Jutottak a Valláskritikával teisták-ateisták valamire, avagy inkább még több ellentét kibontakozására?

"Véleményem szerint az értelmesebb istenhívők körében nem is arról van elsősorban szó, hogy a bibliai tanítások meggyőzőek lennének számukra, hanem arról, hogy nem tudják és nem is akarják elképzelni, hogy "semmi sincs az anyagon túl", és mivel a kultúránkban - sajnos - a kereszténység van elterjedve, így a természetfölötti iránti vágyakozásukat a keresztény tanok elfogadásával, akár gyakorlásával élik ki."

Én értelmesebbnek tartom magam, tehát válaszolok.

A nem akarják elképzelni helyett azt mondanám, hogy nem zárom ki, hogy lehetséges valami ami nem a mi univerzumunk szülötte, ugyanakkor valami módon mégis tud ránk hatni. Hívhatjuk istennek, mert annyival fejlettebb lény nálunk, és ismeri az átjárást. Nem állítom, hogy így van de lehet. Minden arra utal, ahogy sok milliárd galaxis van, úgy mért lenne vége a világnak a mi univerzumunk határaival. Ha pedig több univerzum lehet, azok hogy viszonyulnak egymáshoz, párhuzamos, vagy alá és fölérendeltség van közöttük? Esetleg mindkettő? Ennyi nem tudás közepette mire alapozva zárjuk ki a valószínűt? Persze valószínű az is anyag. De vajon az az anyag, a mi világunkban is anyagnak minősül? Innen nézve egyáltalán értelmezhető az a valami? És ha innen nem, akkor onnan sem?

Nem kellene kategorikus kijelentéseket tenni, és főleg nem hadakozni, mert olyanok vagyunk mint az óvodások amikor az apukájukkal dicsekszenek.