Hova ment Káin miután megölte Ábelt?

A Mózes első könyvének 3. és 4. fejezetéből a következőket tudjuk meg:

1. Éva volt „minden élő anyja”.

2. Valamennyi idő eltelt a között, hogy Káin megszületett, és a között, hogy áldozatot ajánlott fel Istennek, és Isten elvetette azt.

3. Amikor Isten száműzte Káint, hogy „vándor és menekült” legyen, Káin attól félt, hogy ha ’valaki rátalál’, netán megöli.

4. Isten megjelölte Káint, ami a védelmére szolgált. Ez azt mutatja, hogy a testvérei vagy más rokonai talán meg akarták ölni.

5. Káin letelepedett „a Menekülés földjén”, és „ezután együtt hált a feleségével” (1Mózes 3:20; 4:3, 12, 14–17).

A fentiek alapján egyértelműen arra következtethetünk, hogy Káin felesége Éva leszármazottja volt, születésének ideje azonban nem ismert. Az 1Mózes 5:4 kijelenti, hogy Ádám a 930 éves életideje alatt ’fiúkat és lányokat is nemzett’. A Biblia természetesen nem mondja azt, hogy Káin felesége a lánya volt Évának. Káin felesége csak azután van megemlítve, hogy Káin száműzve lett. Addig pedig annyi idő is eltelhetett, hogy Káin felesége Ádám és Éva unokája is lehetett. Ezért az egyik bibliafordítás egyszerűen csak annyit mond róla, hogy „Ádám leszármazottja volt”

Egy XIX. századi bibliai szövegmagyarázó, Adam Clarke azt fejtegette, hogy Káin félelme, ami miatt Isten megjelölte őt, abból adódott, hogy Ádám leszármazottainak már jó néhány nemzedéke élt akkor. Szerinte annyian lehettek, hogy akár „több falut is alapíthattak”.

Az "év" feltehetőleg valami félrefordítás következménye, és évforduló helyett holdforduló volt az eredetiben. Így reálisabb is a dolog, évi 13 holdfordulóval számolva, 71 évet tényleg megérhetett Ádám.

Az viszont teljesen biztos, hogy a Biblia nagyon hiányosan fennmaradt íromány, amit hosszú időn keresztül csak szóban terjesztettek, ki mire emlékezett belőle, ezért vannak benne ekkora logikai ugrások.

Egyesek azt állítják, hogy akkoriban az emberek máshogy számolták az időt, és hogy amit egy évnek neveztek, az tulajdonképpen csak egy hónap volt. Ám ha megvizsgáljuk a Mózes első könyvének beszámolóját, semmi kétségünk sem marad afelől, hogy az idő fogalma akkor is ugyanazt jelentette, mint ma. Nézzünk meg két példát. Az Özönvízről szóló beszámolóban azt olvassuk, hogy a Vízözön „Noé életének hatszázadik évében, a második hónapban, e hónap tizenhetedik napján” kezdődött. Majd úgy folytatódik, hogy 150 napig borította víz a földet, és hogy „a hetedik hónapban, a hónap tizenhetedik napján a bárka megfeneklett az Ararát hegységben” (1Mózes 7:11, 24; 8:4). Vagyis a második hónap 17. napjától a hetedik hónap 17. napjáig eltelt öt hónapot 150 napnak vették. Ebből világosan látszik, hogy az a feltevés nem állja meg a helyét, hogy egy év csak egy hónap volt.

Most lássuk a második példát. Az 1Mózes 5:15–18 szerint Mahalalel 65 éves korában nemzett egy fiút, ezután még 830 évet élt, és 895 évesen halt meg. Az unokája, Énók szintén 65 éves korában nemzett fiút (1Mózes 5:21). Ha egy év valóban egy hónap volt, akkor ez a két férfi mindössze 5 évesen lett apa. Ennek természetesen semmi értelme nem lenne.

A régészet is alátámasztja a Bibliának azokat a beszámolóit, melyek az ilyen hosszú ideig élt emberekről szólnak. Például a Biblia azt írja Ábrahám patriarcháról, hogy Ur városából származott, később letelepedett Hárán városában, majd pedig Kánaán földjén, valamint hogy harcolt Elám királya, Kédorlaomer ellen, és le is győzte (1Mózes 11:31; 12:5; 14:13–17). A régészeti leletek megerősítették ezeknek a helyeknek és személyeknek a létezését. A régészet segítségével arról is többet megtudhatunk, hogy milyenek lehettek azok a vidékek, ahol Ábrahám járt, és hogy milyenek voltak azoknak az embereknek a szokásai, akiket Ábrahámmal kapcsolatban említ a Biblia. Mivel a Bibliának ezek a kijelentései pontosak, mi okunk lenne kételkedni abban, hogy Ábrahám életideje 175 évet tett ki? (1Mózes 25:7).

Ezek alapján tehát nincs miért kétségbe vonni, hogy az ókori időkben olyan rendkívül sokáig éltek egyes emberek, ahogy azt a Biblia írja.

@Kérdező

Erről a kérdésről más sokszor beszéltünk itt a fórumon. De leírom a legegyszerűbb választ, mert gondolom, nem akarsz kisregényt olvasni:

Az (1Móz 4,16) szerint Káin Nód földjére ment. Az (1Móz 5,4) pedig leírja, hogy Ádám nemzett még más fiúkat és lányokat is. Káin tehát valamelyik lánytestvérét vehette feleségül.

Szia!

A Biblia kezdetben látszólag egyáltalán nem tesz említést leánygyermekek születéséről, csupán közli, hogy „Kain ismerte az ő feleségét...” (1Móz 4,17). Az 1Móz 5,4-ben azonban már azt olvassuk, hogy „Ádám... nemzett fiakat és leányokat”.

Annak az oka, hogy a Biblia alig tesz említést a lányokról, a korabeli társadalmi szemléletben és értékrendben keresendő, ami gyakorlatilag az egész Biblián végigvonul, és érezteti hatását, tudniillik a férfiak társadalmi szerepét, jelentőségét és felelősségét többre értékeli. (Ez a jelenség nem is olyan régen még nálunk is ismert volt.)

A probléma másik oldala a vérfertőzés, azaz a vérszerinti testvérek házasságkötése, amelyből köztudottan nagy valószínűséggel fogyatékos utódok születése várható, ezért a mai polgári törvények tiltják is. Itt ismét a Biblia szemléletét kell figyelembe vennünk, amely gyökeresen eltér az általában uralkodó történelemszemlélettől. Az evolúciós felfogás szerint egy folyamatos fejlődés, felívelés jellemzi az emberiséget és annak történelmét, míg a Biblia ennek éppen az ellenkezőjéről, a szüntelen és egyre erősödő hanyatlásról beszél, amelynek kiindulópontja a kezdeti tökéletes állapot volt, és gyökere az erkölcsi hanyatlásban keresendő, de bizonyos vonatkozásokban az anyagi világra is kihat (l. pl. „Átkozott legyen a föld temiattad... Tövist és bogáncskórót teremjen tenéked...” 1Móz 3,17-18). Így azok a ma ismeretes rendellenességek, amelyek testvérházasság esetén az utódok genetikusan meghatározott megbetegedései hátterében meghúzódnak (a sérült DNS, amely a különböző örökletes tulajdonságok átörökítésért felelős molekulalánc), minden bizonnyal ismeretlenek voltak egy olyan világban, ahol „minden igen jó” volt, ill. amikor még éppen csak megindult a romlás folyamata a bűnesetet követő időkben. Hogy a Biblia üzenete ebben a vonatkozásban is mennyire valószerű, éppen az bizonyítja, hogy Mózes idejére - ie. XV. sz., azaz kb. 2500 évvel a teremtés után később - már ugyanúgy megjelenik a testvérházasság tilalma, ahogyan az napjainkban is ismert (3Móz 18,6.9). Ebből kitűnik, hogy a Biblia előtt sem ismeretlen a jelenség és az általa hordozott veszély, de arra is utal, hogy ez nem volt mindig így.

Üdv. Péter