Ezt ti miként látjátok? Keresztények elsősorban.

#22-re

A keresztények gyakran imádkozzák: "Legyen meg a Te akaratod, amint a mennyben úgy a földön is." Ezen a világon nem érvényesül Isten akarata 100%-osan , így igazságszolgáltatása sem, de ezt szeretnénk, erre törekszünk, s egyszer el is fog érkezni, helyre fog állni minden.

Természetesen a hatósági intézkedések sem mindig tökéletesek, sőt nem ritkán kifejezetten igazságtalanok, nem juttatják érvényre Isten akaratát, de ez volna a dolguk, erre kéne törekedniük.

Valóban a természetes eredetű káros következmények sem csak a bűnösöket sújtják, hanem az ártatlanokat is. A gyerekek is szívják a szüleik dohányfüstjét, az AIDS-et is megkaphatják. Ezeket is szoktuk a Biblia alapján Isten büntetésének nevezni, de csak abban az értelemben, hogy Isten olyan világot teremtett, amelyben felelősek vagyunk egymásért, főleg gyermekeinkért, s bűneink káros következményei rájuk is többé kevésbé kihatnak. Miért teremtett ilyet? Nem tudom, ilyet akart és kész.

Isten minden büntetése, nem csak a természetesek, ha úgy vesszük saját magunk büntetése, ő megmondta, hogy ne csináld, mert ez lesz, s ha azt csináltad az lett.

Valóban még a lelkiismeret furdalásunkban sem 100%-ban Isten igazságos büntetése működik, mert a szülők és a nevelők bele tudnak ültetni lelkünkben helytelen bűntudatot. Miért engedi Isten? Nem tudom. Csak. Lehetséges, hogy egyes szülők rosszul kezelik serdülő gyermekeik problémáit, mindazonáltal nem igazán hiszem, hogy a maszturbálós pornózgatás egészséges felkészülés a bensőséges házasságra.

"Értem,de akkor az ószövetségben nem a keresztények Istene szerepel?"

Dehogynem.

Csak emberek írták az Ószövetséget, akik nem ismerték még Jézust és a tanítását, tehát ezt kár fölróni nekik.

Egyébként az egész Ószövetség az Istenkeresésről szól, csak helyesen kell értelmezni, belehelyezkedve a történelmi kontextusba. Sokszor megtörtént eseteket írnak le, pl. mikor az asszírok és a babiloniak elfoglalták Jeruzsálemet és halomra ölték az embereket. Persze, mivel ez történetírói leírás, ezért szubjektív lehet, tehát érdemes forráskritikával kell kezelni.

De ha már Ószövetség, akkor ilyen gondolatok is vannak benne, érdekes, miért nem ezekkel foglalkozunk?

"

Íme, az én szolgám, akit támogatok, választottam, akiben kedvem telik. Kiárasztom rá lelkemet, és igazságot visz a nemzeteknek. Nem kiált majd, nem emeli föl a hangját, és szava se hallatszik az utcákon. A megtört nádszálat nem töri össze, a pislákoló mécsbelet nem oltja ki. Hűségesen tanítja az igazságot, nem lankad el, sem kedvét el nem veszti, míg az igazságot meg nem szilárdítja a földön. Az ő tanítására várnak a nemzetek.

Én, az Úr hívtalak meg igazságban, én fogtam meg a kezed és én formáltalak. Általad kötök szövetséget népemmel, és adok világosságot a nemzeteknek, hogy nyisd meg a vakok szemét, és szabadítsd ki a börtönből a foglyokat, és a tömlöcből azokat, akik a sötétben ülnek."

Ez egy Messiás-ének, az ószövetség népe így képzelte el a szabadítóját. Nem úgy, hogy majd eljön és végigbüntet mindenkit, hogy aztán rettegjünk.

Kedves kérdező! Az általad felhozott példák a büntetésre, csupán az Isten adta törvény alapján történt (ha betartották és nem magyarázták félre) és kötelességük volt így büntetni a bűnöst.

Jézus gyakran megvédelmezte a Szentírást, nem engedte, hogy félremagyarázzák, vagy hogy tévesen értelmezzék. Az akkori vallási tanítók torz képet közvetítettek Isten Szaváról. Nagy hangsúlyt fektettek arra, hogy a mózesi törvényt a legapróbb részletekig meg kell tartani, de nem sokat törődtek azoknak az alapelveknek az alkalmazásával, amelyekre a törvények épültek. Ezzel látszatimádatot mozdítottak elő, amelyre a külsőségek jellemzőek, nem pedig a fontosabb dolgok, például az igazságosság, az irgalmasság és a hűség (Máté 23:23). Hogyan védte meg Isten Törvényét Jézus?

A hegyi beszédben Jézus többször is használta a „hallottátok, hogy megmondatott” kifejezést, amikor bevezette a mózesi törvény egy-egy részletét. Majd így folytatta: „Én pedig azt mondom nektek”. Ezután megmagyarázott egy alapelvet, amely többet foglalt magában a Törvény látszólagos megtartásánál. Vajon megkérdőjelezte a Törvényt? Nem, megvédelmezte. Például az emberek jól ismerték azt a törvényt, hogy „ne gyilkolj”. Jézus ugyanakkor azt mondta, hogy ha egy ember gyűlöl valakit, azzal már megsérti e törvény szellemét. Ehhez hasonlóan, ha valaki szenvedélyes vágyakat táplál a saját házastársán kívül egy másik személy iránt, azzal megsérti azt az alapelvet, amelyre a házasságtörést tiltó isteni törvény épül (Máté 5:17, 18, 21, 22, 27–39).

Jézus végül ezt mondta: „Hallottátok, hogy megmondatott: »Szeresd felebarátodat, és gyűlöld ellenségedet.« Én azonban azt mondom nektek, hogy szeressétek ellenségeiteket, és imádkozzatok azokért, akik üldöznek titeket” (Máté 5:43, 44). Vajon Isten Szavából származik az a parancs, hogy „gyűlöld ellenségedet”? Nem, ez a tanítás a vallási vezetőktől eredt. Emberi gondolatokkal hígították fel Isten tökéletes Törvényét. Jézus félelem nélkül megvédelmezte Isten Szavát, megóvta az emberi hagyományok káros hatásaitól (Márk 7:9–13).

A vallási vezetők azáltal is támadták Isten Törvényét, hogy túlzottan szigorúnak, sőt kíméletlennek állították be. Amikor Jézus tanítványai egy gabonaföldön áthaladva letéptek egypár kalászt, néhány farizeus kijelentette, hogy ezzel megsértették a sabbatot. Jézus egy szentírási példával védelmezte meg Isten Szavát e kiegyensúlyozatlan felfogással szemben. Idézte az egyetlen olyan részt a Szentírásból, amely arról számol be, hogy a templomban lévő jelenlét kenyerét a szentélyen kívül használták fel; ez akkor történt, amikor Dávid és az éhes emberei megették a kenyeret. Jézus felhívta a farizeusok figyelmét arra, hogy szem elől tévesztették Jehova irgalmának és könyörületének a lényegét (Márk 2:23–27).

Emellett a vallási vezetők a törvény betűjéhez ragaszkodva kibúvókat kerestek, hogy gyengítsék Isten Törvényének az erejét. Például a Törvény megengedte, hogy a férfi elváljon a feleségétől, ha „valami illetlenséget” talált benne, nyilván valami komoly kivetnivalót, amely szégyenbe hozta a háznépet (5Mózes 24:1). Azonban Jézus napjaira a vallási vezetők mentségként használták ezt az engedményt, hogy jóváhagyják azt, hogy a férfi bármilyen okból elváljon a feleségétől, akár azért is, mert a feleség odaégette a férj vacsoráját. Jézus rávilágított, hogy igencsak félremagyarázták Mózes ihletett szavait. Majd visszaállította Jehovának a házasságra vonatkozó eredeti irányadó mértékét, az egynejűséget. Ezzel meghatározta, hogy a szexuális erkölcstelenség az egyetlen elfogadható ok a válásra (Máté 19:3–12).

Bevallom, nem olvastam végig a válaszokat, az eredeti kérdésre válaszolok:

Pontosan ugyanaz a félreértés van a kérdésben, mint általában az Ószövetséggel kapcsolatban (pl. teremtéstörténet). Isten elmondta az embereknek, hogy hogy éljenek, úgy, hogy ők megértsék.

Ha bűnt követsz el, később úgyis megszívod. Ezt Isten nem pszichológiai és társadalomdinamikai alapokon kezdte el magyarázni, mert elég furcsán néztek volna rá. Hanem elmondta, hogy a bűnért büntetés jár, és kész. Ez nem valami természetfeletti büntetés (persze az akkori zsidóknak az volt), hanem logikus következmény, csak ezt akkor még nem értették.

Egy csomó ilyen van: teremtéstörténet (jöhetett volna Isten a húrelmélettel meg a kvantumkáosszal, de egyszerűbb volt csak annyit mondani, hogy én teremtettem az egészet, aztán kész). Vagy ott van a rituálés kéz- és lábmosás - megintcsak a baktériumok és vírusok ismertetése helyett Isten egyszerűen annyit mondott, hogy fürödjél, különben baj lesz.

Ezekkel a dolgokkal egyengette - és egyengeti a mai napig - Isten az emberiség útját, mert a látszólag értelmetlen és természetfeletti törvényei és tanításai olyan útvesztőkön segítenek át minket már jó előre, amiket később talán majd magunk is megértünk, ha nagyok leszünk.