Hogyan mondjam meg a legjobb barátomnak, aki hívő, hogy ne akarja rám erőszakolni a vallását?

Üdv!

A baptisták nagyon elvakultak a maguk kis világában, még véletlenül se térj át a baptizmusra. Maradj csak meg így ahogy vagy, majd később elég lesz templomba is járnod, amikor késztetést érzel rá.

Mondd meg neki, hogy most nem akarod gyakorolni a vallást, különben pedig lehet vallásos valaki úgy is, hogy nem a templomban ül.

Tudod ez egy nagyon nehéz dolog...

Én is baptista vagyok, hiszem azt, hogy van menny és pokol, és hogy a halálunk után számot kell adnunk mindarról, amit tettünk a földi létünk során. És hogy Isten megítél majd mindannyiunkat. A Biblia leírja, hogy aki hisz, és bemerítkezik, az üdvözül.

A barátod is nyilván hiszi ezt, és nagyon szeret Téged, és nem akarja, hogy elkárhozz. Szeretné, ha Te is hinnél és bizonyosságot nyernél arról, hogy ez nem egy "elavult mese"

Talán nem is tudod elképzelni, hogy milyen harcok dúlhatnak emiatt a lelkében...ezt azért tudom, mert az én anyukám is baptista, édesapám viszont nagyon kemény ateista. Édesanyám egy ajándék az apukám életében, és bár boldogok, látom, hogy anyukám a szíve mélyén szenved a tudattól, hogy a férfi, akit szeret, nem hisz...

Nem ismerlek, de kívánom, hogy ismerd meg Istent, és akkor fogod megtudni, hogy mit is jelent boldognak lenni:)