A keresztény vallásban egy isten van, vagy pedig három?

Mi a szent szellem?

A szent szellemre vonatkozó írásszövegek összehasonlításából kiderül, hogy utalnak rá úgy, mint amivel ’betelnek’ emberek, amivel lehet ’keresztelni’ és ’felkenni’ személyeket (Luk 1:41; Máté 3:11; Csel 10:38). Egyik kijelentés sem lenne helytálló, ha a szent szellem személy lenne.

Jézus ’segítőnek’ (görögül: pa·ra′klé·tosz) is nevezte a szent szellemet, és azt mondta, hogy ez a segítő ’tanítani’, „tanúskodni”, ’szólni’ és ’hallani’ fog (Ján 14:16, 17, 26; 15:26; 16:13). A Szentírásban nem szokatlan az élettelen dolgok megszemélyesítése. Például azt írja, hogy a bölcsességnek ’gyermekei’ vannak (Luk 7:35). A bűnről és halálról mint királyokról beszél (Róma 5:14, 21). Bár néhány bibliavers azt mondja, hogy a szellem „szólt”, más helyről világosan kiderül, hogy ezt angyalokon vagy embereken keresztül tette (Csel 4:24, 25; 28:25; Máté 10:19, 20; vesd össze a Cselekedetek 20:23-at a 21:10, 11-gyel). Az 1János 5:6–8 nemcsak a szellemről mondja, hogy „tanúskodik”, hanem a ’vízről és a vérről’ is. Ezért ezeknek a bibliaverseknek egyik kijelentése sem bizonyíték arra, hogy a szent szellem személy.

A szent szellem helyes meghatározásának bele kell illenie a szent szellemre vonatkozó összes írásszövegbe. Ebből a szempontból a logikus következtetés az, hogy a szent szellem Isten tevékeny ereje. Nem személy, hanem hatékony erő, amelyet Isten áraszt ki magából szent akaratának végrehajtásához (Zsolt 104:30; Csel 4:31; 2Pét 1:21).

(Ez a héber rú′ach és a görög pneu′ma szó)

Ellentétben a "lélekkel", mely teljesen más szó! Íme:

A Bibliában a „lélek” szó a héber ne′fes és a görög pszü·khé′ szavak megfelelője. A szó bibliai használata alapján felismerhető, hogy a lélek szó egyaránt vonatkozik emberre és állatra, vagy az emberi és az állati életre. Sokak szerint azonban a „lélek” az ember anyagtalan vagy szellemi részét jelenti, amely túléli a test halálát. Mások az életelvet értik alatta. Ám e két utóbbi felfogás nem bibliai tanítás.

Milyen segítséget nyújt a Biblia ahhoz, hogy megértsük a lélek fogalmát?

1Móz 2:7: "Isten megformálta az embert a föld porából, és az orrába lehelte az élet leheletét, így lett az ember élő lélekké.” (Figyeld meg, hogy nem azt olvassuk itt, hogy az ember lelket kapott, hanem azt, hogy lélek, azaz élő személy lett.) (A héber szónak az a része, melyet itt „lélek”-nek fordítottak, a ne′fes. A Kár. és a Kom. hasonlóképpen fordítja. A Káldi, Kat., ÚRB, KNB azt írják, „élőlénnyé lett”.)

1Móz 9:5: „Ezenkívül számon kérem a ti lelketek [azaz „életetek”, a héber ne′fes szóból] vérét.” (Itt a szöveg azt mondja, hogy a léleknek van vére.)

Józs 11:11: „Kardélre hánytak abban minden lelket [héberül: ne′fes], és pusztulásra adták azokat.” (Itt a lélekről azt olvassuk, hogy karddal megérinthető. Ezek a lelkek tehát nem lehettek szellemi lények.)

Meghalhat-e az emberi lélek?

Ez 18:4: „Íme, minden lélek az enyém. Ahogy az apa lelke, úgy a fiú lelke is az enyém. Amely lélek* vétkezik, az hal meg.” (*A héberben „ne′fes”. Ezt a Kár., ÚRB és KNB a „lélek” szóval adja vissza. Van olyan fordítás, amely azt mondja, hogy „aki”.)

Máté 10:28: „ne ijedjetek meg azoktól, akik megölik a testet, de a lelket [vagyis „életet”] nem tudják megölni; hanem inkább azt féljétek, aki a lelket* is, a testet is el tudja pusztítani a gyehennában.” (*A görög szövegben itt a pszü·khé′ szó tárgyesetét találjuk. A B.—D., Csia, Káldi, Kat., Kár., ÚRB és KNB a „lélek” szót használja.)

Tehát, ezt a két fogalmat gyakran összekeverik!

még egy kis Szentháromság. :)

Szerintem Jézus szavai egyértelműek (Mt 28,18-20):

"Nekem adatott minden hatalom a mennyben és a földön. Menjetek tehát, és tegyetek tanítvánnyá minden népet. Kereszteljétek meg őket az Atya és a Fiú és a Szentlélek nevében, és tanítsátok meg őket arra, hogy megtartsák mindazt, amit parancsoltam nektek! És íme, én veletek vagyok minden nap a világ végéig!"

Márpedig Jézus maga mondja a gonosznak (Mt4,10):

"Uradat, Istenedet imádd,

és csak neki szolgálj« {MTörv 5,9; 6,13}."

Akkor hogy van az, hogy arra kér, az Ő parancsait tartsuk meg? Egyértelmű, azért, mert Ő és az Atyaisten valóban egyek. És a keresztelés Atya és Fiú és Szentlélek nevében történik. Ez nem három aspektus. Három személy, akiknek a nevében keresztelünk.

A lélek halandóságáról pedig annyit, hogy nem lényegbevágó szerintem, hogy a lélek elpusztítható-e (bár én a halhatatlanság mellett vagyok), hanem a lényeg az, hogy ha Jézusban hiszünk, örökké élünk (Jn3,16):

"Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy mindaz, aki őbenne hisz, el ne vesszen, hanem örök élete legyen."

Jézus pedig ezt mondja (Jel1,17-18):

"Ne félj! Én vagyok az első és az utolsó {Iz 44,2.6}, az élő, bár halott voltam; de íme élek örökkön-örökké; nálam vannak a halál és az alvilág kulcsai."

Mit mondjunk a Háromságot „bizonyító szövegek”-ről?

AZT mondják, vannak bizonyos bibliai versek, amelyekkel bizonyítani lehet a Háromságot. De amikor ezeket a szövegeket olvassuk, mindig arra kell gondolnunk, hogy sem a bibliai, sem a történelmi bizonyítékok nem támasztják alá a Háromságot.

Bármilyen írásszöveget az egész Szentírás következetes tanításának az összefüggésében kell értelmeznünk. Az ilyen szöveg igazi jelentését legtöbbször a környező versek szövegösszefüggése tisztázza.

Három az Egyben

A NEW Catholic Encyclopedia (Új Katolikus Enciklopédia) három ilyen „bizonyító szöveget” hoz fel, de közben elismeri: „A Szentháromság dogmáját az Ószövetség nem tanítja. Az Újszövetségben a legrégibb bizonyítékok Pál leveleiben találhatók, különösen a 2Korinthus 13:13-ban [néhány Bibliában a 14. versben], és az 1Korinthus 12:4–6-ban. Az Evangéliumokban a háromság mellett szóló bizonyítékok kifejezetten csak a Máté 28:19-ben az alámerítkezési formulában található.”

Ezekben a versekben a három „személy” a következőképpen van felsorolva a The New Jerusalem Bible (Az új jeruzsálemi Biblia) szerint. A második korinthusi levél 13:13 (14) ily módon hozza össze a hármat: „Az Úr Jézus Krisztus kegyelme, az Isten szeretete és a Szent Szellem közössége legyen mindnyájatokkal.” Az első korinthusi levél 12:4–6 ezt mondja: „Sok különféle adomány van, de a Szellem mindig ugyanaz; a szolgálatnak sokféle módja van, de mindig ugyanaz az Úr. Sokféle tevékenységi forma van, de mindenkiben ugyanaz az Isten az, aki munkálkodik mindannyiunkban.” És a Máté 28:19 így szól: „Menjetek azért és tegyetek tanítványokká minden nemzetből valókat, alámerítve őket az Atya, a Fiú és a Szent Szellem nevében”

Vajon ezek a versek azt állítják, hogy Isten, Krisztus, és a szent szellem egy trinitáriusi Istenséget alkot, és hogy ez a három egyenlő lényegben, hatalomban, és örökkévalóságban? Nem, nem ezt jelentik, mint ahogyan három személynek, például Tamásnak, Dezsőnek és Jánosnak a felsorolása sem azt jelenti, hogy ők hárman egyek.

Az ilyen típusú hivatkozás — ismeri el McClintock és Strong Cyclopedia of Biblical, Theological, and Ecclesiastical Literature (Bibliai, teológiai és egyházi irodalmi enciklopédia) című műve — csak azt bizonyítja, hogy „van három megnevezett alany, de önmagában ez nem bizonyítja azt, hogy mind a háromnak szükségképpen isteni természetűnek kell lennie és mindegyiknek egyforma isteni megtiszteltetésben kell részesülnie”.

Ugyanez a forrásmű — noha a háromságtan védelmezője — azt mondja a 2Korinthus 13:13 (14)-ről: „Becsületesen nem következtethetünk ebből arra, hogy mindannyian egyforma tekintéllyel és egyforma természettel rendelkeznek.” A Máté 28:18–20 verséről pedig ezt mondja: „Ez a szöveg azonban önmagában véve döntő módon nem bizonyítja az itt említett három alanynak sem a személyi voltát, sem az egyenlőségét, sem az istenségét.”

A Jézus alámerítkezéséről szóló szövegrészben Isten, Jézus, és a szent szellem együtt említődik. Jézus „látta, amint Isten szelleme galambként reá száll” (Máté 3:16). Ez a vers nem azt állítja, hogy a három egy. Ábrahám, Izsák, és Jákób neve többször is elhangzik együtt, de ettől nem lesz a három egy. Péter, Jakab és János neve is együtt fordul elő, de őket sem teszi ez a körülmény eggyé. Továbbá, mivel Isten szelleme leszállott Jézusra az alámerítkezésekor, ebből csak az tűnik ki, hogy addig az ideig Jézus nem volt felkenve a szellemmel. Eszerint, hogyan lehetett volna Jézus egy Háromság része, ahol a szent szellemmel mindig is egy kellett volna hogy legyen?

A Máté 28:18 versében mit olvasunk? "Nekem adatott..." Tehát akkor Ő ezt kapta valakitől? Nem rendelkezett vele öröktől fogva? Akkor hogyan lehet Isten?

Egyébként több olyan vers nincs a bibliában, ahol e három kifejezés együtt szerepel, a többiben már csak az Atya és Jézus viszonyáról van szó!

Kedves háromsághívő, idézted Jézus megkísértésének a történetét, a Máté 4-ik fejezetéből.

Nos ez a történet így hangzik:

Istent lehetett-e kísérteni?

JÉZUSRÓL a Máté 4:1 elmondja, hogy „az Ördög megkísértette”. Sátán, miután megmutatta Jézusnak „a világ összes királyságait és azok dicsőségét”, ezt mondta neki: „Mindezt neked adom, ha leborulva imádati aktust végzel előttem” (Máté 4:8, 9). Sátán megpróbálta Jézust hűtlenségre bírni Istennel szemben.

De mi értelme lenne a lojalitás próbájának, ha Jézus maga lenne az Isten? Vajon Isten képes lenne önmaga ellen lázadni? Nem, ellenben az angyalok és az emberek képesek Isten ellen lázadni, és erre volt is példa. Jézus megkísértése csak abban az esetben lenne ésszerű, ha ő nem lenne Isten, hanem csupán egy különálló személy, mint például egy angyal vagy egy ember, akinek saját szabad akarata van, és aki hűtlenné is válhat, ha éppen ehhez lenne kedve.

Másrészt, elképzelhetetlen, hogy Isten vétkezne és hűtlen lenne önmagához. „Tevékenysége tökéletes. . . a hűség Istene. . . igazságos és egyenes ő” (5Mózes 32:4). Ha tehát Jézus Isten lett volna, soha nem lehetett volna őt megkísérteni (Jakab 1:13).

Jézus, mivel nem volt Isten, hűtlenné is válhatott volna.De ő hű maradt, és azt mondta: „Távozz tőlem, Sátán! Mert meg van írva: ’Jehovát/Jahvét(itt Isten tulajdonneve szerepel, amit módszeresen eltávolítottak az Írásokból), a te Istenedet imádd, és csak neki végezz szent szolgálatot!’ ” (Máté 4:10).

Mivel Jézusnak is volt istene, aki skizofrén hozzáállás nélkül nem őnmaga volt, vagy mégis ilyen beteges dolgokat tanítana nekünk a Biblia?

Hát nem:

JÉZUS ismételten kimutatta, hogy Isten egyedi teremtménye, és hogy neki, Jézusnak mindig volt egy Istene maga felett, egy Isten, akit ő imádott és akit ő „Atyjának” szólított. Istenhez, azaz az Atyjához intézett imájában Jézus ezt mondta: „Te, az egyedüli igaz Isten” (János 17:3). A János 20:17-ben Mária Magdolnának ezt mondta: „Felmegyek az én Atyámhoz és a ti Atyátokhoz, az én Istenemhez és a ti Istenetekhez” (RS, Katolikus kiadás). A 2Korinthus 1:3-ban Pál apostol megerősíti ezt a viszonyt: „Áldott legyen a mi Urunk Jézus Krisztus Istene és Atyja.” Mivel Jézusnak volt Istene, az ő Atyja, így nem lehetett egyidőben ugyanaz az Isten.

Ha bizonyos címet vagy megjelölést a Bibliában több helyen is meg lehet találni (Üdvözítő, Szabadító, Megmentő), nem szabad elhamarkodottan arra következtetni, hogy biztosan mindig ugyanarra a személyre vonatkozik. Különben ez a fajta érvelés ahhoz a megállapításhoz vezetne el minket, hogy Nabukodonozor Jézus Krisztus volt, mivel mindkettőjüket ’királyok királyának’ nevezi a Biblia (Dán 2:37; Jel 17:14); s hogy Jézus tanítványai tulajdonképpen Jézus Krisztus voltak, mivel a tanítványokról is, és Jézusról is ezt olvassuk: „a világ világossága” (Máté 5:14; Ján 8:12).

Már számtalan verset próbáltak összehozni a trinitáriusok a háromsággal, de van sok olyan vers, ahol a teljes Írás fényében, abszolút egyértelmű a válasz! Ezek az írásszövegek viszont meghatározzák a többi, elsőre kétértelmű részeket.

A lélekhalhatatlanság, mint NEM bibliai tanítás ellenben azért fontos része a bibliai igazságnak, mert erre a halhatatlan lélekre, sok olyan természetesen szintén nem keresztény tanítás épül, mint pl. a szó szerinti tüzes pokol, mint kinzóhely, vagy a halál utáni élet sok-sok zavaros elképzelése. Amikor a Biblia a fetámadás reményéről beszél, nem a lélekhalhatatlanság általi továbbélésről. (Az Atyán és Jézuson kívül a Biblia még az angyalokra sem használja a halhatatlanság szót!)

De érvelni mindenkinek szabad, várom, ha vannak bizonyító erejű cáfolatok!

Bocsi, hogy ilyen hoszú, de ezt nehéz két mondatban elintézni.

Látom, Jézus istensége megkérdőjeleződött a topicban, bár itt nem ez a téma. Azért egy kis segítség:

Jézus mondja (Jn5,23):

"Aki nem tiszteli a Fiút, az Atyát sem tiszteli, aki őt küldte."

Márpedig ha nem Istenként tiszteled Jézust, bizony az Atyát se Istenként tiszteled.

Ez pedig nem ugyanaz a tisztelet, mint a szülői tisztelet. Mert ha a szülőket tiszteled, hosszú életű leszel a földön.

De ha az Istent tiszteled, örök életed lesz a mennyben.

És aki Jézusnak hisz, annak bizony örök élete van (Jn5,24):

"Bizony, bizony mondom nektek: aki az én igémet hallgatja, és hisz annak, aki engem küldött, annak örök élete van."

Hallottunk már olyan teremtményről (akár angyalról is), akinek élete van önmagában? Bizony nem. Hiszen Isten éltet mindenkit! Mégis mit mond Jézus (Jn5,26):

"Mert amint az Atyának élete van önmagában, ugyanúgy megadta a Fiúnak is, hogy élete legyen önmagában."

Péter pedíg így tesz tanúságot (ApCsel2,36):

"Tudja meg tehát Izrael egész háza teljes bizonyossággal, hogy Isten Úrrá és Krisztussá tette őt, azt a Jézust, akit ti keresztre feszítettetek!"

Jézus bizony Isten Fia, a Fiú, aki valóságos Isten és valóságos ember volt. És végtelen szeretetével és alázatosságával hasonlóvá lett hozzánk a bűnt kivéve (Zsid4,15):

"Mert nem olyan főpapunk van, aki nem tud részvéttel lenni gyöngeségeink iránt, hanem olyan, aki hozzánk hasonlóan mindenben kísértést szenvedett, a bűnt kivéve."

és (Zsid7,28):

"A törvény ugyanis gyarló embereket rendel papokká; az eskü szava pedig, amely a törvény után jött, az örökké tökéletes Fiút {Zsolt 2,7; 110,4}."

Az Isten szeretete sokkal nagyobb annál, mint amit fel tudnánk fogni. Bátran nyissuk ki a szívünket és hagyjuk, hogy a Lélek tanítson bennünket!

Egy kis kiegészítés a halhatatlanság témájában Páltól(1Kor15,51-53):

"Íme, titkot mondok nektek: Nem fogunk ugyan mindnyájan meghalni, de mindnyájan el fogunk változni: hirtelen, egy szempillantás alatt, a végső harsonaszóra, mert megszólal a harsona, és a halottak feltámadnak romolhatatlanságban, mi pedig elváltozunk. Mert ennek a romlandó testnek romolhatatlanságba kell öltöznie, és ennek a halandó testnek halhatatlanságba kell öltöznie."

Ezek szerint a test halhatatlan lesz, a lélek viszont meghal? Elég bizarr.

De Jézus egyértelmű (Jn6,63):

"A Lélek az, ami éltet, a test nem használ semmit. Az igék, amelyeket én mondtam nektek, Lélek és élet."

Az igéjéről pedig még ezt is mondja (Lk21,33):

"Ég és föld elmúlnak, de az én igéim el nem múlnak."

Jézus pedig öröktől fogva volt, van és lesz (Jn8,58):

"Bizony, bizony mondom nektek: Mielőtt Ábrahám lett volna, én vagyok."

Tehát a Lélek - akárhogyis nézem - halhatatlan. :)

Kedves előttem szóló!

A lélek halhatatlansággal kapcsolatban arra szeretnélek kérni, hogy figyelmesen olvasd el az oldal tetején lévő 'szellem' és 'lélek' bibliai definícióját!

Nem olyan bonyolult, de a két szó között lényeges jelentésbeni különbség van.

És ha hiszitek, ha nem egyes bibliafordítók sokszor következetlen módon össze keverik. A Károli is!

De vajon az ember az élő lélek, valamennyi élettevékenységével és képességével együt, vagy a testi működésétől független, különálló lelke van?

Vajon maga az ember a lélek, vagy van lelke?

(Ne keverjétek össze a 'szellemmel')

Most telóról írók, majd este folytatom.

Ezékiel 18:4

A lélekhallhatatlanságról egyébként már nyílt topic:

[link]

Előre bocsátom, semmi esetre, sem célom, hogy akárcsak véletlenül is megsértselek. De muszáj most így fogalmaznom:

Egy, nem biztos, hogy sikeres tendencia:

Valahányszor cáfolok, vagy írok egy konkrét bizonyítékot a háromság, vagy Jézus Teremtő Isten-volta ellen, mely a háromságnak szerves része, ezeket a verseket átugrod, és keresel más, félreérthető részeket a bibliából.

Ugyanez igaz a lélekhalhatatlanságra is. Felhozom, hogy a Biblia miképpen fogalmaz félreérthetetlenül ezekről, onnantól e versek el vannak felejtve.

Pedig a józan logika azt diktálná, hogy ha elfogulatlanul, tárgyilagosan közelítjük meg a kérdéseket, akkor az egyértelmü verseket kéne alapul venni, és egyeztetni a Teljes Írással, mert fordítva mindig falba fogunk ütközni!

De nekem mindegy, ahogy akarod!

"Jézus mondja (Jn5,23):

"Aki nem tiszteli a Fiút, az Atyát sem tiszteli, aki őt küldte."

Márpedig ha nem Istenként tiszteled Jézust, bizony az Atyát se Istenként tiszteled.

Ez pedig nem ugyanaz a tisztelet, mint a szülői tisztelet. Mert ha a szülőket tiszteled, hosszú életű leszel a földön.

De ha az Istent tiszteled, örök életed lesz a mennyben."

Tehát, a fenti kommentjeim alapján, számtalan olyan teljesen egyértelmü, és világos vers szól Jézus és a Teremtő viszonyáról, ami kizárólag egyféleképpen értelmezhető! Sehol a bibliában nem nevezi Jézus egyenlőnek magát Istennel, de ellenkezőleg viszont nyilatkozik!

Ján. 14:28, ÚRB: Jézus ezt mondta: „Ha szeretnétek engem, örülnétek, hogy elmegyek az Atyához, mert az Atya nagyobb nálam.” (Vagy tudsz olyan verset, ahol Jézus Krisztus, egyébb más állításaival ellentétben kijelenti, hogy Ő egyenlő Istennel, akihez Ő is imádkozott, és akit az "egyedüli igaz Istennek" nevezett??)

Ezeket a verseket, ha szem előtt tartjuk, mérhetetlenül erőltetettnek tűnik a fenti idézeted.

Való igaz, Jézust a Biblia többször nevezi "egy istennek"-(határozatlan névelővel), vagy "isteninek", sőt még "Erős Istennek" is, és ahogy az előző hozzászólásaimban is kiemeltem, még több a Teremtő Istenre is vonatkoztatott (vagy az Ószövetségben először Őrá vonatkoztatott), címeken szerepel a megváltó.

De sehol nem nevezi Jézust a Biblia Mindenható Istennek!

Ugyanazon nevek, címek használatáról több személy számára, már az előzőekben írtam. Most kifejteném:

Üdvözítő, Szabadító, Megmentő: A Biblia ismételten Szabadítónak nevezi Istent. Sőt, az Ézsaiás 43:11-ben ezt is mondja Isten: „rajtam kívül nincs szabadító.” De mivel Jézusra is utalnak szabadítóként, vajon Isten és Jézus azonosak? Egyáltalán nem. A Titusz 1:3, 4 beszél ’a mi üdvözítő Istenünkről’, majd ezt követően beszél ’a mi Atyánkról és a Krisztus Jézusról, a mi Üdvözítőnkről’. Ennek alapján mindketten üdvözítőnek tekinthetők.

A Júdás 25 így utal erre a viszonyra: ’az üdvözítő Isten a mi Urunk Jézus Krisztus által.’ (Lásd még: Cselekedetek 13:23.)

A Bírák 3:9-ben ugyanaz a héber szó (mó·sí′a‛, azaz ’szabadító’ vagy ’megmentő’) fordul elő Otnielre, Izrael egyik bírájára vonatkozóan, mint az Ézsaiás 43:11-ben, de ez nyilvánvalóan nem azt jelenti, hogy Otniel a Teremtő Isten lett volna.

Ha az Ézsaiás 43:1–12-t olvassuk, akkor kiderül, hogy a 11. vers azt jelenti, hogy egyedül a TEREMTŐ gondoskodott megmentésről vagy szabadulásról Izrael számára, és hogy a megmentésüket nem a szomszéd népek valamelyik istenének köszönhették.

Isten: a TEREMTŐ ezt mondja az Ézsaiás 43:10-ben: „Előttem nem lett isten, és utánam sem lesz.” Vajon ez azt jelenti, hogy mivel az Ézsaiás 9:5-ben (9:6, ÚV) Jézus Krisztust prófétailag úgy nevezik, hogy „Erős Isten”, ezért Jézusnak meg kell egyeznie a Teremtővel? A szövegösszefüggés ismét rávilágít arra, hogy nem erről van szó.

A bálványimádó nem zsidó nemzetek egyike sem alkotta meg istenét a Teremtő előtt, mert őelőtte senki sem létezett. A jövőben sem teremthet senki sem igaz, élő istent, aki képes lenne előre megmondani a jövőt (Ézs 46:9, 10). Ez azonban nem jelenti azt, hogy Isten sohasem hozott létre senkit, akit jogosan megillet az isteni rang (Zsolt 82:1, 6; Ján 1:1, ÚV). Az Ézsaiás 10:21 a Teremtőt ’erős Istennek’ nevezi, éppen úgy, ahogy az Ézsaiás 9:5 (9:6, ÚV) Jézust, de csakis a Teremtőt(akit egyébként az Ószövetség majdnem 7000-szer /JHVH/Jehovának, vagy jahvénak nevez a legkorábbi szövegekben) nevezik ’mindenható Istennek’ (1Móz 17:1).

Miért vonatkoztatja a Zsoltárok 102:26–28 (102:25–27, ÚV) szavait a Héberek 1:10–12 a Fiúra, holott a zsoltáríró azt Istennek szánta? Mivel Isten a Fiú révén valósította meg a zsoltáríró által megfogalmazott teremtési munkát. (Lásd: Példabeszédek 8:22, 27–30; Kolosszé 1:15, 16.) Ne kerülje el a figyelmünket, hogy a Héberek 1:5b idéz a 2Sámuel 7:14-ből, és Isten Fiára alkalmazza. Bár ez az írásszöveg első ízben Salamon esetében teljesedett be, később pedig Jézus Krisztuson is, ez mégsem jelenti azt, hogy Salamon és Jézus azonosak. Jézus ’nagyobb Salamonnál’, s olyan munkát végez, amelyet Salamoné árnyékolt elő (Luk 11:31).

Tehát emberekre is alkalmazza a Biblia ezeket a címeket, sőt még istennek is nevez földi embert!

Mind a héber Sad·daj′, mind a görög Pan·to·kra′tór szót úgy fordítják le, hogy „Mindenható”. (2Móz 6:3; Jel 19:6). Egyik kifejezés sem jelenik meg a Fiúval vagy a szent szellemmel kapcsolatban.

Sehol a Bibliában nem fordul elő, hogy a Fiút csupán egyetlenegyszer is az „én Istenemnek” nevezné valaki, illetve hogy az Atya vagy a Fiú „én Istenemnek” szólítaná a szent szellemet.

VAJON az az állítás, hogy Jézus Krisztus „egy isten”, ellentmond-e a Biblia ama tanításának, hogy csak egy Isten van? Nem, mert időnként a Biblia használja az „isten” szót hatalmas teremtményekre is. A Zsoltárok 8:5, [8:6, Károli] verse ezt mondja: „Kevéssel alacsonyabbá tetted őt az istenszerűeknél [héberül: ’elo·him’]”, vagyis az angyaloknál. Jézus a zsidóknak azt a vádját cáfolva, miszerint ő magát Istennek vallotta, megjegyezte, hogy „a Törvény az istenek szót használja azokra, akikhez Isten szava szólt”, vagyis az emberi bírókra (János 10:34, 35, JB; Zsoltárok 82:1–6). A Biblia még Sátánt is „a dolgok eme rendszere istenének” nevezi a 2Korinthus 4:4-ben.

Milyen értelemben „egyetlen-nemzett Fiú”?

A BIBLIA Jézust Isten „egyetlen-nemzett Fiának” nevezi (János 1:14; 3:16, 18; 1János 4:9). A trinitáriusok azt mondják, mivel Isten örökkévaló, így az ő Fiának is örökkévalónak kellett lennie. De hogyan lehet valaki fiú és ugyanakkor egyidős az ő atyjával?

A háromsághívők azt állítják, hogy Jézus esetében „az egyetlen-nemzett” kifejezés nem azonos azzal, amit a szótár a „nemzeni” szón ért, tudniillik, „egy gyermeknek életet adni nemzés útján”

Lehet-e egy férfi saját fiának az apja, ha nem nemzi őt?

Továbbá, miért használja a Biblia ugyanezt az „egyetlen-nemzett” görög kifejezést Izsák Ábrahámmal kapcsolatos viszonyának a leírására? A Zsidók 11:17 Izsákról úgy beszél, mint aki Ábrahám „egyetlen-nemzett fia”. Izsák esetében semmi kétségünk nincs efelől; ő a mindennapi, megszokott értelemben lett egyetlen-nemzett, aki sem időben, sem pozícióban nem egyenlő az atyjával.

Tehát amikor Jézus arról beszélt, hogy Ábrahám előtt Ő már létezett, nem azt mondta (állításoddal ellentétben), hogy "öröktől fogva" létezik, kezdet nélkül.

Mit jelent az a kifejezés, hogy valakinek „élete van önmagában”?

„Ahogy az Atyának élete van önmagában, úgy a Fiúnak is megadta, hogy élete legyen önmagában” — mondta Jézus. Mielőtt ezt a figyelemre méltó kijelentést tette, így szólt: „Bizony, bizony mondom nektek, aki hallja a szavamat, és hisz annak, aki küldött engem, örök élete van . . . , eljön az óra, és az most van, amikor a halottak hallani fogják az Isten Fiának hangját, és akik hallgatnak rá, élni fognak.” Jézus itt arra a kivételes hatalomra utalt, amelyet az Atyától kapott, és amely által megadhatta az embereknek, hogy Isten előtt elfogadható állapotban legyenek. Sőt, ő képes feltámasztani azokat, akik halálalvásba merültek, és életet tud adni nekik. Jézus esetében ezeket a képességeket jelenti az, hogy „élete [van] önmagában”. Ezeket a szavakat úgy is visszaadhatnánk, hogy az Atyához hasonlóan a Fiúban is megvan az élet ajándéka (János 5:24–26). - De, kérlek, olvasd tovább Bibliát, a 30-as vers mit mond? Egyenlő vajon Jézus Istennel? Még akkor sem lett egyenlő, ha sok kiváltságot megkapott tőle!

Nem logikus ez?

Ha elvonatkoztatunk attól, hogy a háromságnak mindenképpen igaznak kell lennie, és csak az Írásokra hagyatkozunk?

A halhatatlan lelket most hosszú lenne tárgyalni, majd késöbb.