Miért nem szereti Frei Tamás a magyarokat?

A Frei Tamás regényciklust (vagyis a „Megmentő”–t, a „Bankár”-t és a „2015”-öt) végigolvasva, önkéntelenül merült fel bennem a kérdés: miért nem szereti Frei Tamás a magyarokat?

És nem azért kérdem ezt, mert agyonreklámozott thriller-regényeivel bünteti az olvasóit, de legalábbis megpróbálja a frászt beleverni olvasóiba.

Hanem mert a regény főhőseinek és mellékszereplőinek olyan gondolatköre alakul ki, amelyben nagyjából minden ami magyarországi az selejt, középszerű, maradi, vagy legalábbi lúzer bunkó, akiken a dörzsölt, mutyizó kicsiny elit uralkodik, viszont aki elhúz Nyugatra az sztár, feltaláló, kedves és érzékeny, művelt és minden szempontból emelkedettebb, mint hátrahagyott „mocsár”...

És hogy pontos legyek, Nyugatra húznak el, ezek a kedves jó emberek – Frei Tamás regény-szereplői-, mert Nyugat mellett a Kelet, az bunkó, erőszakos és vad. Azt viszont az író ott püföli ahol éri, az oroszokon, de a 2015-ben már az azeriek, örmények, kazahok sem ússzák meg szárazon.

Frei Tamás „feltáró” vagy „leleplező” gondolatköre is nagyjából erre épül: a buta, itthon maradt magyarokat úgy verik át a dúsgazdagok, ahogy csak lehet. A sok elmutyizott pénzzel meg Monacoba, de legalábbis Svájcban élnek dzsentri-életet. És mindenért ők a hibásak Frei szerint, de közben félszóval sem említi, a 20 éve elcseszett „szociális rendszert” amely direkt hatása, hogy segélyből egyesek jobban éltek (6-8 gyerekkel) mint mások munkával (amelyből adózni kellett). Nem, a „tényfeltárás”-ba ez nem illett bele, az elcsúszott szociális juttatások rendszere. Ahogy a kedves „nyugatiak” érdekesebb esetei, mint pl. a kistermelőket megnyomorító franciák által pénzelt állatvédők.

És nézzük meg a Frei feltalálóit. Miket találtak fel? A nyugati, elhájasodott gazdag elit életmódját könnyítő megoldásokat. Ezzel tényleg igazi értéket teremtettek!

De regényen, meg Nyugat-majmoláson túl nem értem a központi kérdést: miért nem szereti Frei Tamás a magyarokat?