Kedves Ateisták, (esetleg nem Istenben hívők)! Néháynótoknak mi oka van arra, hogy kritizáljátok, lekezeljétek azokat, akik keresztények, Istenben hisznek, és hívő életmódot folytatnak?

Nincs mit tenni az ilyen emberekkel. Mindig voltak, vannak és lesznek olyanok, akiknek böki a csőrét az, ha valaki másképp gondolkozik és másmilyen életet él. Észre se vedd az ilyen lekezelő, bunkó válaszokat.

Egy hívő

Azt hiszem, a 7-es mindent leírt, amit szerettem volna közölni. Még annyit tennék hozzá, hogy csak akkor nem lenne bajom vele, ha mindenki az ajtaján belül tartaná, de sajns ez nem így megy. Volt részem elég kommentben és meghurcolásban azért, mert nem hiszek egy régi szekta meséiben iskolai éveim alatt, hogy tudjam, milyen a keresztény elfogadás: elfogad bármit, ami nem ellenkezik a nézeteivel, magyarán addig toleráns, amíg nem találkozik egy tőle különbözővel, oszt véget ér minden tolerancia. A világtörténelem során - napjainkat beleértve - sokkal többen haltak meg vallási okok miatt, mint bármi másért, és még mindig egy használható és kihasználható politikai tényező. Semmi sem undorítóbb, mint mikor egy politikus istenre kezd hivatkozni, már ha van valakinek annyi esze, hogy lássa: ezzel utazik minden templombajáró szavazatára, és legtöbbször sikerrel. Nem tartom tisztességesnek, hogy az egyházak nem adóznak, ugyanakkor gazdasági szereplőként vannak a társadalomban. Nem tartom tisztességesnek, hogy egy közéleti személyiség nem mondhatja magáról, hogy ateista, hacsak nem akar közutálatnak örvendeni, és akkor inkább olyanokat mondanak, hogy "sajátosan hiszek istenben" vagy "szerintem a hit személyes". Nem tartom tisztességesnek, hogy a mindennapos befizetendőn kívül az egyházak gyűjtéseket rendeznek épületeik felhúzására amelynek - főleg a kisközösségekben élők - nem mernek ellent mondani a kiközösítéstől való félelem miatt. És még rengeteg minden van, amit nem tartok tisztességesnek a témában, úgy mint gyerekek indoktrinációja, és közepesen műveltek megfélemlítése...

Ezek az okok - többek közt - amiért felháborít ez az egész, és még van annyi energiám, hogy remélem, talán lesz egy ember, aki elgondolkodik, és talán ki tud mászni az illúziók, hazugságok szövevényéből, és akkor máris megérte, hogy koptatom a billentyűket.

Mert a hívők nagy része akaratosan, agresszíven hirdeti a tanokat, és csakazértis van Isten, hlyék vagytok, amiért nem hisztek, stb.

Én nem hiszek benne, de ezért miért kell leszólni, vagy egyenesen lebnkózni?

Egyébként oda-vissza működik: azt, aki nem próbál ezerrel meggyőzni a hitéről, meg nem erőszakoskodik, és nem mindent vallási szempontból próbál megmagyarázni, azzal én is normálisan viselkedek.

Szerintem alapvetően 3 értelmezési út van.

1. Ha az ember a világra vonatkozóan szűkebb és tágabb értelemben nem mer és/vagy nem akar kialakítani egyedi nézőpontokat, akkor a vallás irányába menekül/gondolkodik és hinni akar egy világépítő és fenntartó entitás létében, ami az ő szempontjából csak jóra törekedhet, a létét segíti.

2. Ha az ember megalapozottnak gondolja és tudja a tudományos állításokat, melyeknek igazoltsága a változó nézőpontok ellenére sem változtat az igazságèrtékén. Ennek hite nem azonos a vallásos hittel, hiszen az igazolás, bizonyítás nyilvános, megismételhető és mindig ugyanazt az eredményt adja. Ezért hisz benne anélkül, hogy utánajárna. Úgy tudományos a szemlélete, hogy bármelyik tudomány művelője lenne.

3. Ha az ember szándékosan nem akar szemléleti értelmezést keresni, ha kis és nagy dolgokban is önmagából akar kiindulni, akár egy önző individuum, akár egy önmegismerő, önmaga gyengeségeit, vagy erősségeit elfogadó, vagy akár tagadó életfelfogás irányába. Bármilyen értelemben is, de az egó nagyobb jelentőségű számára, mint bármely világértelmezés fontossága.

A elsőnél szerintem nem lehetnek átfedések, ha önmaga előtt hiteles és igaz akar maradni, függetlenül hite tárgyának igazságértékétől.

"Azért, mert a legtöbb felekezet hirdetője olyan biztonsággal és hajthatatlansággal állítja az igazát, mintha minden tagja egyenként és személyesen Istentől kapta volna az "igazságot""

Ez a nézet az ateistáknál is megnyilvánul, csak kicsit másabb formában. Annyira eltökélten, és biztosan állítják, hogy nincs semmiféle transzcendens, mintha már mindent tudnának a világegyetemről.

"Annyira eltökélten, és biztosan állítják, hogy nincs semmiféle transzcendens, mintha már mindent tudnának a világegyetemről."

Pontosan az ellenkezőjéről van szó!

A tudósok, minél többet tudnak, annál jobban érzik, hogy milyen sokat NEM tudnak. Ezért kutatnak és keresnek egyre.

A hívő viszont szó szerint elfogad egy dogmát, minden keresés és kételkedés nélkül, csak mert le van írva...

Soha nem voltam intoleráns, semmi bajom a vallásokkal és azok követőivel, amíg ők nem fenyegetnek engem olyan dolgokkal, amikben hiszek, ha akarok. De nem hagyom a saját gondolat- és egyéb szabadságomat megnyirbálni olyanok által, akik hitük - és legtöbbször a szeretet - nevében ölnek, pusztítanak, nem engedik gyermekeiket gyógyítani, ártatlanokat robbantanak, és még egymást is megfojtanák egy kanál vízben, mert ugyanazt az Istent nem pont úgy imádják, mint szerintük kellene...