Ha Ellen White próféta volt, akinek még egy próféciája sem teljesedett be, akkor miért mondott ellent önmagának?

"Hidd el, minden felekezet halálosan biztos benne, hogy nála az igazság"

Adventistaként szeretnék erre reagálni. Egy szombati napon a gyülekezetben az egyik vezető testvérrel éppen erről beszélgettünk, hogy helytelen az, ha azt mondjuk, hogy nálunk az igazság. Az igazság ugyanis nem nálunk van, hanem Jézusnál. Ami többek közt megkülönböztet minket más a többi felekezettől, az szerintem az egyházkérdéshez való viszonyulás. Ma már gyakorlatilag mindenki kereszténynek nevezi magát aki egyházba jár. A keresztények száma már több mint egy milliárd papíron, ha jól tudom. De ezek az emberek valóban mind keresztények? János apostol azt írja, hogy a végidőben Isten népét már csak egy maradék alkotja (Jel 12,17), ez pedig kizárja azt, hogy mindenki keresztény legyen, aki annak vallja magát. Ez az egyháztörténelemszemlélet azonban sajnos csak korunkban kezd egyre ismeretlenebbé válni. A régi Bibliakommentárorok is ilyen látásmóddal rendelkeztek például a Jelenések 2-3. fejezetében lévő 7 levél azonosításánál. Már a 16. században is azonosítták a szárdiszi levelet, mint a reformáció korával, ami szintén azt jelentette, hogy abban a korban sem volt mindenki keresztény, mert Jézus azokat a leveleket a követőinek címezte - jelen esetben az akkori protestánsoknak. A h.n. adventista próféciaszemlélet ugyanezt a látásmódot követi, hogy mindig volt a történelemben, és van is egy maradék, aki képviselte azokat az igazságokat, amiket Isten annak az egyháztörténelmi kornak feltárt.

A felekezetek körében azonban éppenséggel az egységre való törekvés lett a divat, amit megkezdtek a katolikusok és a protestánsok közötti válaszfal lebontásával. Ez a reformáció idején vagy a 18-19. században gyakorlatilag elképzelhetetlen volt. Ellen G. White azonban megjövendölte, hogy idővel így lesz, és ennek következményeit is. Természetesen mindenkinek joga van úgy gondolkodni azonban a dolgokról, ahogy szeretne. Ha valaki nem ért velem egyet, megértem. Hiszen mindenkinek joga van eldönteni, hogy hogyan szeretne élni. Remélem, nem bántottam meg senkit sem.

"A felekezetek körében azonban éppenséggel az egységre való törekvés lett a divat, amit megkezdtek a katolikusok és a protestánsok közötti válaszfal lebontásával. Ez a reformáció idején vagy a 18-19. században gyakorlatilag elképzelhetetlen volt. Ellen G. White azonban megjövendölte, hogy idővel így lesz, és ennek következményeit is."

1: Valóban a reformáció idején ez az egységesítés nem volt meghatározó.

2: Az egységesítés mindig is fontos volt a keresztény vallásban, lásd zsinatok.

3: Az ökumenizmusra való törekvést elvben már Jézus is szorgalmazta. Lásd János 17;21

4: A ma használatos történelmi egyházasdi ökumenizmusi törekvés egyidőben ütötte fel a "fejét" EGW korával. Tehát White nem prófétált meg ezzel semmit, egy létező, akkor kialakuló állapotot írt le.

Nem kell túlmisztifikálni, és próféciának beállítani semmit, ami nem az. Én meg prófétálja meg, hogy ez az ökumenizmus soha nem fog megtörténni? Előre látható, nincs ebben semmi misztérium.

Kedves Kérdező. Én is furcsálok több dolgot is az adventisták tanításaiban. És most már kiváncsi lennék, hogy akkor mi a helyzet ezzel az általad idézet írással:

„Aki a döglött állatok húsát eszi, nem fog elragadtatni.” Testimonies, 1:187

Most akkor valójában mégsem írt ilyet Ellen G. White vagy csak el lett rontva a hivatkozás (tehát mondjuk nem a 187-es oldalon van vagy a Bizonyságtételek - Testimonies másik kötetében, mert van 9)? Köszönöm

Most már én is beleszólok egy picit a vitába. :)

Jó magam is adventista lévén, ismerem a hitelveket, és a vallástétel menetét. Nos vallástételkor mindössze a tisztátalan állatok húsának fogyasztásának mellőzéséről van szó, ami teljesen biblikus (III Móz 11:1-32).

Közösségünk azt az alapelvet vallja, hogy az egészségünkkel kapcsolatos hozzáállásunk (és itt nem csak a húsfogyasztásról van szó) közvetve befolyásolhatja üdvösségre való eljutásunk képességét/lehetőségét. Ezért kerüljünk minden olyan szokást (beleértve a táplálkozást is), vagy magatartás formát, amelyek akadályoznak minket ebben. Én is hallottam közösségünkben ezzel kapcsolatban szélsőséges álláspontot, de ezzel sem én, sem a szószékről elhangzó tanítás nem ért egyet. Az általam eddig olvasott E.G.White irodalom is ezt támasztja alá.

"Az a tudat, hogy az embernek Isten templomává, dicsősége lakhelyévé kell lennie, legyen a fizikai képességeink óvására és fejlesztésére ösztönző legnagyobb erő! Félelmetesen és csodálatosan formálta meg a Teremtő az emberi testet. Arra szólít fel bennünket, hogy tanulmányozzuk azt, értsük meg szükségleteit, és tőlünk telhetően védjük ártalmaktól és tisztátalanságtól." (A nagy Orvos lábnyomán c. könyv, Általános egészségügyi követelmények c. fejezet)

A következő idézetből is szépen látszik E.G.White által képviselt álláspont:

"Az az étrend, amelyet Isten kezdetben az embernek előírt, nem tartalmazott állati eredetű táplálékot. Az özönvízig, amikor a föld egész növényzete elpusztult, Isten nem is engedte meg az embernek a hús fogyasztását.

Az ember édeni táplálékának megválasztásával az Úr egyszersmind a legjobb étrendet mutatta meg; Izraelt étrendjének megválasztásával Isten ugyanerre a leckére tanította. Kihozta őket Egyiptomból, és vállalta nevelésüket, hogy olyan nép legyen, amelyet sajátjának nevezhet. Általuk akarta megáldani és tanítani a világot. Olyan táplálékkal látta el őket, amely ezt a célt a legjobban szolgálta. Nem hússal, hanem mannával; "mennyei kenyérrel". Adott ugyan nekik húst egy rövid ideig, de csakis azért, mert elégedetlenkedtek, és Egyiptom húsosfazekai után zúgolódva kívánkoztak. A húsevés következtében a nép ezrei megbetegedtek és meghaltak. Mégsem fogadták soha szívesen a hús nélküli étrend korlátozásait. Az továbbra is nyílt vagy titkos elégedetlenség és zúgolódás forrása volt. Nem is állandósították.

Kánaánba való belépésekor Izrael engedélyt kapott a hús fogyasztására, de óvatos korlátozásokkal, amelyeknek csökkenteniük kellett a húsevés káros következményeit. Tiltva volt a disznóhús és egyéb tisztátalannak minősített állatok - emlősök, madarak és halak - fogyasztása. A megengedett húsok zsíros részének és vérének fogyasztása is szigorúan tilos volt.

Csak jó állapotban levő állatok húsát fogyaszthatták. Széttépett, elhullott állatot nem ehettek, sem olyant, amelynek vérét nem folyatták ki gondosan.

Izrael sokat vesztett azzal, hogy eltért az Isten által megszabott étrendtől. Húsos étrendet kívántak, és viselték ennek következményeit. Jellemükben nem valósították meg a mennyei eszményképet, és nem váltották valóra Isten szándékát. Az Úr "megadá nékik, amit kívántak; de ösztövérséget bocsáta lelkükbe" (Zsolt 106:15). Többre értékelték a földieket a lelkieknél, és nem jutottak el az Isten által szándékolt szent felsőbbrendűségre. (i.m. A hús mint táplálék c. fejezetből)

Tehát csakis a lelki tisztaság/tisztánlátás elérése az egyedüli cél a húsevés ill. az egészséges életmód kérdésében és nem több. Szó sincs olyasmiről a hivatalos tanításban, hogy nem üdvözülsz pusztán azért, mert húst eszel. Legfeljebb azzal akadályokat gördíthetsz saját magad elé azáltal, hogy a helytelen életmódod (beleértve a táplálkozást) miatt gyengülhet a lelki felfogóképességed...

Elég sokat forogtam adventista körökben, de gyakorlati bizonyítékot nem találtam arra, hogy a vegánok lelki felfogóképessége magasabb lett volna. Sőt, inkább azt találtam, hogy a húsevők jobb fejek. A Bibliával nem támasztható alá a vegánság (ha valakit érdekel, van részletesebb kifejtésem erről), de szerintem utoljára érdekli Istent, hogy mit eszünk, sokkal inkább az, hogyan bánunk egymással.

Amennyiben hithű White-rajongók válaszát várod, a magam részéről már nem vagyok az. Itt elolvashatják a részletes kifejtéseket kedvelők, hogy miért:

[link]