Hogyan tudnék végre megszabadulni Istentől?

",ha megszabadulnál a vallások Istenétől és igyekeznél megismerni a valódi, a feltétel nélkül szerető Istent, aki nem visz téged kísértésbe, nem tesz próbára és legfőképpen nem ítélkezik feletted."

nem megismerni kell,hanem megalkotni.

ha megkérdezünk vallásos embereket, mégha egy felekezetbe tartoznak, hogy írják le sztük milyen isten, vagy ők hogy érzik,szinte biztos két 100%-ig hasonló nem lesz.

és sokszor érdekes módon isten pont olyan mint amire "igénye" van az adott embernek. harcos vagy szerető, haragos vagy megbocsájtó

ilyenkor jól látszik hogy ember teremti istent...

Kedves kérdező! Neked nem Istenből van eleged, hanem azokból a nyomasztó gondolatokból és érzésekből amiket nem tudsz vagy nem akarsz kiverni a fejedből. Ha megszabadulsz tőlük, akkor jobban leszel. És mivel ezek a gondolatok és érzések a te fejedben vannak, ezért csak rajtad múlik a dolog. (Ha nem vagy elmebeteg, akkor képes vagy tőlük megszabadulni olyan szinten, hogy ne okozzanak problémát.)

Ennek nem sok köze van ahhoz, hogy létezik-e Isten. Akár létezik akár nem, te képes vagy megszüntetni a problémát.

> Kedves utolsó, én elhiszem, hogy képes lehetek a problémáktól megszabadulni, de ha Isten "szereti" az embereket, akkor valamiben besegíthetne. Hallom, sokan azt mondják, hogy Isten nem segít, mert az életemet "én alakítom".

Bárcsak az emberek tudnák hogy mi a jó! Akkor nem olyanra vágynának ami rossz. Amiről te azt gondolod hogy jó, az talán csak a te szemszögedből nézve jó.

> 1. Jó lenne, ha én alakítanám, de sajnos messze nincs teljesen így, hiszen annyi beavatkozás van az életemben, amit nem én alakítok.

Ezt úgy hívják hogy a saját életed fölötti hatalmad (avagy szabadságod) korlátos. Ha 100%-ban te alakítanád a saját életed (úgy értve hogy minden más élő és élettelen dologgal teljes harmóniában), akkor Te lennél Isten. De nem vagy teljesen tehetetlen, van valamekkora szabadságod. Azzal kell élned amid van. Lehet mutogatni arra hogy miket nem tehetsz meg, csak nem biztos hogy érdemes. A szabadságod korlátos volta nem mentség arra hogy a valóban létező szabadságoddal visszaélj.

De ha valaki visszaél vele, akkor annak a következménye a szenvedés. Ez nem igazságtalan! Éppen ellenkezőleg: ez a tökéletes igazságosság. Ha rosszat teszel annak rossz a következménye. Az lenne az igazán igazságtalan ha Isten tenné rendbe azt amit mi elrontottunk. Akkor nem tanulnánk semmit, vakok lennénk a saját hibáinkra, és Isten ezzel akadályozná meg hogy nagyobb tapasztalatot, nagyobb tudást és ezáltal nagyobb szabadságot nyerjünk. Márpedig aki nem tesz szert nagyobb szabadságra, az nem fejlődik. És a fejlődés akadályoztatása nem szeretet.

> 2. Isten nem segít, ha ilyen van, de ha egy templom -ami ugye az ő háza- rossz állapotban van, akkor ugye azt már nekünk kell helyrehozni, ráadásul nem ingyen, ő pedig egy csettintéssel meg tudná csinálni. Ez így egyáltalán nem igazságos!

A templomot emberek építették föl. Egy templom az fizikailag az egyház nevű jogi személy tulajdona bizony. Van helyrajzi száma meg tulajdonlapja meg minden. Amikor egy hívő azt mondja hogy a templom az Isten háza akkor azt remélhetőleg úgy érti, hogy spirituálisan Isten háza.

A fizikai élet már csak olyan, hogy ha létrehozol valamit és fönt akarod tartani, akkor azért meg kell dolgoznod. Fölmerülhet a kérdés hogy miért van neked fizikai tested, és nem lehetne attól is megszabadulni? Talán ha elég nagy szabadságra teszel szert akkor megszabadulhatsz tőle. De a jelenlegi önző, háborúskodó és kegyetlenkedő embereknek még bőven van mit tanulniuk a fizikai világban mielőtt továbbléphetnek.

> Kedves utolsó, hogyha Isten azt nézi, hogy miért büntethet, akkor miért követel ki egy olyan ÉRZELMET tőlünk, hogy imádják, holott az érzelmeket nem lehet kikövetelni, hanem az jön magától?

Feltéve hogy létezik Isten, nem hiszem hogy kikövetelné az imádatot. (Szeretném hangsúlyozni: nem foglalok állást abban hogy létezik-e.) Őszintén szólva nem hiszem hogy bármiféle érzelmet megkövetelne. Az érzelmeinkben éppen olyan szabadon vagyunk mint a gondolatainkban. Csak azért töltenek el bennünket a negatív érzelmek, mert nem tanultuk meg irányítani őket, és mert szenvedést okozunk egymásnak. A fizikai szenvedésünk elsődleges forrása mi magunk vagyunk. Az érzelmi szenvedéseink forrása is főleg bennünk van. Nagyon sokat számít hogy mennyire vagyunk képesek irányítani a gondolatainkat: eldönteni hogy mire gondoljunk és mire nem, és hogy miket érezzünk és miket nem. Vannak akikben a külső nyomás hatására úgy járnak kelnek a negatív érzelmek ahogy nekik tetszik, és az ilyen emberek előszeretettel fogják külső okokra a saját érzéseik alakulását (úgy értve, hogy 100%-ban). De igenis van hatalmunk az érzelmeink fölött. Akinek kevés van, annak annál több oka van rá hogy fejlessze ezt a képességét. Nem Isten feladata, hogy az érzelmeinket kinemesítse.

Érzelmi síkon a szenvedés az, amikor az általunk nem kívánt alacsony rendű érzelmek (gyűlölet, féltékenység, birtoklási vágy stb.) töltenek el bennünket. A szenvedés csak ezen az alacsony érzelmi szinten létezik. Az érzelmek nemesítése az, amikor az alacsonyabb rendű érzelmeket lecseréljük magasabbal, így nem marad hely az alacsonyabbnak. Ezt a nemesítést céltudatosan el lehet végezni. Mindenkinek van rá képessége, de a képesség nem elég. Akarni is kell, és még akkor sem egy gyors folyamat.

(Mentális síkon már nem létezik olyan hogy szenvedés, érzelmi síkon is csak az alsó részében van.)

> Miért ilyen követelőző és gonosz?

Isten fogalmában benne van, hogy szerető és jó (tehát nem gonosz). Ha te követelőzőnek és gonosznak látod, akkor talán a te Isten fogalmad nem egyezik meg az enyémmel. Ha a katolikusok Isten fogalmáról beszélsz, és azt próbálod ezúton kritizálni, akkor azt tudom mondani hogy az ő Isten fogalmuk ellentmondásos (én annak látom). Ha precíz fogalmakban akarsz gondolkodni, akkor nem indulhatsz ki egy katolikus Isten fogalomból, és nem vezetheted le belőle logikával hogy "Isten gonosz". Ha mégis megpróbálod, és ellentmondásra jutsz (mondjuk arra hogy "ISten gonosz"), akkor ez nem teszi Istent gonosszá. Ez csak azt mutatja, hogy az összes kiindulási feltételed együttesen ellentmondásos. Nem jó ötlet rámutatni egyetlen ellentmondásra, és kijelenteni hogy az egy igazság. Miért pont az lenne igaz? Van sok más ellentmondás is. A legtöbb amit mondhatunk, hogy a kép nem teljes, nem írja le jól a valóságot. Ez nem egy logikai feladvány hanem egy rendszer (jelen esetben hitrendszer). A rendszer akkor jó, ha mindenhol egyezik a tapasztalható valósággal. Ha itt-ott vannak ellentmondások, akkor nem annyira jó. Ha pedig mindenhol ellentmondásos, akkor az egy kifejezetten rossz rendszer.

> A másik, hogy Istennek akkor miért kell templom, ha az az egyházi ember tulajdona?

Az én Isten fogalmam olyan, ami szerint Istennek nincs szüksége templomra. Az embereknek van rá szükségük (egy részük csak azt hiszi, egy másik részének tényleg szüksége van rá). Mégis mire lenne szüksége egy mindenhatónak?