A halál utáni létben való hit vagy annak hiánya gátolja inkább az emberölést?

Az egy másik téma lenne, hogy mennyire teher egy-egy vallás vagy miért alakultak ki :)

Azt hiszem, mindkét értékrend egyformán erős az élet védelmével szemben, de ez csak magánvélemény. Persze ilyenkor mindig jönnek statisztikákkal, hogy az USÁ-ban a börtönviseltek klencvenakárhány százaléka keresztény, de nem gondolom, hogy alaposan átgondolták volna a tettüket teológiai szempontból, mielőtt elkövették őket :)

„És melyik ébreszti föl inkább a lelkiismeretet?”

Egyik sem. A lelkiismeret nem függvénye a halál utáni létben való hitnek vagy hitetlenségnek.

"Jó, de melyik veszi rá jobban? De a kedvedért akár azt is kérdezhetném: melyik esetben erősödik meg jobban az emberölés utáni vágy."

Azt a megállapítást mondhatnám, amit az előbb tettél. Nem az a lényeg, hogy mit tekintesz következménynek, vagy egyáltalán nézed-e a következményeket. Erkölcsi gát van az emberek többségében, amit én az élet tiszteletének értelmezek, nem félelemnek a következményektől. Persze sok embert az tart vissza.

Vannak helyzetek, amelyek felhívnak a keringőre, azaz: vágyat ébresztHETnek a gyilkolásra. Ilyen például a vérbosszú, súlyos, pl. családtagok sérelmére elkövetett gyikosság megbosszulására irányuló vágy; a háború, amikor rajtad üt az ellenség, vagy éppen legközelebbi bajtársaidat lőtték szitává; vagy éppen téged támadnak meg azzal a nyilvánvaló szándékkal, hogy kioltsák az életedet.

Ugyanakkor szerintem a legtöbb ember igyekszik elkerülni a gyilkosságot, még ezekben a helyzetekben is. Különben sokkal több volna az önbíráskodás, illetve a háborús áldozatok száma. Ha viszont a rád támadó lefegyverzésének egyetlen módja annak megölése, akkor sajnos elkerülhetetlen, azaz nem igazán belátás kérdése. Lényeges különbség viszont, hogy ebben az esetben a támadó a végletekig élezte ki a helyzetet, és provokálta ki a végeredményét.

Utolsó kettőnek:

Higgyétek el, nem olyan bonyolult a kérdés, mint ahogy képzelitek. A szándékos emberölést alapvetően vagy a következményektől (büntetéstől/bűnhődéstől) való félelem, vagy a lelkiismeret (nevezzük erkölcsi féknek), vagy a kettő együtt gátolja... Más lehetőség egész egyszerűen nem létezik.