Mit szólnak a keresztény emberek Friedrich Nietzsche kijelentéséhez, illetve mit gondoltok az ő munkásságáról? Keresztény ember számára ez teljességgel elfogadhatatlan?

Melyik kijelentéséhez, kedve kérdező? sok volt neki.

Nem ítélkezek felette, tényeket mondok: A legtöbbet talán ő tudta a kereszténységről. Tudta (nem élte). Egy alkalommal az utcán egy kocsis durván vert a lovát odarohant átölelte a ló nyakát zokogva a részvéttől. Akkor rájött, hogy mit tett a kereszténységgel, egyik pillanatról a másikra 100%-ban megőrült. Ez van.

Kedves kérdezö, én annyit tudok erröl az emberkéröl, hogy eléggé vitatott gondolkodó volt.

Igazán nem nagyon kedvelem az effajta filozófusokat, de ez az én bajom :D

Vitatta, kritizálta kora értékrendszerét. A keresztényeket, ugyanakkor a szocializmust a darwinizmust...

Nekem az a nézetem, hogy minden embernek van joga nézetét kinyilvánítani, de nekem nem muszály elfogadni.

Nekem más a meggyözödésem, engem Darwin sem folyásol be, meg egy politikus sem :D. Ezek az emberi nézetek idövel elavultakká válhatnak

Sokkal bölcsebbnek tartom a Biblia Istenének bölcsességét. Például sokat segített már az életemben Jézus Krisztusnak a "hegyi beszédje" Máté 5-7 fejezete, vagy a bölcs Salamon király Példabeszédje, vagy a Prédikátorok könyve

Katy

Igen,lrtem, kedves Kérdező, Isten meghalt. Ezt a sötét materialisták így szokták idézni. A teljes mondat, amit Nietzsche leírt:

"Isten meghalt, mert megöltétek magatokban ti, emberek."

így már más, és igaz is. Csak nem szeretnek ilyen csúnya szót hallani a magukat Isten helyére emelő emberek.

Ez az egoizmus, a gőg diadala. Látjuk, hogy hová vezet, hogy ha megölik magukban Istent, a kommunista eszmékben, azoknál akik halálra üldözték a vallásokat (hisz úgyis meghalt I.,lehet). A kommunista eszmék nyomán 100 év (!) alatt a mintegy 100 millió áldozat írható (s ezek csak a halálos áldozatok):

[link]

A nem halálos áldozat, aki készségesen belement, hogy megölje magában Istent, és így nevelje a gyerekeit is.

Az alázattal kapcsolatban pedig az 1-ben válaszoltam, Nietzsche pont akkor jött rá, a részvétteljes szeretet a lényege a kereszténységnek - és rájött, ez ellen kiáltozta végig az életét, és beleroppant.

Ma már nem is értik, hogy mi az szent alázat, ami felemel Istenhez, és miért ellentéte a megalázkodás -ami lealacsonyít még az emberek közt is..

Radnóti Sem emlék sem varázslat versében meg lehet érteni,

ha valakit érdekel

"annak szép, könnyüléptű szivében megterem

az érett és tünődő kevésszavú alázat,

az másról szól, ha lázad, nem önnön érdekéről,

az már egy messzefénylő szabad jövő felé tör."

Ha irónikus szeretnék lenni, akkor csak annyit mondanék, hogy Nietzsche meghalt, mert úgy hiszem hogy mindenki felelősséggel tartozik minden egyes szaváért, amit kiejt a száján élete folyamán, de főleg ha kvázi közszereplőként nyitja szólásra a száját...

Miközben ugyanakkor meg azt remélem hogy találkozunk vele az üdvösségben, s hogy talán vezeklésképpen történt úgy, ahogyan alakult az élete utolsó szakaszában...

Szia!

Respect Nietzschének! Az ember, aki volt oly bátor és megjárta a poklot.

"Ha irónikus szeretnék lenni" a világhírű graffitik közt van:

Nietzsche meghalt.

Isten

Nietzsche kijelentéseit nem könnyű megérteni, nézetei sokkolóak voltak, kissé különc volt és gondolatai, különösen egyes korszakaiban a világon teljesen egyedülállóak, még Schopenhauer gondolatain is túllép, aki az akarat fontosságát statikusan érzékelteti és Nietzsche dinamizmusa ellenkező értelművé változtatja.

Ahhoz, hogy őt megértsük, nagy fokú ész szükségeltetik és ezzel kevesen rendelkeznek.

Az emberi szó nagy varázslójának is tartják.

Én két művét olvastam, de nem értettem mindent, (pedig nem tartom magam ostobának), egészen addig, amíg németül is volt szerencsém az egyikhez és akkor több dolog is megvilágosodott számomra.

Egyébként azt sokan felfedezték, hogy az ő igazságait felülről kell szemlélni, elvontan állni a kérdéshez, attól válik igazán érdekessé és ez attól független, hogy ő maga hogyan is képzelte, mert gondolataiban több rejtőzik, mint bárki is sejtené.

Nézzük a fenti állítását, amely magyarul így hangzik:

1 "Isten meghalt, mert megöltétek magatokban ti, emberek." /ezt a fentebbi válaszból vettem, de

2 „Isten halott! És mi öltük meg őt!” / ahogy én ismerem.

Amint látható, számos dologról árulkodnak ezek a kijelentések. Egyrészt az első, hogy Isten létét az emberekben feltételezi, ez eleve egy bonyolult hitvallás, másrészt, hogy jót tulajdonít neki, de valamiképpen szemrehányás is ez Istennek, amiért meg lehet őt ölni, akár magunkban is.

Aztán az ölés fogalma igen drasztikus dolog, semmi esetre sem pozitív, láthatóan neki sem tetszik ez, lényegében azt jelenti, hogy visszavonhatatlanul és végérvényesen gonosszá vált az emberiség, de sugallat formájában azért érezhető a menekülés is, ha ugyanis élt jó az emberben, ami meg lett ölve, akkor talán újra fel is lehet ezt támasztani, de ez már végképpen csak egy árnyalat, lehet, hogy csak nekem látszik ez így.

A két verzió között első látásra az a legfontosabb, hogy ő maga hogyan áll ehhez a kérdéshez, a saját jósága, Istene is elveszett e már, vagy csak a többi emberé.

Amint látszik rettenetesen fontos a nyelvi közeg, ahol a szavak érzelmi töltésének kiemelt a jelentősége, de nem akarok nyelvi árnyalatok fejtegetésébe bonyolódni, mert bizonyára sokan nem is tudnak németül, de erre mindenképpen rá kellett mutatni.

Az útkeresés is benne van ezekben a szavakban, az újrakezdés. A wiki így kommentálja:

'Ez a meghasonlás a Vidám tudományban, az istenkereső bolond személyében csúcsosodik ki: a bolond ember egy lámpással az utcán rohangálva azt kiabálja: „Isten halott! És mi öltük meg őt!” Isten halálával a létező elveszti az egységes elvet, amiből az értelme és az értéke megkonstruálható volna. Két érték harca látszik ebben, ez a történelem egyik sorsfordító eseménye: szimptómája a régi értékek elpusztulásának, és kezdete egy új értéktételezésnek.'

Remélem világosan rámutattam, hogy az aki pusztán egy grafitin firkál oda frappánsnak tűnő szavakat, az bizonyára semmit sem olvasott a műveiből, illetve saját tudatlanságát ábrázolta és ezek a szavak egészen mást jelentenek, mint azt bárki is gondolná, bárki, akinek nem volt része abban a szerencsében, hogy személyesen is olvashatta és megérthette volna azokat.

Annyit még hozzátennék, hogy végül is nem saját maga mondja ezeket a szavakat, bár kétségtelenül ő adja a szereplője szájába azokat.

De végeredményben itt is az akarat a lényeg, az, hogy nem csak a tetteiben mutatkozik meg az embernek a gonoszsága, hanem az akarata is erre irányul immár és ez hatalmas különbség.