Hogy lehet ez a két dolog ellentmondásos?

"Az első mondat azért,mert ha Isten nem templomokban lakik,akkor Jézus nem zavarhatta el a templomi árusokat,mert miért tette volna? "

Például azért, mert a viselkedésükkel volt baj és nem azért, mert okkult helyen voltak.

"A második azért,mert ezek szerint az ószöv.-ben hamis Istent imádtak,mivel áldozatokat mutattak be neki,holott nincs rá szüksége."

Egyesek szerint az embernek volt szüksége áldozni.

De szerintem Istenért egy vért sem kellett volna kioltani.

Szia

Sajnos nem jól értelmezed a verseket, és egységet akarsz közöttük találni, de mind a kettőnek más a mondani valója.

ezért tűnik ellent mondásosnak.

Az előző válaszoló jól írta, hogy Jézus azért űzte ki az árusokat, mert Isten imádatának központját, a Jeruzsálemi Templomot Kereskedésre , nyereséghez való jutásra használták, ráadásul olyan helyen ahova be sem mehettek volna árulni.

A Templom a szellemi épülésre volt való és nem kereskedelmi célra.

(Máté 21:12, 13) 12 Jézus pedig bement a templomba, és kiűzte mindazokat, akik adtak és vettek a templomban, és feldöntötte a pénzváltók asztalait meg a galambárusok padjait. 13 És ezt mondta nekik: „Meg van írva: »A házamat imádság házának fogják hívni«, de ti rablók barlangjává teszitek.”

Az első századi zsidók és prozeliták sokfelől érkeztek a jeruzsálemi templomba, és természetesen a náluk használt érméket hozták magukkal. Ám az éves templomi adót csak a helyi érmékkel lehetett befizetni, mint ahogy az áldozatok és önkéntes felajánlások vásárlásához is a helyi pénzre volt szükség. Ezért a pénzváltók bizonyos díj ellenében átváltották a különféle érméket. A zsidó ünnepek előtt asztalokat állítottak fel a templomban, a pogányok udvarában.

Jézus nyilvánvalóan azért mondta bírálóan a pénzváltókról, hogy a templomot „rablók barlangjává” teszik, mert túl nagy összeget számoltak fel a szolgálatukért.

Hogy kifizethessék a templomadót, a zsidóknak és a más országokból jött prozelitáknak át kellett váltaniuk külföldi pénzüket elfogadható fizetési eszközre. Alfred Edersheim a The Life and Times of Jesus the Messiah című könyvében kifejti, hogy a pénzváltók üzleti tevékenységüket a provinciákban adár hó 15-én, egy hónappal a pászka előtt kezdték el. Adár hó 25-től beköltöztek a templom területére Jeruzsálemben, hogy hasznot húzzanak a zsidók és a prozeliták hatalmas tömegeinek beözönléséből. A kereskedők virágzó üzletet működtettek, minden átváltott pénzdarab után illetményt számolva fel. Az, hogy Jézus úgy utalt rájuk, mint rablókra, azt sugallja, hogy az illetményeik olyan magasak voltak, hogy valósággal kizsarolták a szegényektől a pénzt.

Néhányan nem tudták elhozni saját áldozati állataikat. Aki elhozta, annak meg kellett vizsgáltatnia az állatot egy ellenőrrel a templomban — illetmény ellenében. Sokan nem akarták kockáztatni, hogy az állatot esetleg nem fogadják el, miután olyan nagy távolságról hozták el, ezért egy léviták által „elfogadott” állatot vásároltak a tisztességtelen kereskedőktől a templomban. „Sok szegény földművest alaposan kiuzsoráztak ott” — mondja egy tudós.

Bizonyított, hogy az egykori főpapnak, Annásnak és családjának komoly érdekeltsége volt a templomi kereskedőknél. Rabbinikus írások beszélnek az „Annás fiainak [templomi] vásáráról”. A templom udvarában a pénzváltóktól és az állatok eladásából származó jövedelem bevételük egyik fő forrása volt. Egy tudós azt mondja, hogy Jézus azon tette, hogy kiűzte a kereskedőket, „nem csupán a papok tekintélye ellen irányult, hanem a zsebük ellen is”. Bárhogy legyen is, az ellenségei kétségtelenül meg akartak szabadulni tőle! (Lukács 19:45–48).

Azért rablók ők, mert megemelt árat követelnek azoktól, akiknek korlátozottak a lehetőségeik, de tőlük vásárolnak, mert áldozati állatra van szükségük. Jézus zsarolásnak vagy rablásnak tekinti az ilyen üzletelést.

(Cselekedetek 17:23–25) . . .. 24 Az Isten, aki alkotta a világot, és mindent, ami abban van, mivel ő égnek és földnek Ura, kézzel készített templomokban nem lakik, 25 sem emberi kezek nem szolgálják ki őt, mintha szüksége volna bármire is, hiszen ő ad mindenkinek életet, leheletet és mindent.

A világegyetem nem a véletlen folytán jött létre. Az igaz Isten a Teremtője mindennek (Zsolt 146:6). Az ég és a föld Szuverén Ura nem olyan, mint Athéné és a többi istenség, akik csak templomoknak, szentélyeknek és oltároknak köszönhették dicsőségüket. A Szuverén Urat nem tudják emberi kezekkel épített templomok befogadni (1Kir 8:27). Teljesen világos volt, hogy mit próbál Pál a tudtukra adni: az igaz Isten nagyobb minden ember készítette bálványnál, amely ember készítette templomban található (Ézs 40:18–26).

Az athéniak között sok különböző szellemi irányzat képviselője élt, például epikureusok és sztoikusok, s mindegyiknek megvolt a saját elképzelése az istenekről. A különféle elképzeléseknek megfelelően számos istenséget tiszteltek, és különböző imádati formák alakultak ki. Ennek eredményeként a város tele volt bálványokkal és templomokkal (Cselekedetek 17:16).

Más szóval Pál azt mondta az athéniaknak, hogy az igaz Isten, aki „a világot és az összes abban levő dolgokat megalkotta”, nem az emberi képzelet terméke, és nem úgy kell őt szolgálni, ahogy azt az ember magának kigondolja. Az igaz vallás nem csupán egyoldalú erőfeszítés az ember részéről arra, hogy kielégítsen egy bizonyos pszichológiai szükségletet, vagy csillapítson egy bizonyos félelmet. Inkább az látszik logikusnak, hogy az igaz Isten — a Teremtő, aki az embernek a gondolkodás és a logikus érvelés képességét adta — megfelelő módról gondoskodott, ami által az ember megnyugtató kapcsolatba kerülhet vele.

A hatalmas Isten, aki létre tudta hozni „a világot és mindent, ami abban van”, bizonyára nagyobb, mint az anyagi világ (Zsidók 3:4). Nem volna tehát értelmes dolog azt gondolni: őt arra lehet korlátozni, hogy templomokban lakjon, különösen, ha azt olyan emberek építették, akik nyíltan elismerik: ő „ismeretlen” előttük. Milyen határozott csattanó a filozófusok számára, akik talán éppen abban a pillanatban pillantottak fel a fölöttük magasló sok templomra! (1Királyok 8:27; Ésaiás 66:1).

Isten alkotta az embert. Az athéniak úgy érezték, hogy a görögök mindenki másnál felsőbbrendűek. De a nacionalizmus és a faji büszkeség ellentétes azzal, amit a Biblia tanít (5Móz 10:17). Pál tapintatosan és hozzáértéssel közelítette meg ezt a kényes témát. Minden bizonnyal gondolkodóba ejtette az embereket, amikor azt mondta, hogy Isten „egy emberből alkotta az emberek minden nemzetét” (Csel 17:26). Ezt az érvet a Mózes első könyvéből merítette, amely leírja Ádámnak, az emberi faj ősének a történetét (1Móz 1:26–28). Miután minden ember egy közös őstől származik, egyetlen faj vagy nemzet sem felsőbbrendű egy másiknál. Ki van zárva, hogy Pál hallgatói ne fogták volna fel, hogy miről beszélt nekik.

Pál hallgatói bizonyára tisztelettel adóztak védő istennőjük, Athéné valamelyik akropoliszi szobrának. A Parthenonban a tisztelt Athéné elefántcsontból vagy aranyból volt. Egy másik Athéné szobor 70 láb magasan állt és a tenger felől a hajókról is látni lehetett. Az Athéné Polias szoborról pedig azt mondták, hogy az égből esett le; az emberek rendszeresen új kézimunka palástot hoztak rá. De ha az az Isten, akit nem ismertek azok az emberek, a Legfelségesebb, és ő teremtette a világegyetemet, miért szorult volna rá olyan dolgokra, amelyeket emberek hozhatnak neki? Ő ad mindent, amire szükségünk van: az „élet”-ünket, a „leheletet”, amelyet az élet fenntartására be kell szívnunk, és „mindent”, beleértve a napot, az esőt, és a termékeny földet, amelyben az élelmünk nő (Cselekedetek 14:15–17; Máté 5:45). Ő az Adományozó, mi vagyunk az elfogadók. Az Adományozó bizonyára nem alárendeltje az elfogadónak.

Az áldozatot pedig azért kellett bemutatni,hogy emlékeztesse a Zsidókat, Isten hogy attól, hogy választott nép, még bűnösök, és egyébként pedig elő árnyékolta Jézus váltság halálát.

Katy Weaver

1 - Miért zavarta volna ki Jézus az árusokat. Ha így történt volna, akkor most nem lehetne teli velük a minden búcsújáró hely, nagyobb templom, de még a fél Vatikán is kiürülne.

2 - Isten gyakran kért állat és más ételáldozatot, sőt még ma is áldoznak, igaz csak jelképesen.

"A templom mint Isten háza, nem Isten lakása, hanem tiszteletének helyszíne."

Ez nem egészen így van. Bocs, ha idõ híján Székely János: Caligula Helytartója c. drámájának 1. felvonását ajánlom figyelmedbe.

Illetve Mózes második könyvében: építsenek nekem hajlékot, hogy közöttük lakozzam.

( Nem tettem idézõjelet, mert lehet, hogy pontatlan, biztos, h 24-iknél késõbbi fejezetben. )

"az ószöv.-ben hamis Istent imádtak"

Röviden: szamárság.

Viszont egyet ne feledj: Jézus igen alaposan ismerte a Szentírást ( Õ azt nevezte Szentírásnak, amit Ti "Ószövetségnek" ), ezért ha igazán akarod érteni, nem lehet megúszni, hogy legalább a Mózes öt könyvét ( a Tórát ) figyelmesen elolvasd.

"Készítsetek nekem szentélyt, hogy köztük lakozzam" (Mózes II. könyve, 25)

Nem Istennek van szüksége a Szentélyre, hanem éppen az embereknek, akik ott a Mindenható dicséretére egybegyűlnek(köztük legyen). (Ószövetség)

"Az Isten, a ki teremtette a világot és mindazt, a mi abban van, mivelhogy ő mennynek és földnek ura, kézzel csinált templomokban nem lakik." Apostolok Cselekedetei 17. rész(Újszövetség)

Nem élettelen dolgokban van ..Köztünk és bennünk is van ő...