennyben,

a földön és az alvilágban...

Itt az alvilág vajon a pokol-e?

Az adós szolgáról szóló példázatban a szolga vajon a pokolra került-e? A pokolból nincs szabadulás, a szolga viszont kiszabadul, miután letöltötte büntetését.

@ Előbbi

Fili 2/10: Itt Jézus nevének és hatalmának nagyságát mutatja be. Hogy akkora nevet adott neki az Atya, mely névre minden hatalom meghajol, mert mindennél magasabb rendű az Ő neve.

Ennyi.

@ ELőbbi

Jézus lefegyverezte az alvilág fejedelemségeit: az ő nevét rettegi az alvilág.

@ Előbbi

Adós szolga...? Konkrétan melyik példázatra gondolsz?

(tüntesd fel lehetőleg minél pontosabban)