Mi a véleményetek a vallásról? Szerintetek baj ha nincs az embernek vallása?

Szerintem te nem is tudod, hogy mennyire komoly kérdést tettél fel. Biztosan lesznek itt más véleményen mint én, de szerintem az ember életében a hit, hinni valamiben az egyik legfontosabb alappillér. Amennyiben hiányzik valakiből a valahová tartozás élménye, a - bármilyen - hit adta támasz, úgy ez az illető egészen más, sokkal görbébb utat jár végig életében, keresve ugyanazokra a kérdésekre a választ, mint bárki más.

Az, hogy nem vagy megkeresztelve, még önmagában nem jelent semmit. Hiszen az, hogy feltetted ezt a kérdést, arról tanúskodik, hogy foglalkoztat a téma.

Tudod, vannak olyan vallások, amelyek eleve csak a felnőttkori keresztelkedésben hisznek, amikor az ember már saját maga dönthet erről az ügyről.

Kedves előző! A vallást, meg a hitet azért ne keverjük már össze! A kérdező nem azt kérdezte, hogy "baj-e, hogy nem hiszek semmiben?" hanem, hogy "mi a véleményetek a vallásról, baj-e az, hogy ha az embernek nincs vallása?" És amit hozzáfűzött: "én pl. nem vagyok megkeresztelkedve" Tehát nem arról van szó, hogy nem hisz semmiben (magában, az evolúcióban, a reinkarnációban, angyalkákban, bármiben) csak nem csatlakozott semmilyen felekezethez...

Szerintem a vallások legtöbbje talán a buddhizmust kivéve az akarat gyenge embereket vonzza, akik félnek a kihívásoktól, az élet nehézségeitől. A vallás menedéket nyújt, és leveszi az ember válláról a legtöbb terhet. Isten mindenkit szeret, olyannak amilyen, imádkozz és a mennyországba jutsz, gyónj meg mindent, és isten megbocsát. Sok vallást tanulmányoztam életem során, és ezt mindenhol láttam. Az úgynevezett csordaszellem van jelen mindenütt...

Az önmagadba vetett hit a legfontosabb szerintem. Hit a képességeidben, hit abban, hogy bármit el lehet érni kitartással és akarattal. Hogy aztán mindemellett esetleg megnyugtató számodra abban hinni, hogy újjászületünk, feltámadunk, stb. az más tészta. A lényeg, hogy szerintem ha a vallás irányítja az ember életét, és minden percét az annak való megfelelés tesz ki, az nem egészséges. Arról nem is beszélve, hogy bármelyik vallást nézem (talán megint csak a buddhizmus kivétel, bár az inkább életmód)mindenhol azt látom, hogy kántálnak-kántálnak, és amikor kijönnek a templomból, akkor szinte már el is felejtették mi a lényeg.

Elvileg ebben az országban meg van keresztelve legalább 9 millió ember. Ehhez képest naponta szegik meg a 10 parancsolatot, és életükben nem olvasták a bibliát. Ha olvasták akkor sem értik, és nem tudják mire való.

Ragozhatnánk ezt bármeddig :)

én vagyok, aki a 12.17-es választ írtam.

Látod, kedves kérdező, igazam lett. A

Bocs, véletlenül valamiért hamarabb elment a válasz, mintsemhogy befejezhettem volna :)

Szóval azt szerettem volna leírni, hogy igazam lett. A kérdés, amit feltettél nagyon is komoly, és valahol minden ember életének - annak is, aki mást mond - középpontjában áll. (Nézd csak meg az azonnal támadó, demagóg válaszadókat)

És rendkívül megosztó. Hiszen nagyon sok embernek van vallása, akik őszintén hiszik, hogy ahová tartoznak, amiben hisznek - legyen az bármi - valahogyan mégis az abszolút igazsággal kapcsolatos. Az előttem említett önmagunkba vetett hit szintén egyfajta vallás.

Szerintem a szíved úgyis megsúgja majd, hogy szükséged van-e bármelyik vallás kötelékeire, avagy sem.

Én is hozzászólnék. Szóval kezdem az elején, ovi óta jártam hittanra stb, általános iskolába alsóba beirattak a szüleim, felsőbe pedig már magamtól mentem. Egy nagyon vallásos gimibe mentem, mert én hittem, és úgy gondoltam, ott hozzám hasonló diákok, tanárok lesznek. Én a vallásosság lényegét az emberségben láttam, de még a papok se voltak olyanok, nagyon kiábrándultam, szószerint bort ittak és vizet prédikáltak, már végeztem pár éve, a gyerekem sose adnám ilyen iskolába, azon pedig sokat gondolkozom, hogy mi a jó, ha az ember tartozik egy valláshoz, vagy az ha nem. Jó példa erre a barátom, aki megkért, hogy tanítsam meg imádkozni, elmondtam neki az imát, de akkor azt mondta, nem a szövegére volt kiváncsi, hanem arra, hogy hogy imádkozom Istenhez, és akkor rájöttem arra, hogy mivel neki sose volt jelen az életében a vallás elég nehéz lesz ezt átérezni, azóta se megy neki, ebben kell élnie az embernek és szerintem nagyobb az esélye, hogy fiatalabb korban elkapja ez a szellemiség, bár biztos van ellenpélda is, én csak azt mondom, amit láttam, mert elég sok "vallásos" embert ismerek. Viszont sajnos az az igazság, hogy az életben hiába hiszel Istenben nem hiszem, hogy ez fog téged előre vinni, magadban kell hinned és ha ésszerűek akarunk lenni, akkor rengeteg háborúskodás, gyűlölet elkerülhető lett volna, ha nincsenek vallások. Ahogy Ady is mondta "Hinni szeretnék" ez a legmegfelelőbb kifejezése annak, amit érzek, eltávolodtam, okkal, és nagyon fájt, hogy nem tudtam/akartam visszatalálni, egyszerűbb lett volna hit nélkül, de sokat tanultam az emberekről közben, főleg az emberi butaságról és naivitásról. Úgy gondolom, hogy egészen más annak, aki évekig/évtizedekig hitt, és tanulmányozta is, felsőfokon beszélek latinul, tanultam egyháztörténelmet, most leendő mérnökként elmondhatom, hogy nem vágyom már annyira a hitre, inkább az ésszerűséget tartom helyesnek, ha ezzel többen lennének így nem tartana itt ez a világ. Ennek ellenére viszont semmi bajom az igazi hívő emberekkel, az viszont ott kezdődik, hogy tényleg EMBEREK vagyunk, és segítünk embertársainkon, ez pedig ritka, mint a fehér holló. Remélem, ha segíteni nem is nagyon tudtam, legalább elgondolkozol azon, amit írtam. Kívánom, hogy találd meg a Te utad.

Kellemes ünnepeket mindenkinek!

"Szerintem a vallások legtöbbje talán a buddhizmust kivéve az akarat gyenge embereket vonzza"

Mire alapozod ezt a sértő kijelentést?