Aquinói Szent Tamás miért mondta vajon élete végén, hogy "amit eddig írtam, az nem más, mint egy "marék szalma"?

Apám protestáns teológus pld (ő túl komolyan veszi, ezért vele ezt nem tudom jól megbeszélni, megbántani sem akarom). Persze, lehet hobby, vannak olyan részei, amik fontosak történeti hűség, korismeret, nyelv, kultúra szempontjából, rengeteg érdekes dolgot hordoz a Bibliában szereplő emberek, népek, kultúrák viszonyáról Istenhez, és még millió egyéb dolgot, és ez érdekes is. De magát Istent megfejteni emberi aggyal? Az már valóban a marék szalma kategória. Az a véleményem, hogy amit magáról tudatni akar, azt tudatta már, vagy tudatja időben. Nem lehet belőle tudománnyal kierőszakolni. Nem tudom elképzelni, hogy nem tudatott valamit (valami fontosat), és akkor jön egy ember, az sokat gondolkodik, és rájön, hogy úgy van, és akkor tudatja a világgal, hogy rájött. Kezd meginogni bennek a teológia létjogosultsága ( az ilyen célú teológia), a Bibliamagyarázat létjogosultsága, de közben a hitem pedig nem. (Csak időnként veszítem el vagy legalábbis meginog, mint egy átlagos keresztényben:)) És nem tudom, hogy ez hová vezet.

Szerintem a Biblia magyarázata ás a teológia egyes területei egy széles skálán helyezkednek el. Vannak dolgok, amiket magyarázunk a Bibliából (Bibliai alapokon) - hiszen kell valamifajta magyarázat, mert ehhez túl sok a metafora és kétértelműség -, de nekem az az érzésem, hogy a Bibliamagyarázat teológia címszóval egy pontotn túl átlépi a kompetenciahatárát. Azzal nincs bajom, hogy elmagyarázzák, hogy mit értett, mit érthetett Jézus vagy egyes próféták apostolok bizonyos mondásaikkal, hogy segítik és irányítjál a keresztény ember életét. De mikor - tudományoskodással - próbálnak megmagyarázni isteni célokat, akaratokat, teremtésről, üdvösségről, ítéletről és nagy nagy összefüggésekről, mert ezek már túlléphetik egy földi ember kompetenciahatárát. A Hegyi beszéd magyarázata is teológia, de Istennek az emberhez való viszonyának, teremtési szándékának, az üdvösség különböző összefüggéseinek magyarázata már egy másfajta teológia (Szerintem). Nem vagyok én teljesen járatlan a kérdésben, én is évtizedek után jutottam oda, hogy egyre kevésbé akarom a dolgokat megfejteni, ami miatt néha bűntudat gyötör. Én hívő ember vagyok, és Aquinói Tamás gondolatában azt láttam, hogy Ő is valami hasonlóra jött rá, és talán emiatt én sem vagyok teljesen hülye. És akkor kezd összeállni egy picit másfajta teológia, amikor értelmet nyer, hogy miért kell gyermekként hozzáállni Istenhez, miért a lelki egyszerűséget, békességet stb köti ahhoz, hogy az ember megismerje Istent, és soha nem beszél a tudományoskodásról, a tudásról, filozófiáról. Valami sokkal egyszerűbbről van szó, és nekem az a véleményem, hogy emberi ésszel Isten nem megismerhető. A kutyám sem tud tudományos értekezést írni az életemről, és hiába alapít gazdológiai egyetemet 10 másik kutyával és kinevezi magát gazdológusnak, soha nem fogja érteni az én érzelmeimet, viszonyomat a világhoz, szándékaimat stb. Max annyit, hogy szeretem őt, ha jó, akkor kap jutalomfalatot és megsímogatom. Ha nem jó, akkor is megsímogatom, mert szeretem őt. Na de nem érti a PR stratégiát, amit munka során írok. Holott ember is Isten közt sokkal nagyobb a különbség, mint a kutya és köztem. Persze ezek már van dondolatok. Mikor gyerek voltam, élt velünk egy öregember, a 70-es évek elején már öreg volt (rég meghalt már), mikor én egész kicsi gyerek, nagymamám nagybátyja volt. Fiatalon, Pasaréten volt szerzetes a rendek feloszlatásáig, aztán haláláig templomban ministrált, sekrestyés volt stb. A család többi része, szülők, nagyszülők magasértelmiségiek voltak mind, de ő nagyon egyszerű ember volt, az Istenképe is nagyon egyszerű, gyermeki volt. Jézuska, aki szeret, jót kell tenni, a Jóisten lát, stb stb. Nagyon egyszerűen. A család többi tagja még nevetett is az "együgyüségén". Én rengeteget időztem vele, míg ott laktunk a nagszüleimmel, és ő alapozta meg a hitemet. Az ő egyszerű gondolatai még mind a mai napig a legmeghatározóbbak, fontosabbak, mint az okosabbak teológiai bölcselkedései, azokkal nem tudok mit kezdeni az életemben. Azok kicsúsznak az ujjai közül, de az ő egyszerű istenképe nem. Kicsit nem lehet, hogy ez a "lelki szegények"? Vagy nem ezt jelenti az, hogy "Bizony mondom néktek: A ki nem úgy fogadja az Isten országát, mint gyermek, semmiképpen nem megy be abba.”? Nem lehet, hogy Aquinói Tamás is erre jött rá? Hogy az igazság az nem filozófiai vagy teológiai könyvek tucatjai, hanem valami egyszerű és szinte gyermeki világ? Erre nyilván nem jövünk rá. Az is biztos viszont, hogy először bele kell folyni a teológiába, hogy az ember elkezdjen gondolkodni azon, hogy van e értelme, vagy, hogy egy ponton túl van e értelme.