Nekünk ezt tanítják a suliban etikaórán. Azt jelenti, amire gondolok?

Egy igazi ateista pedig sokkal inkább megéli az életet, mert tudja, hogy egyszeri és vissza nem térő alkalom, és minden perc, ami eltelt örökree eltelt. Nem viasztalhatja magát azzal, hogy majd odaát jobb lesz, és nem mentheti magát azzal, hogy majd mindenféle jutalmakat fog elnyerni, nem baj, ha itt szarul él. Az életnek nincs önmagán túlmutató értelme, vagyis nem a halál után kell keresni az élet értelmét, hanem az életben, de az már mindenki saját választása, hogy az az értelem mi az. É hogy Pascalt idézzem szabadon, az ember teljességgel jelentéktelen, de mégis ő a legjelentősebb, mert felfogja saját jelentéktelenségét, vagyis az ember értelménél fogva különleges, és többre hivatott, nem azért, mert valami isten teremtette volna.

Egyébként pedig igen szánalmas dolognak tartom elítélni és megítélni embereket azért, mert nem hisznek istenben, vagy nem vallásosak.

Nem hiszek semmiféle istenben. Nem hiszem el a bibliában leírtakat. Nem imádkozom. Inkább létező emberekkel beszélgetek, akik képesek talán válaszolni is. Nem aszerint cselekszem, hogy ez tetszene-e egy 3000 éve élt, vagy létezett-vagy nem csavargónak. Csak magamban hiszek, és ha el akarok érni valamit, akkor nem 10 miatyánkot mondok el, hanem teszek érte. Eddig mindent sikerült megszereznem, amit igazán akartam. Kiélvezem az életemet, mert utána úgysem jön semmi. Ha pedig mégis, inkább a pokolba kerülök a jó arcokhoz, nem pedig a sok szentéletűhöz. Tehát mindenképpen megéri. Ennek következtében boldog vagyok, élvezem az életemet, és nem törődök sok mindennel, sőt.

Viszont. Nem tudhatok én sem mindent. Ki tudja, lehet hogy mégis van Isten. Ez esetben viszont, biztos vagyok benne, hogy nem olyan mint amilyennek az egyház lefesti. Nem küld senkit a pokolba azért, mert kipróbálta a marihuánát, vagy félrek.rt, vagy mert verekedett a szomszéddal. Egyébként is, ha Isten mindent megbocsájt, megbocsájtja ha nem hiszek benne, vagy nem?

Ha tényleg van Isten, le merném fogadni, hogy még nálam is nagyobbakat röhög a sok ájtatos szentfazékon, akik elmennek minden vasárnap a templomba, és a levegőnek énekelnek, utána pedig hazamennek és az utcára teszik a leszbikus lányukat/meleg fiukat/mindkettőt.

Nos, akkor ki a szánalmas? Én vagy ők?

(természetesen TUDOM, hogy nem minden hívő ilyen, én most a túlzásokról beszéltem, azokról akik nem látják meg a való életet a biblia lapjain keresztül. Tisztában vagyok vele, hogy vannak hívő emberek, akik senkinek nem ártanak a vallással, és azon vannak hogy minnél több emberen segítsenek. Isten adja (:D) hogy minnél több ilyen legyen.)

Látszik, hogy állami etikaoktatás... Fogalmuk sem volt, hogy mit kezdjenek ezzel a tárggyal, de azért bevezették, mert ha csak hittan van, akkor az eleve nem lehet "világnézetileg semleges" és a liberálisok folyamatosan pampognának miatta.

"Akár adhatunk is nekik valamit, amiben hihetnek." Ez mi?? A hit pont, hogy nem csak egy esetleges dolog, ami jó ha van, hanem (normális esetben) egy olyan szemléletet ad, ami alapjaiban meghatározza az egyén életét, gondolatait, cselekedeteit. Akkor is, ha valaki nihilista pl.

"Ez azt jelenti, hogy csak az normális ember, aki hisz valami istenségben?"

Dehogy, semmi köze hozzá. Ez pont azt sugallja, hogy hihetsz bármiben, igazából tökmindegy.