Jézus nem is olyan, amilyennek állítják?

Jézusról nehezen képzelem el, hogy a megtestesült szerénység embere kiállt volna az emberek elé és azt mondta volna: én vagyok Isten fia. Sokkal hihetőbbnek tartom, hogy a tanításai során, a követői által ragadt rá az "Isten fia" elnevezés, hisz, ő az Ószövetség erőszakos Jahvéja helyett egy szerető és megértő Istent hirdetett és ennek megfelelően ő is egy szegény és szerény ember volt, tehát ő lett volna a legutolsó, aki olyan nagyot mondó dolgot mondott volna magáról, hogy ő Isten fia. Leginkább egy idealista hippi-szerű figurának lehetne elképzelni, persze mindezt a szó legpozitívabb értelmében. felfogható egyfajta reformátor zsidóként, aki a kor társadalmi felállásával, tehát a szakrális vezetők általi uralommal nem értett egyet, ami nála egyenlő volt a főrabbik uralmával, hisz, nekik mindegy volt, hogy ők most papíron júdeaiak, vagy római provincia, az ő hatalmuk a zsidóktól származott, akik felett a vallással uralkodnak, aminek a központi eleme egy kegyetlen és erőszakos isten, aki megbünteti az ellenszerülést, így máris van jogalapja annak, hogy az ellenszegülő embereket megölhessék, hisz csak Jahve példáját követik. Jézus egyfajta őskommunizmuson gondolkodhatott, ami által mindenki egyenlően részesedhet a javakból, osztálykülönbségek nélkül, egy szerető Isten égisze alatt. Tudta, hogy neki nincs akkora befolyása, hogy hamar széterjedjen ez az új hit, épp ezért járta a vidéken évekig, ami által egy sokkal közvetlenebb kapcsolatot épített ki az emberekkel, mint a rabbik, hisz ő személyesen ellátogatott a későbbi követőihez, akik a cselekedeteit isteni eredetűnek tarthatták, így került rá az "Isten fia" név, amit ő valószínűleg nem nagyon kedvelt, hisz ezáltal ő többet ért volna az egyszerű embereknél, akiknek a köreiben az egyenlőségre törekedett, de, mivel nem volt haragtartó ember, így nem szólt miatta. A halálát is a népének a vezető rétege okozhatta, akiknek a szemében Jézus egy olyasmi ember lehetett, aki egyrészt káromolja a vallásukat, másrészt egy karizmatikus ember, aki mögé hajlandóak felsorakozni a zsidók, ami akár egy hatalomátvételhez is vezethet.

A halála után a közhiedelemben továbbra is megmaradt a "beceneve", az Isten fia név, amit az idő múlásával, mint a származására utaló szentséges jelző kezdtek el használni. A társadalmi reformja se vált be, ugyanúgy megmaradt a szakrális vezetők uralma, csak már nem főrabbiknak hívták őket, hanem pápáknak és az ő tanításainak a szavait kiforgatva uralkodtak az embereken. A heroizáló történetírás is kiszínezte az életrajzát, így a kenyeret és halat sokszorozó csoda utalhat arra, hogy a javak egyenlő felosztását akarhatta, a feltámadása meg arra, hogy halála után a követői ellopták a testét és elégették, nehogy később még jobban meggyalázhassák, persze nyomokat hagytak maguk után, amik alapján az egyszerű közember azt hihette, hogy kiszállt a sírjából és elsétált, vagy egész egyszerűen a rómaiak vitték el, nehogy a nyughelyéből zarándokhely lehessen.