A keresztények ezt tényleg elhiszik?

Kedves kérdezö Jézus Krisztus itt a hirdetö munkáról beszélt.

Jézus csupán egy néhány évet tevékenykedett a Földön, majd ahogyan idézted, visszament a mennybe az Atyjához.

A feladatot meghagyta. Már szolgálata idején képezte tanitványait ennek a világméretü munkának az elvégzésére.

Kiiskolázta és kiküldte öket kettesével hirdetni. Közvetlen mennybemenetele elött ezt mondta nekik. Cselekedetek 1:8 ....lesztek nekem tanitványaim, a Föld legvégsö határáig"

Mikor az utolsó napok jeleit ecsetelte a Máté 24:14-ben ezt is hozzátette: hogy az Isten országának jó híre hirdetve lesz az egész Földön.

Ebben az értelemben tesznek a tanítványai nagyobb tetteket

Katy

Kedves Katy!

Sehol sem látom, hogy szó lenne a térítésről.

Szó szerint nagy tettekről beszél, ez alatt érthetünk csodatevést, halottfeltámasztást, feltámadást, meg még ennél is nagyobbakat.

Mi az, ami ennél nagyobb?

Passz.

Szerintem kamu az egész, a papok találták ki ...

# 10/ :

„Vagyis aki saját magában hisz, …”

Nem azt írtam, hogy aki saját magában hisz, hanem azt hogy aki „saját isteni kilétében hisz”, tehát az aki isteni kilétére ébredt.

„Mi szüksége van akkor Jézusra?”

Jézus az emberek és az egész emberiség öntudatának javítását felemelését tekintette feladatának. Az ő eljövetele volt a válasz a népek sóvárgására egy jobb élet iránt. A népek túlnyomó többsége, úgy mint ma is, az (ön-)tudat szánalmas állapota következtében szenvedett nyomorgott.

Ebből talán azt vezethetnénk le hogy Jézus szereplése teljesen fölösleges volt. Ez nem úgy van, Jézus valóban megváltotta azokat akik tanítását komolyan veszik, nem a bűnöktől, sem azok következményeitől, hanem az öntudat szánalmas állapotából. Képzeljük csak el a tanítványok lelkiállapotát, mikor első alkalommal találkoztak a Mesterrel miután néhány nappal korábban a kereszten látták meghalni, ön-tudatuk akkor a magasba szökkent, egy ember lehetőségeinek láttára, aki isteni kilétére ébredve a Krisztust hozta kifejezésre.

„Nincs itt semmi célozgatás, …”

Maradok amellett hogy Jézus az adott idézetben isteni kilétéről beszélt, nem a személyéről. Megvagyok arról is győződve, hogy szó szerint igazat mondott, tehát nem jelképesen.

„Az ego szintén egy furcsa dolog, …”

Az ego -t szerintem az ember valódi, kiléte árnyékának lehetne nevezni; szükségünk van rá mindaddig, míg isteni kilétünkre nem ébredünk. Egy árnyék-egyéniség, aki segít, védelmez bennünket, és ugyanakkor isteni kilétünk helyét bitorolja.

„Hit segítségével még nem tették odébb a Gellérthegyet, …”

Hát igen, a megfelelő hit hiányában gépekre és rengeteg emberi erőfeszítésre lenne szükség, hogy a Gellérthegyet odébb tegyük, azok pedig akik megfelelő hittel rendelkeznek, nem látják szükségesnek. Mégis talán nincs olyan szegény ember a világon, kinek nem lenne olyan élménye, hogy hitt valamiben és valóra vált, akár a legszilárdabb józan érvelések ellenére.

"„Az ego szintén egy furcsa dolog, …”

Az ego -t szerintem az ember valódi, kiléte árnyékának lehetne nevezni; szükségünk van rá mindaddig, míg isteni kilétünkre nem ébredünk. Egy árnyék-egyéniség, aki segít, védelmez bennünket, és ugyanakkor isteni kilétünk helyét bitorolja. "

Az egó az agyban él, a gondolatokban. Az Isteni kilétünk pedig e felett.

Az egó nem rossz, csak tudattalan, bizonyos értelemben szükségünk van rá, a túlélés a létének a célja, de túlműködése esetén káros is tud lenni.

Az egó fél, az Isteni felünk nem. Tehát önmaga és a mi túlélésünket is szolgálja működése, de egyben a szenvedést is ő okozza. Ezt úgy teheti meg, hogy nekünk adja ki magát, pedig egy külön entitás. Az egónak fontos, hogy igaza legyen, minden ügyből én-kérdést kreál, amikor valaki nem ért egyet az egóval, az dühbe jön, mert úgy érzi, a létét fenyegetik. Ezt láthatjuk minden konfliktusban.

A megvilágosodás ennek az egónak a "kicserélése" Isteni énünkre.

Rengeteg gyakorlást igényel hosszú távú fenntartása, de egy pillanatra bárki elcsendesítheti az elméjét, az egót. Amíg nem érünk el a megvilágosodottság szintjére, meg kell tanulni használni az elmét, hogy ne az használjon minket.

Ilyen megvilágosodott ember volt Jézus, a Zen mesterek, Buddha, és még sokan mások, a nagy tanítók.

Kedves kérdező! Katy jól válaszolt azzal kapcsolatban, hogy Jézus milyen "nagyobb dologról" beszélt azokkal kapcsolatban, akik hisznek benne, vagyis akik a tanítványai lesznek.

Abszolút logikus, nem is lehet másként érteni. Jézus a tanítványképzésre helyezte a fő hangsúlyt, ennek a munkának az örökét hagyta a tanítványaira, tehát logikus, hogy az, amiben majd az Ő égbemenetele után "nagyobb dolgot" lehet tenni még az övénél is, az a tanítványképző munka világméretűvé válása.

(János 14:12) "Bizony, bizony mondom nektek, aki hitet gyakorol bennem, az is véghezviszi majd azokat a cselekedeteket, amelyeket én teszek; és nagyobbakat tesz majd ezeknél, mert elmegyek az Atyához."

Nem, nem a csodákról beszélt itt Jézus, hiszen ez úgy hangzana, mintha versengést szítana Jézus, hogy ki tud tenni nagyobb csodát. Ez gyerekes lenne és nem keresztényi, hiszen a szent szellem által kapott csodaajándékok az első sz.-ban egyformán "nagyok" és fontosak voltak. Szó sincs ezekről. Már csak azért sem, mert ki tehetett volna a földi halandók közül nagyobb dolgokat, mint amit Jézus megtett értünk, mint tökéletes ember??? SENKI! És azért sem csodatettekre kell gondolni, mert ki képes nagyobb dologra egy halott feltámasztásánál, vagy ki képes annál "nagyobb dolgot" véghezvinni, amit Jézus tett meg azzal, hogy feláldozta magát értünk, ezzel a MEGVÁLTÓNK lett Istennél?! SENKI!

"Ugyanazokat a (csoda) tetteket" megtették néhányan mások is, akik az első sz.-ban a tanítványai lettek, hiszen ők is támasztottak fel halottakat, képesek voltak a szellem segítségével gyógyítani, démonokat űztek stb., de tőle nagyobbat ilyen értelemben logikusan nem tehettek.

Sejteni lehet Jézus megfogalmazásából is, hogy Ő itt nem egy-egy konkrét "nagy dologra" gondol, hanem hosszú időben elvégzendő nagyobb munkára, hiszen azt mondta, hogy azért végez majd nagyobb dolgot az, aki hisz benne, mert Ő felmegy az Atyjához. Tehát mivel nem marad is hosszú ideig, nem tudja majd azokat a nagyobb dolgokat elvégezni.

Kiegészítésül a tágabb szövegkörnyezet:

(Máté 21:21) "Jézus így válaszolt nekik: „Bizony mondom nektek, hogy hacsak van hitetek, és nem kételkedtek, nemcsak azt fogjátok megtenni, amit én tettem a fügefával, hanem ha azt mondjátok ennek a hegynek: »Emelkedj fel, és vesd magad a tengerbe«, az is meglesz."

(Csel 1:8) "de erőt kaptok majd, amikor a szent szellem eljön rátok, és tanúim lesztek mind Jeruzsálemben, mind egész Júdeában, és Szamáriában, és a föld legtávolabbi részéig."

(Csel 2:41) "Akik tehát szívesen fogadták a szavát, megkeresztelkedtek, és azon a napon mintegy háromezer lélek csatlakozott hozzájuk."

(Kol 1:23) "feltéve persze, hogy megmaradtok a hitben, szilárdan állva az alapon, és rendíthetetlenül, el nem mozdulva annak a jó hírnek a reménységétől, melyet hallottatok, s melyet az ég alatt levő egész teremtésben prédikáltak. Ennek a jó hírnek lettem én, Pál, a szolgája."

Tehát tényleg nagyobb tettekre voltak képesek, de nyilvánvalóan csak így.

(Ézs 60:22) "A kevés ezerré lesz, a kicsiny pedig hatalmas nemzetté. Én, Jehova, felgyorsítom ezt a maga idejében."