Akik Jézust fiktív személynek vallják, mi szerint jutottak erre a következtetésre?
Például erre is sokan nagy bölcsességként tekintenek:
Mégis egyetlen ember írta.
Plusz nem kell nagy bölcsnek lenni olyanokhoz, hogy:
Úgy bánj másokkal, ahogy szeretnéd, hogy veled bánjanak.
Szerintem a Jézus-alakot kabbalisztikus szempontok mentén alkották meg és jrták bele a Bibliába... véleményem szerint sosem létezett... ahogyan pl. Mózes sem.
Tipikus fiktív nevek még a Bibliában "SzaruBábel" (Zerubábel), "ÉliZeusz" (Elzeus stb.)
A Bibliát kozmikus, alkímiai, asztrológiai és kabbalisztikus szempontok mentén írják stb. stb.
"A Bibliát kozmikus, alkímiai, asztrológiai és kabbalisztikus szempontok mentén írják"
Ezt ki tudnád nekem fejteni?
Jézus személye teljesen a ködbe veszik, ezek a csodás körülmények, amivel isteni származását bizonygatnák, csak arra jók, hogy rádöbbenjen az ember, hogy személye nem valóságos.
A hozzá tartozó legendák kitalációk. Szűzen nem lehet gyereket szülni, feltámadás nincs és a többi vele kapcsolatos esemény is kitaláció, valójában valószínűleg nem is élt, személyét később emelik ki a kereszténység létrehozói, alakját úgy gyúrják össze más létező, vagy legendás személyekről szóló történetekből.
Az Újszövetség íróin kívül számosan munkálkodtak rajta, néhány írást kivettek a Bibliából, de egy csomó bele sem került.
A Római Birodalom egyes területein egészen máshogy terjedt el ez a vallás, amely a végső arculatát a 2., 3. és a 4. században nyerte el, Jézus szavait utólag adták a létrehozott alak szájába, amit végérvényesen sokkal később szerkesztettek meg.
Mindez azonnal látható a meseszerű történetekből, amiknek a visszássága azonnal érezhető és mindvégig nyomon követhető.
Összehasonlítva mondjuk Mohameddel, aki az iszlám alapítója, látható, hogy hatalmas a különbség, Mohamed valóban létező személy, a tanítások nagy része is tőle származik, ellentétben Jézussal, akinek a tettei, szavai csupán mások tolmácsolásában jelenik meg. Nyilvánvaló, hogy a később élt szerzők a saját gondolataikat adják Jézus szájába, a róla szóló történeteket saját mondandójuk igazolására találták ki.
A kereszténység elterjedéséért és államvallássá tételéért két pogány császár főleg a felelős.
Diocletianus, aki időnként üldözte a kereszténységet, [link]
I. Constantin szintén folytatott tárgyalásokat a kereszténység vezetőivel és mivel sikerült velük zöld ágra vergődni, engedélyezte a korábban tiltott vallást, amit végül Theodosius tett államvallássá.
A tárgyalások azon folytak, hogy egy háttérben munkálkodó erő, ami a tömegeket összefogja, más aspektusba kell, hogy kerüljön, ha vezető erővé lép elő.
Nagyjából ahhoz hasonlít ez, mintha manapság egy ellenzéki párt helyet kap a kormányzásban, a hatalomban, akkor más szempontoknak kell előtérbe kerülnie, mint amikor ellenzékben volt.
Ekkor már el kell hagynia a korábbi szempontokat, a hatalom bírálatát, támadását és annak a támogatását kell képviselnie, hiszen ebben a hatalomban részt is kell vállalnia.
Ezekben az években gyökeres változásokon ment át a keresztény eszmevilág, számos kérdésben a pogány uralkodók szava döntött és ekkor nyerte el a keresztény hit a mai arculatát, az egyháznak csupán annyi volt a szerepe, hogy a változásokat megideologizálja és megfelelően alátámassza.
Az ekkoriban élt uralkodók a számos viszály elleni küzdelmet végül úgy oldották meg, hogy nem harcoltak többé a terjedő keresztény vallás ellen, hanem kompromisszumot kötve vele, megosztották a hatalmat, de ehhez elsősorban a hitet alkalmassá kellett tenni erre, az egyházfőket meggyőzni a változások szükségességéről, ami hosszas hercehurca után végül sikerrel járt.
A titkos tárgyalásokon elhangzottakról semmit sem tudunk, de a tények beszédesen árulkodnak.
Az egyik legfontosabb kérdésben, a rabszolgaság fenntartásában is született egyezség, bár itt volt azért huzavona.
Ekkor került be a jogba a keresztény templomban való felszabadítás (manumissio in sacrosanctis ecclesiis), de ezt azonnal korlátozták és gyakorlatilag lehetetlenné tették, így a rabszolgatartás továbbra is fennmaradt.
A kereszténység ekkor vált azzá a vallássá, amit ma ismerünk.
Aki azt állítja, hogy nem írtak Jézusról a római kori történészek, az tanulatlan. Ezt privát is megírtam neki.
Tacitus egy római történész volt, aki két
jelentősebb könyvet írt az első századról ("Krónikák"
és a "Történetek"), mindkettő említést tesz Jézusról
és a kereszténységről. A "Krónikákban" azt írja
körülbelül Kr. u. 115-ben:
"Egy keresztényeknek nevezet csoport össze nem
egyeztethető magatartásuk végett általánosságban
gyülölték őket, nevük Krisztustől ered. Ő Tibérius
uralkodása alatt halál bűntetést szenvedett, a
helytartó Poncius Pilátus keze által. "
Tiberius császár Kr. u.14-30-ig uralkodott, azalatt az
időszak alatt, amikor Krisztust megölték, a fenti
idézetnek megfelelően. Tacitus szintén ír arról, hogy
ennek a csoportnak a hite "Ez a Judeából származó
eszme (hit) nemcsak Judeában terjedt el, hanem
még Rómában is ", majd annak a leírásával folytatja,
hogy a keresztényeket mennyire általánosságban
gyűlölték, és sokukat ítélték halálra Rómában.
Mindez összhangban van az Újszövetség Jézusról
szóló feljegyzéseivel, az apostolok és tanítványok
első júdeai, majd a Római világban történt
evangéliumhirdetéseivel, beleértve Rómát is, a nagy
ellenállásokkal, melyekkel szembekerültek.
2) Suetonius, egy másik római történész Klaudiusz
császár uralmáról (Kr. u. 41-54) ezt írja: " Mivel a
zsidók Rómában, a keresztények végett állandó
zavargásokat okoztak Klaudiusz kitiltotta őket a
városból ". Itt említhetjük az ApCsel.18:2-es verset,
amely arról számol be, hogy egy Aquilla és Priscilla
nevű zsidó házaspárnak el kellett hagynia Rómát a
zsidók üldözése miatt. Suetonius később a Néró
idejében történt keresztény üldözésekről ír: " Róma
leégése után....A keresztényeket is megtorlással
sújtották, egy felekezet mely egy új és ártalmas
(kártevő) vallási hitet vall ". Az utalás egy
"Krisztusiak" nevű csoport létezésére az első
században, feltételezi, hogy egy Krisztus nevű
személy létezett valamivel korábban ugyanebben a
században.
Attól mert nem tudtok valamit, az még nem biztos, hogy nem létezik.
Nem tartom jó ötletnek, hogy a Bibliát ne számítsuk bizonyítékok hiteles forrásának Jézus Krisztus létezésére. Az Újszövetség többszáz Jézusra való utalást tartalmaz. Egyesek pedig az i.sz. II. századra, körülbelül száz évvel Krisztus utánra teszik egyes evangéliumok keletkezését. Ha mindez igaz, még akkor is megbízhatóak az ókori írásos bizonyítékokra vonatkozó irányelvek szerint (azaz, hogy azon írásos leletek, melyek a megörökített esemény után következő kétszáz éven belül keletkeztek, hitelesnek tekintendők). Továbbá, a tudósok túlnyomó többsége (keresztények és nem keresztények egyaránt) elismerik, hogy Pál levelei (de minimum néhányuk) valóban Pál munkái az I. század közepéből, kevesebb mint 40 évvel Jézus halála után. Az ókori írásos bizonyítékokra vonatkozó irányelvek szerint ez szokatlanul erős bizonyíték egy Jézusnak nevezett izraeli férfi első századi létezése mellett.
Szintén fontos lehet, hogy i.sz. 70-ben a rómaiak megszállták és elpusztították Jeruzsálemet és Izrael nagy részét, lakosságát pedig lemészárolták. Egész városokat romboltak a földig. Nem lepődnék meg tehát, ha a Jézus mellett szóló bizonyítékok nagy része elveszett volna. A szemtanúk nagy részét valószínűleg megölték. Ezen körülmények minden bizonnyal korlátozták a szemtanúktól származó, Jézusról szóló beszámolók számát.
Na de nézzük a Biblián kívüli forrásokat!
Cornelius Tacitus, római történész (szül.: 52-ben):
A keresztényekről ír: "Krisztust, akitől a név származik, Tibérius uralkodása alatt Pontius Pilátus kivégeztette..." (Annales XV,44)
Lucián, író, 2.századból:
"Jézus Krisztus egy Palesztínában megfeszített ember, aki az új misztikus dolgokat ebbe a világba bevezette..." Lucian 2/9 kötet
Sueton, római történetíró 120-ban:
"Mivel a zsidók az ő vezetőjük Chrestos alatt állandó nyugtalanságot keltettek, (Claudius) elűzte azért őket Rómából." (Sueton, Császárok élete, Claudius §16)
Plinius Secundus, Bithynia helytartója 112-ben, Trajan császárnak ír, tanácsot kér a keresztények ügyében:
"...bizonyos napon reggeltől öszegyülekeznek, Krisztust imádják istenként, váltakozva énekelnek és megesküsznek, nem valami törvényszegésre, hanem, hogy nem lopnak, nem rabolnak, nem paráználkodnak, nem szegik meg a szavukat..." (Levelek X.96) Plinius Secundus/423
További források:
- Tertullian 197
- Thallus, samáriai származású történész
- Mara Bar-Serapion levele
- Justin, a mártír
- A zsidó talmud írások
A feljegyzések alapján tehát kijelenthetjük, hogy Jézus Krisztus történelmi személy volt, létezett és jelentős hatással volt korának társadalmára. Azt nem tudjuk, valóban Isten fia volt-e, tett-e csodákat stb.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!