Keresztények! Elmagyarázzátok nekem, hogy mi a szép Ábrahám és Izsák történetében?

Én mondjuk nem vagyok vallásos, de gondolom azt látják benne szépnek, hogy mennyire vakon tudott Ábrám bízni abban, hogy Istennek jó szándékai vannak és a fia levágása az ő magasztos tervét szolgálja.

Amúgy a gyermekáldozat nagyon gyakori volt az ókori Közel-keleten, szerintem ezért maradt meg ez a legenda is.

A mai tudomány nem számol Istennel (Dawkins, Hawking), így természetes, hogy ha emberi szemmel nézik a történetet, akkor nekik furcsának tűnhet. Ábrahám azonban Mózes leírása szerint kapcsolatban volt Istennel, és maga Isten szólt hozzá. Nézzük azonban a kérdésed:

"Ebben a történetben mégis mi a szép? Vagy ez a történet mennyiben ad a XXI. századi ember számára bármilyen útmutatást?"

Több tanulsága is van. De az egyik legnagyobb, hogy egy profetikus jellegű történet volt, Az Atya Isten és a Fiú Isten közös áldozatát vetítette előre. Sőt, Ábrahám még egy próféciát is kimondott: "Az Isten majd gondoskodik az égő áldozatra való bárányról, fiam"(1Móz 22,8). Ez Jézus Krisztus, az Bárányára való utalás.

Az a baj, hogy te egy szemüvegen keresztül nézed a történetet. Úgy gondolod, hogy az Úr nem létezik, hanem Ábrahámnak háborodott meg az elméje.

Illetve arra koncentrálsz, hogy ölésre kapott parancsot, amit meg is tett volna. Sőt te úgy veszed, hogy megtette és aki ilyen parancsot ad, egy beteg állat.

Bár én tuti alkuldoztam volna az Úrral, de a történetnek nem ez a lényege.

@Kérdező

"3-as, a Jézusra való utalás csak mitológia. Én értem, hogy az a mitológia, amiben Te is élsz, de ettől csak mitológia. Ködös utalás ugyanannak a könyvnek egy másik részére, semmit több, semmi extra.

Te semmit nem értesz, hanem figyelmenkívül hagyva a bibliai hermeneutikát, kiszakítasz a szövegkörnyezetből bizonyos dolgokat, és a saját magad, 21. századi gondolkodásában próbálod értelmezni. A liberális teológia is pont ezt ezt teszi, így születnek újabb és újabb elméletek/próféciamagyarázatok, olyanok is, amiknek semmi valóságalapja nincs.

Egy hívő embernek azonban egészen más a hozzáállása a Szentíráshoz. Én nem azt keresem, hogy hogyan tudom modernizálni a szent szövegeket, hanem hagyom, hogy a Biblia magyarázza meg saját magát. Ezt a módszert már az emberiség egyik legnagyobb szellemi óriása, Isaac Newton is ismerte és használta. A Dániel és a Jelenések könyvéhez írott kommentárjaiban mindenféle elméletet félretett, és kizárólat a szent szövegekből próbálta meg értelmezni a képeket, mivel azokban rendszerint van is magyarázat. Kutatása olyanyira eredményesnek bizonyult, hogy kommentárjai kenterbe vágják ma bármelyik modern bibliatudóst. Ezt a módszer követte az Ősegyház mindig is, nembeszélve a történelmi kereszténységről, és ezt vallom én is. Mózes szerint Isten beszélt Ábrahámhoz. Ha te nem hiszel Mózesnek, az a te bajod.

Ami pedig Zeuszt illeti, semmi köze nincs a Biblia Istenhéz. Most olvasam éppen az Iliászt, hát most már jobban értem, hogy az LXX terjedésével a görögök miért is tértek át olyan sokan a zsidó, illetve a keresztény hitre...

2-as vagyok:

Nyilván a hangokban, de azokat Istennek tulajdonította. Az ő szemszögéből a kettő ugyanaz.

@Kérdező

Had mondjak neked valamit:

A viselkedésed tipikus példája a 18. század végén megjelent racionalizmusnak, amikor az "ész kultuszát" bevezették,[ez nem nagyotmondás, hanem a kortársaktól idézet] és mindent, amit nem vagyunk képesek teljes mértékben megérteni már alapból elvetnek anélkül, hogy alaposan foglalkoznának vele. Egyébként a racionalista gondolkodók ugyanabba a zsákutcába esnek bele, amivel ők vádolják a fanatikus vallásos embereket. Mert míg ők csak a vallási közösségük dogmáit fogadják el, és kicsit sem értenek a tudományhoz, úgy a racinonalista gondolkodók csak a természettudosmányos irodalmat ismerik, és csak nagyon felszínes ismereteik vannak arról, hogy mi az, amit tagadnak. A régi tudósok azonban Newtonnal az élen nem így gondolkodtak. Mert ők kutatták a megfoghatót és a megfoghatatlan is. Ezért van az, hogy az ókor és a középkor tudósainak/költőinek a kutatásai ma is klasszikusak, mert nem volt benne sem vallási önkényesség, sem pedig mindent kizáró racionalizmus (a görög korai felvilágosodást leszámítva). Ma nincsenek is olyan kiemelkedő egyéniségek. Dawkins és Hawking általában azért is annyira sokat idézett, mert egyrészt tekintélyes természettudósok, de úgy vettem észre, hogy inkább azért, mert nyíltan hangot adnak az ateizmusnak, és tagadják Istent. Ezért világos, hogy például Craig Venter, aki 2010-ben létrehozta az első szintetikus DNS-t, miért nem olyan sokat idézett (kivéve, ha a kutatásaira alapozva próbálják tagadni Istent). De ne értes engem félre! Én nem tartom magam vallásos embernek, aki csak az egyházi dogmákat fogadja el, de nem tartom magam racionalista embernek sem, aki egész nap a tudományos irodalmat bújja. Egyikkel sem értek egyet, mert mindkét esetben merő önkényességet vélek ezekben a viselkedésekben felfedezni. Én hívő ember vagyok, és szabadságomban áll Luther Mártont, vagy ha úgy tetszik, Stephen Hawkingot olvasni. És olvasok is, mert a mini könyvtáramban mindkét szerzőtől van könyv. Az én világképemben nincs elfogultság, mert mind a racionalista, mind a vallásos gondolkodás ismeretes előttem, ennek ellenére mindkettőt elvetettem, és a hit úrjája lépem, és Jézus, Isten Fia követője lettem.

Ami pedig Zeuszt és a Biblia Istenhez fűzött kommentárodat illeti: nem helyén való. Zeuszt valóban emberek találták ki, mert viselkedése teljesen emberi. A görög istenek civakodnak veszekednek egymással, akár csak az emberek (nézd meg Zeusz viselkedését Hérával). A Bibliában megnyilatkozó Szentháromság tagjai azonban tökéletes egységben, szeretetben és akaratban vannak egymással. Az emberek általában személyeskednek, és ha valaki bűnt követ el, akkor rendszerint a bűnöst azonosítják is a bűnnel. A Biblia Istene nem személyeskedik, hanem külön választja a bűnt a bűnöstől. A bűnt gyűlöli, de a bűnöst szereti. Zeusz azért elég kicsapongó életet élt, isten létére tele van testi vággyal, akár csak az emberek. A Biblia Istenére ez nem igaz. Sőt, korlátozza a szexualitást már a kívánság szintjén is, amit az ókori nyugaton és Keleten biztos nem találhattak ki emberek, hiszen a szexualitásnak kultusza volt a pogány népeknél, és nyíltan űzték. Zeusz nem tudja megmondani a jövőt, a Biblia Istene ezzel szemben rengeteg történelmi jövendölést adott (Círusz név szerint említése a születése előtt kb 120 évvel, Nabukodonozor hatalomra jutása, a görög-perzsa háború stb...) Egyébként had említsem meg, hogy amikor az Ószövetséget lefordították görög nyelvre az i.e. 3-2. században, a görögségnek feltűnhetett, hogy a Biblia által képviselt hit mennyire tisztább, ezért tudjuk, hogy a görög-római világban óriási számmal látogatták a zsinagógákat, csak a zsidók nem engedték meg, hogy betérjenek közéjük. A kereszténység terhódítása azért is volt olyan népszerű, mert az Ószövetségen alapszik, és a pogányok boldogan fogadták el az új hitet. Tehát már a gondolkodó görögöknek is feltűnt, hogy a görög istenek nem léteznek.