A halál utáni létben való hit vagy annak hiánya gátolja inkább az emberölést?
Nem tudok dönteni. Ha belegondolok, hogy a halál utáni lét elfogadása esetén az embert a halott esetleg elérheti és retorziót alkalmazhat, azt mondanám, hogy inkább gátol. Ugyanakkor ha tévesen tett volt, akkor lehet utáni kompenzálni, ami viszont inkább gyengíti a gátlást.
Másrészről ha tudom, hogy nincs élet a halál után, akkor végleges megoldásként alkalmazható az emberek megölése, viszont pont a tévedés kompenzálhatatlansága inkább erősíti a gátlást.
Ugyan nem csak ezek a megfontolásom részletei, de vázlatosan innen indultam ki.
Az egy másik téma lenne, hogy mennyire teher egy-egy vallás vagy miért alakultak ki :)
Azt hiszem, mindkét értékrend egyformán erős az élet védelmével szemben, de ez csak magánvélemény. Persze ilyenkor mindig jönnek statisztikákkal, hogy az USÁ-ban a börtönviseltek klencvenakárhány százaléka keresztény, de nem gondolom, hogy alaposan átgondolták volna a tettüket teológiai szempontból, mielőtt elkövették őket :)
„És melyik ébreszti föl inkább a lelkiismeretet?”
Egyik sem. A lelkiismeret nem függvénye a halál utáni létben való hitnek vagy hitetlenségnek.
"Jó, de melyik veszi rá jobban? De a kedvedért akár azt is kérdezhetném: melyik esetben erősödik meg jobban az emberölés utáni vágy."
Azt a megállapítást mondhatnám, amit az előbb tettél. Nem az a lényeg, hogy mit tekintesz következménynek, vagy egyáltalán nézed-e a következményeket. Erkölcsi gát van az emberek többségében, amit én az élet tiszteletének értelmezek, nem félelemnek a következményektől. Persze sok embert az tart vissza.
Vannak helyzetek, amelyek felhívnak a keringőre, azaz: vágyat ébresztHETnek a gyilkolásra. Ilyen például a vérbosszú, súlyos, pl. családtagok sérelmére elkövetett gyikosság megbosszulására irányuló vágy; a háború, amikor rajtad üt az ellenség, vagy éppen legközelebbi bajtársaidat lőtték szitává; vagy éppen téged támadnak meg azzal a nyilvánvaló szándékkal, hogy kioltsák az életedet.
Ugyanakkor szerintem a legtöbb ember igyekszik elkerülni a gyilkosságot, még ezekben a helyzetekben is. Különben sokkal több volna az önbíráskodás, illetve a háborús áldozatok száma. Ha viszont a rád támadó lefegyverzésének egyetlen módja annak megölése, akkor sajnos elkerülhetetlen, azaz nem igazán belátás kérdése. Lényeges különbség viszont, hogy ebben az esetben a támadó a végletekig élezte ki a helyzetet, és provokálta ki a végeredményét.
Utolsó kettőnek:
Higgyétek el, nem olyan bonyolult a kérdés, mint ahogy képzelitek. A szándékos emberölést alapvetően vagy a következményektől (büntetéstől/bűnhődéstől) való félelem, vagy a lelkiismeret (nevezzük erkölcsi féknek), vagy a kettő együtt gátolja... Más lehetőség egész egyszerűen nem létezik.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!