A kereszténység valóban egyistenhit?

30 aki hazudik, az pontosan tudja hogy az nem igaz, tehát, hogy nem ártatlan.

29 Titus ez így van. A többistenhit szerintem elég újkeletű kategória. Nincs az az egyszerű nép,(sehol, semmikor, az archaikus korban kivált nincs) aki ne jött volna rá-> a sok visszavezethető kevesebbre (de karakteresebbre)-> az kettőre-> az pedig 'Egy'-re.

A Legfőbb - abból csak egy van (nincs is többesszáma a nyelvekben:)

A hinduizmust szokták a sokistenshit példájának hozni- de ott is Brahman (seml.nemű)->ebből ered a hármasság:

Brahma (hímnemű)-Visnu-Síva - és a többi.

A Legfőbb: Brahman - de az 'Egy' megnyilvánulni csak úgy tud, ha kettő (duális)-> három(a duális összefogása a 3.és úgy visszaemelve az Egybe) ->több. Ha minden nappal- éjszaka nélkül, akkor nincs nappal.

Ha minden fehér nem látod a képet- fehér-fekete: És külön jó erős metafizikai kérdés: a határ...

Egy a forrás és sok felé ágazik a folyó.

Hen: Egy- az ógörögben istenszinonima volt.

Szóval az egyistenhitből tart a világ a többmcdonaldshit felé:)

nagy iramban

Pax et bonum!

I-ten: [link]

Titus Pullonál a pont.

Ugyanazt másképp mondva: egy renszertõl azt szokták kívánni, hogy ne legyen benne önellentmondás. És nincs is ( lásd a korábbiakat. )

A korábbiakhoz még annyit teszek hozzá, hogy a zsidó vllás szerint az embernek I-ten szabad akaratot adott ( ez a jó ( I-tennek tetszõ ) és a rossz közötti szabad döntést jelenti, a döntés után a következmények már meg vannak határozva. Az is, hogy a következõ folyamatban mikor lesz egy újabb döntési helyzet. )

Ez az ember "kiváltsága". Egyetlen más teremtménynek sincs szabad akarata, egyetlen állatnak sem, angyalknak sem ( ideértve a vádló angyalt, vagyis a sátánt is ).

Ezért azután, ha mindenképp hierarchiát akarsz a teremtmények között: az ember "többet tud", mint bármelyik angyal, akár a sátan.

( Lásd errõl korábban is: az angyaloknak mindig egyetlen meghatározott feladatuk van. Amikor másik kisértés, másik vád következik, az egy másik sátán. )

Rendben, terjesszük ki ezt a gondolatot, mert nem mindenki értette meg. Ne csak egy gyilkosról beszéljünk, hanem vizsgáljuk meg a kérdést.

Van mondjuk az állami igazságszolgáltatás rendszere.

Ez időben változó is lehet, mert gyakran átértékelődnek a dolgok, a kommunista, vagy a fasiszta, de a mostani törvénykezés is más. Más benne a jó, meg a rossz.

Nem kell azonban elfelejteni, hogy más aspektusban más az igazság, egy muszlim állam mást mond ki kívánatosnak, de egy más közösség, mondjuk a bűnözők is más törvényeket hoznak. A maffia szabályai egészen mások, ott más a jó és a rossz és egyes dolgok más súllyal esnek latba. Az árulás például a legsúlyosabb büntetést vonja maga után, halállal jutalmazzák.

Amint látod, az, hogy van egy keretrendszer, az nem jelent semmit. A kereszténység törvényei is csak egy szűk rétegre érvényesek, az erkölcsi szabályok sok helyen mások, például Tahitin más volt az erkölcs fogalma.

Ha mégis mindent felülről szemlélünk, akkor tök mindegy, hogy bármelyik rendszer mit gondol magáról, a tényeket meg lehet állapítani, bár ami igaz, az igaz, ekkor el kell tekinteni az erkölcsi meghatározásoktól, hiszen az, hogy melyik szempont szerint nézzük, az már eleve egy rendszer elfogadását, vagy tagadását jelentené.

Nem ítélheted el a ragadozót, mert öl, csak megállapíthatod, hogy a farkas például élelemnek tekinti az őzet, mert az ő rendszerében ez a kívánatos. A kobrakígyót sem tarthatod gonosznak, csak elemezheted az életmódját és a méreg, mint eszköz, gyakran kevésbé hatékony, mint a karom, a szarv, vagy a pata.

Ebből következik, hogy az emberi társadalmak történelme során alkalmazott megítélési módok sem lehetnek a mai szemmel értékelve. A kereszténység történelme bővelkedik ilyen változásokban, de mi nem ítélhetjük el a régi korok embereit a gondolkodási módjuk alapján. Hunyadi János keresztény ember létére gondolkodás nélkül karóba húzatott számos pórt, mert feudális főúr volt és ne felejtsük el, hogy jó néhány évszázadon keresztül még rabszolgákat is tartottak a keresztények.

Az istentisztelettel is ez a helyzet, aki csak egy kicsit is járatos a történelemben, az elismeri, hogy évszázadról évszázadra egészen más volt a megítélés, másra fektették a hangsúlyt, más volt a prédikáció értelme.

Más tartalma volt a szentségnek, a vallás szereplői másként voltak megítélve. Szűz Mária tisztelete akkora volt egy időben, hogy Külön ünnepe, temploma volt és jelentősége legalább akkora volt, mint Jézusnak és sokan magához Istenhez sem imádkoztak annyit, mint hozzá.

A csodatévő szentek hatalmas tisztelete is elképesztő manapság, még a csontjaik, a maradványaik is szent ereklyék mind a mai napig.

Az egyistenhit akkor állna fenn, ha nem lennének mellette különböző jelentős szereplők, akik hatalommal bírnak.

Összességében így felülről tekintve, az ítélkezés jogától megfosztva megállapítható, hogy számos istenhit hasonló, van egy főisten és mellékszereplők, több, kevesebb hatalommal. Mindegy, hogy a sátánt istennek tartod e, hasonló a szerepe, mint más vallásoknál, amik ugyebár többistenhitként vannak definiálva.

"I-ten: [link] "

isten egy faji kategória,ami egy hipotetikus nagyhatalmú természetfeletti lényeket szoktunk jelölni.

ha vallás montoteistának mondja magát akkor nagybetűvel lehet írni.Én nem tartom kimondottan valódi névnek.

Talán meghatározott körökbe nagy divat betűket kihagyni,de máshol nem, így csak zavaró. Kb mintha egy külön vallásról beszélnél.

"csak kívülállóként figyelem meg őket"

Äzt lehet, de akkor is CSAK a rendszer belsõ összefüggései vizsgálatának van értelme.

Pl:

1) a matemetika szigorú felépéitésében a fogalmakat nem "magyarázzák meg", hanem az axiomák definiálják a bennük szereplõ fogalmakat.

2) ugyancsak a matemetikából tudjuk, hogy MINDEN rendszerben fel lehet tenni olyan kérdést, amire a rendszerben nincs ellentmondásmentes válasz ( "relatív eldönthetetlen kérdés" ), csak a rendszer ( axiomardsz ) bõvítésével, sõt feltehetõ olyan kérdés is, melyre semmilyen bõvítéssel sincs válasz ( "abszolút eldönthetetlen kérdés" ). - ( Gödel - [link] ; van magyar is: [link] ebben azonban van hiba: "A tétel megfogalmazható úgy is, hogy

Minden elég erős, ellentmondásmentes elméletben van olyan mondat, mely eldönthetetlen, miközben igaz .

Itt az igaz minősítést abban az értelemben használják, ahogy Arisztotelész, azaz úgy gondolják, minden kijelentés vagy igaz, vagy hamis." - pont, hogy ez nem igaz, van, ha abból inulsz ki, hogy igaz, akkor a következtetés az, hogyhamis és fordítva. Közismert "a hadsereg borbélya", illetve a "tartalmazkodó halmazok" )

++++++++++

fairi1 : "meghatározott körökbe"

Igen, olyan "körökbe", meyekben olvasták a Bibliát és nagyjából tudják, mirõl van szó. Ilyen "körökbe" mindenki tudja, hogy ez a szokás, így illik. Többnyire még teljesen tudományos fejtegetésekben is.

"Äzt lehet, de akkor is CSAK a rendszer belsõ összefüggései vizsgálatának van értelme. "

Nem egészen, mert ezekben a rendszerekben emberi kapcsolatokról van szó. Abban a pillanatban, amikor a Tahatii erkölcs kapcsolatba került az angolokkal, már nem volt különálló.

A maffiatörvényeknek is figyelembe kell vennie az állami igazságszolgáltatását, de ez fordítva is igaz, soha nem tudnának elkapni egyet sem, ha nem igazodnának a módszereikhez, hiszen ők már eleve úgy választották meg a taktikájukat, hogy az Állam ne tudja őket utolérni.

A keresztények és az ateisták egymás mellett élnek, figyelembe kell venniük a másik elveit is egy bizonyos mértékben. Most is, ugye Pünkösd ünnepe következik, ami annak is szabadnap, aki nem hisz Istenben.

Vagyis valójában nem beszélhetünk zárt rendszerről ez esetben, az ateisták addig, amíg keresztények vannak, fordítva meg még inkább, hiszen a Hit még rendelkezik is a nem hívőkről, vagyis része a vallásuknak.

Azt nem tudom, hogy egy hívő mennyire képes felülről, vagyis kívülről nézni a saját hitét, de szerintem képesnek kellene lennie rá, mert mindenkiben van empátia.

Részemről át tudom élni a vallásos hevületet, ha nagyon akarom, elképzelem, hogy van Isten és az jót akar nekem. Micsoda nagyszerű érzés, szeret valaki, máris valami melegség van a gyomromban, vagy a mellemben és a féltétel nélküli átadása önmagamnak sem rossz, vegye le rólam a terheket, komolyan megkönnyebbülhet az ember. Jó dolog, ha valaki megbocsátja ballépéseimet, ügyetlenkedésemet, sikertelenségemet.

Ha belegondolok, a szerelem is hasonló érzés, mert igazából nem azt szereti az ember, ami a másik valódi lénye, hanem az ideálját, de ez talán viszont reakciót is képes kiváltani, hiszen a másik gyakran alkalmazkodni próbál a róla alkotott képhez. Ismerek olyan férfistílust, amelyik a dámából is lotyót farag, de ha valaki látta a kissé szentimentális "Micsoda nőt", akkor elismeri, hogy ez fordítva is lehetséges, a prostiból is lehet úrinőt faragni, előhozva mélyebb emberi érzéseit.

Ami Gödelt illeti, számomra az okoskodása egyszerű paradoxon. Ezekről kimondható, hogy egy részük csak megoldhatatlannak látszik, ilyen volt Zenon teknősbékás mondása, amire a matematika már megmondja, hol hibás, de vannak olyanok, mint a "minden római hazudik", ezek önmagában ellentmondásosak és igazából látható, hogy ez nem lehet valós, mert nem minden római hazudik.

Ilyen önkényes megállapításokat tartalmaz a keresztény hit is, ezért kizárhatók a tanításai.

"Nem egészen, mert ezekben a rendszerekben ... Jó dolog, ha valaki megbocsátja ballépéseimet, ügyetlenkedésemet, sikertelenségemet. "

Nagyjából igazad van, csak nem ez volt a kérdés.

"Ami Gödelt illeti, " tételeit, mint szigorúan bebizonyított táteleket a '40-es évek óta elfogadja az egész matematikus világ, használja - már aki ezekkel kapcsolatos problémákkal foglalkozik. Az igaz, hogy nem könnyen emészthetõ, a problémakör az egyetemi matematikuskepzés végefelé szokott sorakerülni.

Filozófiai magyarázat arra, hogy nehéz: voltaképp a saját gondolkodásodat, az emberi gondolkodást vizsgálod. Más eszkö nem lévén, az agyaddal, tehát azzal vizsgálsz, amit vizsgálsz. Ezt a filozófia elidegenedésnek nevezi:

A vizsgáló - a szubjetkum - a vizsgálat tárgyává - objektummá - válik, vagyis természetétõl - attól, hogy õ a vizsgáló - idegen szerepbe kényszerül. Persze, hogy nem könnyû.

Szal, hogy a lényeg el ne vesszen, mindegy, számodra minek tünik, a matematikusok számára bebizonyított tétel több, mint fél évszázada.

( Zenon paradoxonai új fogalom bevrezetésével, vagyis bõvítéssel feloldhatók voltak. Példa lehet a tételek alkalmazására. )

Matematikát magam is tanultam és szerintem Gödel magát a bizonyítás kérdését feszegeti, azzal érvelve, hogy az nem lehet konzisztens.

Tisztában vagyok Gödel jelentőségével, de attól függetlenül a matematika mégis működik.

Ami azt illeti, tudom mi volt a kérdés, csak reagáltam az elhangzottakra, mert érdekes volt, ahogy Gödelre is, mert ez sem tartozik ide ugye a legszorosabban.

Nem olvastam mindent. De a sátán személye később került bevezetésre, mert nem akarták a hívek érteni a rossz mibenlétét. Lássuk be ez még Sátán esetében sem egyszerű.

A dogma akkor hatékony, ha egyszerű. Az utolsó ilyen politikai dogma kishazánkban pl a Folytatjuk:)

Tárgyra visszatérve: mennyivel egyszerűbb azt mondani, hogy az ördöggel cimborál mint hogy megértse, hogy a Jézus egylényegű vagy nem Istennel.... Bár ez nem teljesen jó példa.

Olyasmi ez mint a király személye, aki hatalmát az úrtól kapja, Magyarországon ráadásul a koronától. Mert azt jóval nehezebb megérteni, hogy mindig az uralkodik, aki a legnagyobb erőt tudja összpontosítani.