Akik Jézust fiktív személynek vallják, mi szerint jutottak erre a következtetésre?

"Felvetődött bennem egy kérdés barátaim, ha az evangéliumok, melyek Jézus történetét mesélik el, és kb. 100 évvel Jézus halála után íródtak, a köztes időben hogyan maradtak fenn ezek a történetek, ha módszeres, részletes történelmi feljegyzés nem készült olyan ember tollából, aki személyesen is ismerhette?"

Az első három evangélium – Máté, Márk és Lukács – összevetésekor lehetetlen nem észrevenni a három beszámoló közti tartalmi és kifejezésbeli hasonlóságokat, éppen ezért Máté, Márk és Lukács evangéliumát „szinoptikus evangéliumok”-ként is szokás emlegetni. A „szinoptikus” kifejezés jelentése: „egyformán látó”. A szinoptikus evangéliumok hasonlósága miatt egyesekben felmerült a kérdés, hogy szerzőik talán egy közös forrásból: egy Krisztus születéséről, életéről, szolgálatáról, haláláról és feltámadásáról szóló másik írásos feljegyzésből dolgoztak, és abból merítették az anyagot evangéliumaikhoz. Némelyek úgy érvelnek, hogy Máté, Márk és Lukács evangéliuma között annyi a hasonlóság, hogy egészen biztosan egymástól vagy egy közös forrásból merítettek. Ezt a feltételezett „forrást” a német Quelle (jelentése: forrás) kifejezés alapján „Q” forrásnak nevezték el.

Ez alapján is feltételezhető, hogy a valódi események és az evangéliumok írása közötti időben a Jézusról szóló történetek nemzedékről nemzedékre hagyományozódtak át a keresztény közösségekben. Talán írott források is léteztek, amelyekről nincs tudomásunk.

János evangéliuma azonban más tészta. Stílusában és Jézus szavainak tartalmában is különbözik a szinoptikusoktól. Jézus szavai már nem az Isten országára összpontosulnak, nem alkalmaznak közmondásokat és példabeszédeket, nem velős mondásokban jelennek meg.

A csodák történetei valószínűleg Jézus csodáinak gyűjteményéből származnak, ezek nyilván korábbi eredetűek. Az egyes csodákat – a jelentőségükről folytatott beszédek során – talán még az evangéliumba foglalásuk előtt kidolgozták a jánosi közösség keresztényei. A csodák forrásművére gyakran utalnak a Jelek (sémeia) Forrása néven. Néhányan felvetik, hogy a Jánosnál szereplő beszédek esetleg egy – a szinoptikus evangéliumok hétterében állótól különböző – Jézus-mondások gyűjteményének kibővítéséből származhatnak.

Remélem sikerült megválaszolni a kérdésedet, kedves kérdező. A fent leírtak jó része persze inkább csak következtetés, mintsem tény, de jó okunk van feltételezni, hogy a köztes időben valamilyen formában (írott források vagy szájhagyomány útján) megőrződött Jézus alakja. Persze a róla festett kép annyit változott az idők során (még az evangéliumokba is került néhány betoldás utólag) hogy lehetetlen megtudni a teljes igazságot.

"Ez alapján is feltételezhető, hogy a valódi események és az evangéliumok írása közötti időben a Jézusról szóló történetek nemzedékről nemzedékre hagyományozódtak át a keresztény közösségekben. Talán írott források is léteztek, amelyekről nincs tudomásunk. "

Sokkal inkább valószínű, hogy semmiféle Q forrás nem létezett, hanem a sok egységesítés folyamán egyszerűen átszövegezték a tanokat a központi, a pápai egyház szája íze szerint.

A Római Birodalom területén az egymástól területileg elszeparált részeken a kereszténység különféle változatai voltak életben, ezek egymással állandó vitában álltak és drasztikus eszközökkel történt a központosítás.

Legkésőbb az államvallássá tételkor, illetve közvetlenül ez után kíméletlenül leszámoltak a másféle változatokkal, egyedül a birodalom keleti felében létrejött ortodox vallás őrződött meg napjainkig, mivel ott annak volt állami támogatása, hiszen mint azt tudjuk, ekkor a birodalom már két közigazgatási központtal rendelkezett.

A másfajta evangéliumokat betiltották, az azokat vallókat továbbra is üldözték és jó római módon el is bántak velük.

Szerintem ezeknek a mártíroknak teljesen mindegy volt, hogy pogány, vagy már kereszténnyé vált rómaiak végezték e ki őket.

"Nagyon valószínű, hogy az akkor még a zsidóktól nem teljesen elvált keresztény gyülekezeteknek is voltak írott forrásaik, amelyeket hosszú időn át megőriztek és a szertartások során olvastak fel belőlük."

A 2. század végétől már megtörtént az elkülönülés, innentől a zsidóknak nincs építő szerepe a kereszténységen belül.

Csak két megjegyzés:

1) A 100 évet sokallom: Lukács, mint ismeretes abban a csoportban volt, melyet Pál ( az út elején még Saul ) kísért Damaszkuszba. Pál viszont Saul korában annak a Rábán Gám'liélnek volt a tanítványa, aki Hillél unokája volt. Hillél ie 30 - isz 10 volt a Szanhedrin elnöke, így ( per sacc ) valószínû, hogy a Damaszkuszi út még az 1. sz-ra esett.

Másfelõl - lehet, rosszul tudom, de - úgy tudom, hogy Máté és Márk legalábbis látták Jézust saját szemükkel.

2) Másfelõl történelmi tény ( Holt tengeri tekercsek másnéven Qmráni tekercsek ) abban az idõben igen sok önjelölt Messiás és próféta tevékenykedett, tanított, olykor keményebb dolgokat is, mint akár a TaNaCh, akár az evengéliumok ( pl, hogy rendes hívõnek szûznek kell lennie ( nemétõl függetlenül ), különben tisztátalan - igaz, ez asszem a legdurvább volt ).

Akár az sem zárható ki, hogy került az evengéliumokba olyasmi, amit ezek egyike, másika tanított.

én hiszen h létezett, és h Ő Iten fia :)

sokszor segítettek nekem, amikor kértem :)

mert volt olyan helyzetem h ha nem sikerül kimásznom belőle, akkor megölöm magam, de az ima erejével megoldódott minden.