Ha a Biblia szövegének több fajta fordítása létezik, hogyan vigyázhatott az írásra Isten?

Ezek mind kamuk, hírlapi kacsák, de az tény, hogy azt sem tudják pontosan, hol találták, melyik barlangban és 17 000 db - ból állnak a töredékek állítólag, na persze én nem számoltam meg őket.

Némelyiken van valami olvashatónak tűnő jelsorozat, van ahol csak a betűk teteje, vagy az alja, vagy egy csücsök kivehető egy kissé, de mit vártál, csoda, hogy maradt valami belőlük.

Tudok arról, hogy találtak néhány kb. ezer éves könyvet, de amikor megérintették, porrá esett az egyik és most a másikkal (lehet, hogy kettő is van még, már nem emlékszem) nem tudnak mit csinálni. Pedig azok fele annyi idősek sem voltak.

Egyébként a tekercsekről már az is felmerült, hogy hamisítványok, legalább is egy részük és rendszeres a vizsgálgatás, melyik milyen korú. A fő nehézséget az adja a kormeghatározásban, hogy azok az eljárások, amik biztosan megadnák a keletkezésük idejét, olyanok, hogy viszonylag nagy darab megsemmisülne belőlük, így azt nem alkalmazhatják.

Próbálják mindenféle más módszerrel, de egyik sem tuti.

Szóval apró fecnik, amiken alig lehet kivenni valami írást, esetleg néhány szótöredéket, de ne képzeld, hogy ha teljesen olvasható is lenne, akkor is ki lehetne rakni, korántsem egyszerű feladat, de így meg valójában lehetetlen.

Természetesen könnyen előfordulhat, hogy semmi köze a héber bibliához, a Tórához, vagy egyéb vallási irományhoz, de persze meglehet, nincs kizárva.

Akármi is az, valóban igen régi lelet és fontos lenne, hogy minnél többet tudjunk meg róla, erre van is remény, de azért túlzott elvárásaid ne legyenek.

@02:11

A Holt-tengeri tekercsek közül nem mind nehezen olvasható. Gondolok itt. az i.e. 2. századból származó Ésaiás tekercsre, amely kiváló állapotban maradt fent. Tartalmazza mind a 66 fejezetet és az i.sz. 10. századi maszoréta szöveggel kb 95%-ban megegyezik. Ez is bizonyítja, hogy 1000 év alatt a szöveg gyakorlatilag semmit sem változott.

A történészeknek kételyeik vannak, a kormeghatározás sem pontos, illetve számos kérdés merült fel a leletekkel kapcsolatban.

A beduinok jónéhányat tönkretettek, sokat elloptak és a túlnyomó része olvashatatlan és kirakhatatlan, mert annyi apró darabból áll.

Az épségben megmaradtakról erős a gyanú, hogy hamisítványok és érthető okból egyenlőre nem engedélyezik a minden kétséget kizáró anyagvizsgálatot, mert az annak a résznek a megsemmisülésével járna, de mivel a tudomány rohamosan fejlődik, a mérések pontosabbak, a jövőben van remény arra, hogy eldönthető legyen a kor és a valódiság is analizálással kimutatható lesz.

Sajnos az olvashatónak ítélt szövegekben alig található a mai Bibliai megfogalmazással azonos, Mózesről vannak különféle történetek, egyéb apokrif írások, de ezek értelmezése is kétséges és vitákra ad alapot.

Olyat állítani, hogy 95%-ban megfelel a mai szövegeknek, egyszerűen nem igaz, már csak azért sem, mert egyrészt arámi és óhéber nyelven íródtak, sokszor meg sem lehet különböztetni, mert az írásjelek nem tiszták.

Mindehhez hozzá kell tenni, hogy a tekercsek sorsa krimibe illő jelenetekkel volt sajnos terhelve, a háborús konfliktus és az izraeli, jordániai viszony sem segíti a tisztázást, hiszen marakodnak rajta.

Magyarán a fele teljesen tönkrement, megsemmisült, a maradék apró darabokban van, amik szinte alig kivehetők és nem kirakhatók, a kissé nagyobb részekből sokat elloptak és a hamisítás gyanúja is rendkívüli mértékben fennáll, épenséggel a jobb állapotú részeknél. Egy jó fél évszázad alatt rengeteg pénz cserélt gazdát a tekercsekkel kapcsolatban és ez mindent megmagyaráz. Reméljük, hogy kiderül valaha, hogy melyiket hamisították közülük és mik az eredetik, na és persze az is, hogy azokon mi szerepel, mi van rájuk írva.

@15:09

Nem tudom, hogy miféle történészekről beszélsz, mindenesetre nem egy a tekercsekkel kapcsolatos anyag, ami eddig eljutott hozzám, nem támasztja alá amit te mondassz. Miért?

1. A kutatók körében ma már általánosan elfogadott vélemény, hogy a tekercsek az i.e. 3 - i.sz. 1. században keletkeztek. A tekercseken Dr. V.F. Lubby végezte el a radiokarbonos kormeghatározást. Talán ez volt az első. De aztán a paleográfiai és ortográfiai vizsgálatokat is elvégeztek rajtuk, sőt, a történettudomány is világossá tette, hogy nemcsak a tekercsek, hanem a cserepek is a hellenisztikus és római korból származnak. Azt azért megsúgom neked, hogy a tekercsek kormeghatározása jelenleg is zajlik, hiszen folyamatosan azonosítják őket, így a tudomány ma már a modern eszközeit is használja. Tudomásom szerint legutóbbi években/hónapokban Mózes és Ezsdrás-Nehémiás könyveit azonosították, és ugyanabba a korba illeszkedik, mint azok, amiket a 40-es években találtak először.

2. A Holt-tengeri tekercsek legnagyobb jelentősége abban van, hogy alátmasztja a maszorétikus hagyományt. Krisztus korában ugyanis punktálatlan szövegek léteztek, a zsidó bölcsek csak később kezdték el punktálni a szövegeket. A holt-tengeri tekercsek felfedezésééig a legrégebbi szövegtanú az i.sz. 10. századból származott, ez a punktált, második Szentpétervári kódex volt. Mivel azonban nem állt rendelkezésre punktálatlan szöveg az ókorból, így egyesek kétségeküket fejezték ki, a szöveghagyomány megbízhatóságát illetően. Ekkor találtak egy teljes, kiváló állapotban fennmaradt punktálatlan Ésaiás-tekercset kumránban, amit a korabeli média úgy állított be, mint a kereszténység leleplezését, hogy most kiderül, az elmúlt 1200 évben mennyit változott a szöveg. És jött a meglepetés, hogy gyakorlatilag semmit nem változott. Ezt nem nekem kell elhinned, mivel az interneten digitalizált formába feltették az Ésaiás-tekercset, tessék:

[link]

Kattints a tekercsre, és már forgathatod is, ráközelíthetsz, meg minden. Ha tudsz héberül, vedd elő a mostani héber Biblia legújabb szövegkritikai kiadását, és hasonlísd össze. Döbbenetes, hogy a szöveg lényegében ugyanaz.

Sajnos nem így van!

A tekercseket beduinok találták meg, akik először tüzeltek velük! Az élelmesebbek rájöttek, hogy másra is lehet talán őket használni és megpróbálták a bőröket feldolgozni, volt, aki el akarta adni. Ekkor már felfigyeltek rájuk, de a jelentőségét sokáig nem ismerték fel teljesen. Egy évtizeden keresztül folyt az eladásuk, a lopkodásuk és egész hamisító iparág is épült rájuk, egyre jobb hamisítványokat kreálva, mert kezdett az értékük kiderülni. Kezdetben fillérekért árulták a darabjaikat, először a valódiakat, később egyre drágábban, de egyre több lett a hamisítvány. Még manapság is folynak az üzelmek:

[link]

Amikor a hatóságok is felfigyeltek rájuk, összegyűjtötték az egészet, de nem kellő óvatossággal. Próbálták módszeresen csinálni, de az arab munkások nem sokat teketóriáztak, elég sokat összehánytak, a rendkívül sérülékeny régiségek alaposan megsínylették az akciót és jelentős részükről nem is tudják melyik barlangból való.

Amikor az izraeliek rátették a kezüket, jelentősen megváltoztak a dolgok, az már igaz, de az izraeli műkincskereskedők és hamisítók is jól megszedték magukat, természetesen ekkor már a legtöbb eladott darabka hamisítvány, de azért valódi is akad köztük jócskán, csak persze állandóan drágul, akiknek a kezén átmentek a darabok, mind gazdagok lettek. Azért ők is csináltak kavarodást, hurcolászták őket egyik helyről a másikra és óhatatlanul további sérüléseket, kavarodásokat okoztak ezzel, meg lehetőséget adva a manipulációkra, eredeti darabok ellopására, hamisítványokkal való pótlásra. Ennek vallási és politikai okai is voltak, itt megemlíteném, hogy az akkori zsidó nemzetállam vezetőit rendkívüli mértékben riasztotta az a jelenség, amire az amerikai zsidó állampolgárok adják a legjobb példát, a nagyfokú és ez az asszimilálódás, zsidóságuk feladása.

Természetesen az izraeliek hatalmas propagandát csináltak a tekercsek körül és ekkor már nem zárható ki az államilag történt hamisítás sem. Világméretű a propaganda, amit persze a keresztények is támogatnak, de az egy évtizedes krimit nem tudják eltussolni, legfeljebb a nagyközönség előtt, de a történészek többsége ismeri és tudják, hogy ez az egész egy kultúrbotrány, amiből nem csak az arabok, de a zsidók is alaposan kivették a részüket.

Sajnos.