Jézust ki teremtette?

Kol 1:15

Minden teremtmény elsőszülötte: Gör. prototokosz = elsőszülött: itt a felsőbbrendűséget és az örökös preegzisztenciát jelenti, és nem azt, hogy első-teremtmény, mint azt néhány ariánus szekta tartja. Az Ószövetség szóhasználata tanulságos. Dávidot elsőszülöttnek nevezik a Zsolt 89:27-ben, de nem azért, mert szó szerint első gyermeke lett volna Jesszének (hiszen ő volt a legfiatalabb), hanem azért, hogy ezzel Izrael királyságának hatalmát érzékeltessék vele. Hasonlóképpen a Jer 31:9 Efraimra utal mint elsőszülöttre, holott Manassze volt időrendben az első (Ter 41:50-52). Izrael nemzetét Isten így hívta: „az én elsőszülött fiam” (Kiv 4:22). A zsidó rabbinikus írók pedig az Atyaistent nevezték Bekorah Shelolam-nak, ami pontosan ugyanazt jelenti, mint amit Szent Pál használt itt: minden teremtmény elsőszülötte. A prototokosz a Zsid 1:6-ban Jézus címeként szerepel. A kontextusban viszont Jézust Mindenhatóként (1:3), Isten dicsőségének kisugárzásaként (és képmásaként) (1:3), Teremtőként (1:10), imádandóként (1:6) van ábrázolva, és Istennek hívja az Atya (1:8). Ezek a sajátosságok csak Istenre vonatkozhatnak.

1. Görög eredeti

...ho esztin eikón tu theu tu aoratu, prótotokosz paszész ktiszeósz.

...ος εστιν εικων του θεου του αορατου πρωτοτοκος πασης κτισεως

2. Helyes magyar fordítás

Formahűen: ...az egész teremtés elsőszülöttje.

Értelmezve: ...az elsőszülött az egész teremtés fölött.

3. Hibás magyar bibliafordítások

Magyar Bibliatársulat, 1990 Ő a láthatatlan Isten képe, az elsőszülött minden teremtmény közül.

Békés-Dalos, Pannonhalmi Főapátság, 1999 Ő a láthatatlan Isten képmása, az elsőszülött minden teremtmény között.

4. A probléma

A magyar fordítók eddig sajnos valamiért nem tudtak megbirkózni a tagmondat kettős birtokos szerkezetével. Többnyire három irányba mennek el a valódi jelentés mellett:

Krisztust mint elsőszülöttet a teremtmények közé sorolják (Magyar Bibliatársulat, Békés-Dalos, Soós). Ez teológiai szempontból veszélyesen félrevezető.

Az "elsőszülött" kifejezést szétvágják időhatározóra és igére, mintha Krisztus más teremtmények előtt született volna (Károli, Kecskeméthy, Czeglédy, Buday, Ravasz). Ez nehezen értelmezhető vagy félrevezető.

Az egyik birtokos szerkezetet félreértik ("minden teremtménynek a..." "az egész teremtésnek a..." helyett), a másikat nem értelmezik, így Krisztus "minden teremtmény elsőszülöttévé" válik (Szent István Társulat, Káldi-Neovulgáta, Vida, Masznyik). Ez egyszerűen értelmetlen.

5. Szótári és nyelvtani adatok

A görög ktiszisz gazdag jelentésű szó: a világ megteremtése mint folyamat, vagy mint befejezett cselekmény (Róm 1:20, 2Pt 3:4), teremtett dolog (2Kor 5:17, Róm 8:39), létesítmény, hatóság (1Pt 2:13). A ktidzó (itt: teremteni) ige a 16. versben kétszer fordul elő, magyarul "teremtetett" fordításban: első előfordulási alakja (ektiszthé) a teremtésre mint egyszeri, lejátszódott történésre utal, a második (ektisztai) alak pedig úgy mutat a teremtett világra mint ami állandó, napjainkig meglevő. A szó nem jelent "teremtményt", az a ktiszma lenne.

A pasz jelentése "az egész..." vagy "minden egyes...", attól függően, hogy mire vonatkozik. Mivel itt nem az egyes teremtményekről, hanem a teremtett világról van szó, nyilvánvaló "az egész..." jelentés. A paszész ktiszeósz jelentése tehát "az egész teremtés", értsd: a teremtett világ.

A prótotokosz alapjelentése: elsőszülött, először született; a Biblia gyakran biológiai értelemben, ritkábban az elsőbbség, a rangbeli felsőbbség értelmében használja. Ez utóbbi jelentéssel Krisztus "az elsőszülött [jogaival rendelkezik] az egész teremtés fölött". Ezt a szóhasználatot a Biblia egésze igazolja. Például amikor Isten elsőszülöttséget ajándékoz Dávidnak, a királyok közötti rangjáról beszél (Zsolt 89:28 LXX), hiszen a családjában az utolsó fiú volt. Jákób megvehető jogi pozíciónak tartotta az elsőszülöttséget (1Móz 25:31 LXX, Zsid 12:16). Isten Izraelt mint népet a kiváltságai miatt nevezi elsőszülöttjének (2Móz 4:22 LXX; a Jer 31:9 LXX szerint viszont Efraimot).

6. A szövegkörnyezet

A szövegkörnyezet az Örökösről szól, aki mindennél előbb volt, minden felett van, mindenkit mindenben megelőz (1:17-18), és akiben van a hívők öröksége. A 16. vers szerint a világ en autó, azaz "őbenne" vagy "ővele" teremtetett, másrészt di’autú, azaz "általa", tehát ő maga volt a teremtés alanya, harmadrészt eisz auton, azaz "őrá nézve" (Károli, MBT) vagy "ővégette" (Csia), "beléje torkollóan" (Vida) lett teremtve. Az eisz auton-t egyes fordítások úgy értelmezik: "számára" vagy "érte" teremtetett minden, ti. hogy az övé legyen (Katolikus, Káldi, Békés-Dalos).

7. Amit a szöveg nem mond

Nem azt mondja, hogy Krisztust az egész teremtett világ hozta létre, hiszen a szövegkörnyezet éppen az ellenkezőjét állítja: Krisztus teremtett mindent (vö. Jn 1:3). Nem azt mondja, hogy Krisztus a Teremtő (ho ktisztész) elsőszülöttje, és így az első teremtmény lenne (ez ui. prótotokosz tú ktisztú lenne).

8. Értelmezésbeli lehetőségek

Az "egész teremtés elsőszülötte" kifejezés értelmezése a birtokos szerkezet értelmező felbontásától függ. Pusztán logikai szempontból több eset is lehetséges lenne:

Jézus az egész teremtett világnak az első szülötte. Ez logikailag is abszurdum, és a tágabb bibliai összefüggések szerint is lehetetlen.

Jézus az egész teremtési folyamatnak az első szülötte, az első teremtett lény. Ez azonban csak logikailag lehetséges, a tágabb bibliai összefüggések szerint azonban nem.

Jézus az elsőszülött (jogaival rendelkezik) az egész teremtés fölött. Ez az egyetlen logikai és biblikus lehetőség.

Jézus az elsőszülött (jogaival rendelkezik) az egész teremtés fölött. Ez az egyetlen logikai és biblikus lehetőség.

9. Tágabb bibliai összefüggések

A Biblia sehol sem nevezi Krisztust teremtettnek (ktisztheisz), teremtménynek (ktiszma) vagy első teremtménynek (prótoktiszma vagy prótoktiszisz). Konkrétan a teremtő (ktisztész) főnévvel sem illeti, de igenis kijelenti, hogy ő teremtett mindent, és nélküle semmi sem jött létre, ami lett (Jn 1:3, Kol 1:15-17). Mindebből logikusan következik, hogy nem tartozhat a teremtett, lett dolgok közé, tehát "első teremtmény" sem lehet. A Bibliában csak egy Teremtő van, maga Isten (1Móz 2:4-7, Csel 14:15), Isten pedig mindent saját maga teremtett a saját kezével (Neh 9:6, Ézs 44:24, 45:12, 48:13, Zsolt 95:5-6). A teremtés egyedül és közvetlenül Isten műve. Más kérdés, hogy Isten több, mint Atya: Fiú is, és amikor Isten teremtett, akkor az Atya, a Fiú és a Szentlélek teremtett.

10. Más helytelen fordítások és értelmezések

Nem elfogadható értelmezés "az egész teremtésben az elsőszülött" (Raffay, Csia). Még ugyanebben a gondolatmenetben, a 23. versben találunk olyan szöveget, amelyet így lehet fordítani: en paszé ktiszei = "az egész teremtésben [az ég alatt]". Ha Pál a 15. versben ugyanerre gondolt volna, akkor minden bizonnyal ott is ilyen egyértelműen (en ktiszei) fogalmazott volna. Ez a fordítás Krisztust a teremtmények közé sorolta volna, amit Raffay, az evangélikus püspök biztos sem hitt.

Az "elsőszülött a teremtmények közül / között" (MBT, Békés-Dalos, Soós) csak akkor lehetne elfogadható, ha a szöveg prótotokosz ek tón ktiszmatón lenne; ennek a szerkezetnek csak a 18. versben van nyelvészeti alapja (ek = ból, ből, közül), ahol Pál szerint Jézus az "elsőszülött a halottak közül" (prótotokosz ek tón nekrón).

A "minden teremtménynek előtte / teremtménynél előbb született" (Károli, Czeglédy, Ravasz és hasonlóan Buday) szintén elfogadhatatlan. A prótotokosz jelentései közül egyet kiválaszt ("először született"), a főnevet pedig időhatározóra és igére bontja fel. Ez önmagában még nem lenne megengedhetetlen, de a szövegkörnyezet alapján láthatjuk, hogy Pál nem Krisztus születésének időpontjáról beszél, hanem a kilétéről (Isten képmása), a szerepéről (teremtés) és a rangjáról (örökös).

Az "[Isten] elsőszülöttje az egész teremtés előtt" (Kecskeméthy) értelmezése is Károlit követi, megfogalmazása a régi óegyházi hitvallásokra emlékeztet ("született, de nem teremtetett"), de ugyanúgy figyelmen kívül hagyja Pál gondolatmenetét, aki nem Krisztus születésének az időpontjáról beszél.

A "minden teremtmény elsőszülött(j)e" (Masznyik, Káldi, SzIT, Vida) egyszerű értelme ("minden teremtménynek az elsőszülötte"?!) Krisztust a teremtmények első szülöttévé tenné, ilyesmit azonban valószínűleg soha senki sem hitt.

Péld 8,22 - Péld 8,31

A megszemélyesített bölcsesség fogalma (a Péld 14,1-ben a megszemélyesítés még csak pusztán irodalmi fogás) Izraelben a babiloni fogság után fejlődött ki, mikor a politeizmus már nem jelentett komoly veszélyt az egyisten-hitre. Míg Jób 29-ben és Bár 3,9-4,4-ben dologként, kívánatos értékként jelenik meg a bölcsesség, addig a Példabeszédek újabb keletű, első részében (1,20-33; 3,16-19; 8-9. fejezet) már személyként szerepel. Itt (8,22-31) maga beszéli el saját eredetét (22-26. vers) és tevékeny részvételét a teremtés művében (27-30. vers), valamint az emberek közt játszott szerepét, hogy ti. Istenhez vezesse őket (31.35-36. vers) Sirák fia ezt a tanítást majd továbbfejleszti: Sir 1,1-10 még Jóbra emlékeztet (Jób 28), de Sir 4,11-19; 14,20-15,10 és mindenekelőtt 24,1-9 már túllép a Péld 8-on. - De mindezekben a szövegekben, melyekben a Bölcsesség - más helyeken az Ige vagy a Lélek - személyes jelleget kap, nehéz megállapítani, mi a költői fogás, mi a vallási képzelet szülötte és mit kell új kinyilatkoztatásnak tartani. - Végül a Bölcs 7,22-8,1 azt a benyomást kelti, hogy a Bölcsességnek (a Mindenható dicsőségének tiszta kicsordulása - 7,25) része van az isteni természetben, de az elvont kifejezéseket, melyekkel a szöveg leírja, éppúgy lehet Isten tulajdonságaira érteni, mint egy külön személyre. - Az Ószövetség-ben ily módon lefektetett tant az Újszövetség döntően tovább fejleszti azáltal, hogy Krisztus személyére alkalmazza. Jézust a bölcsességnek, Isten bölcsességének mondja (Mt 11,19, párh.: Lk 11,49; vö.: Mt 23,34-36; 1Kor 1,24-30). Miként a Bölcsesség, úgy Krisztus is részt vesz a világ teremtésében és fönntartásában (Kol 1,16-17). - Végül a János-evangélium előszava az Igét a teremtő Bölcsesség vonásaival ruházza fel, és Krisztust az egész János-evangélium úgy mutatja be, mint az Isten bölcsességét (Jn 6,35). Innét érthető, hogy a keresztény hagyomány Justinus óta Krisztust látta az ószövetségi Bölcsességben. - A liturgia a Péld 8,22-31-et Máriára alkalmazza, aki a megváltás művében együttműködött Fiával, miként a Bölcsesség - e szöveg szerint - munkatársa volt a Teremtőnek.

Péld 8,22

"teremtett": így fordítja a héber igét (qanani) a görög és szír szöveg (vö.: Sir 1,4.9; 24,8-9). Aquila, Symmachus és Theodotion nyomán Jeromos a Vulgátában szerzett-nek fordítja a szót, nyilván azzal a szándékkal, hogy elejét vegye az ariánusok félremagyarázásának, kik a Bölcsességgel azonosított Igét (Krisztust) teremtménynek tartották.

Isten birt engem létele kezdetén, azaz, öröktől fogva. E szavak jelentik, hogy az Atya mindenkor a Fiuban, a Fiu mindenkor az Atyában volt (sz. Jerom.). Erről legszebb s legteljesebb értelmezést ad a szeretett tanítvány, János 1,1. Kezdetben vala az Ige (a Bölcseség), és az Ige Istennél vala, és Isten vala az Ige. A héber befejezés, mely a fönebbi fordításban igy adatik „birt engem“, így is adható: „teremtett engem“ Igy fordítják a LXX. értelmezők, s e fordítás szerint, többen a sz. atyák közől, Jézusra vonatkozólag értelmezik ez igéket, a mennyiben ő, mint Isten fia, lelket, mely teremtetett, vőn fel, és megtestesűlt. Szerintök Jézus lelke minden teremtett lények mintaképe volt. S a mennyiben az ember átalán a teremtés koronája, minden teremtmények összes fogalma, egy kis világ: ennélfogva nemcsak az ős mintakép, az ember Jézus, hanem minden tökéletes ember többé kevésbbé nevezhető a teremtett dolgok előképének; és azért az egyház nem eshetik megrovás alá, midőn a 22–32. v. igéit a boldogságos Szűzre, a tisztaság és tökéletesség példányára alkalmazza.

János 1,1-3

„Kezdetben volt az Ige, és az Ige Istennél volt, és Isten volt az Ige. Ő kezdetben az Istennél volt. Minden általa lett, és nélküle semmi sem lett, ami létrejött." Ezek a versek az Őrtorony Társulat Új Világ Fordításában a következőképpen hangzanak (figyeljünk a kis és nagybetűkre): „Kezdetben volt a Szó, és a Szó Istennél volt, és isten volt a Szó. Ez kezdetben Istennél volt. Minden dolog általa jött létre, és nélküle egy dolog sem jött létre". Az ÚVF különbséget tesz Isten (= „Jehova") és „egy isten" (= Mihály arkangyal alias a Logosz Jézus alias Jehova első teremtménye vagy szócsöve). Hogyan indokolják Jn 1, l-nek ezt a fordítását? Részletesen idézem a „Kell-e hinned a Háromságban?" című Őrtoronyiratból: „A János 1:1-ben a görög the.os' (isten) főnévnek kétféle előfordulása van. Az első a Mindenható Istenre utal, akinél volt a Szó ('és a Szó [lo'gos] az Istennél volt [the.os' egyik formája]"). Ezt az első the.os'-X a görögben a határozott névelő egyik formája a ton (az) szó előzi meg, amely egy megkülönböztetett azonosságra utal, ebben az esetben a Mindenható Istenre ('és a Szó [az] Istennél volt'). Másfelől a második the.os szó előtt a János 1.1-ben nincs határozott névelő. Szó szerinti visszaadásban így olvasható: *és isten volt a Szó'. Amint láttuk, sok fordítás ezt a második the.os'-t (ami főnévi állítmányi kiegészítő) 'isteninek', 'istenszerűnek' vagy 'egy istennek' adja vissza. Milyen alapon? A görög koiné nyelvben volt határozott névelő ('az'), de hiányzott a határozatlan névelő ('egy'). Ha tehát a főnévi állítmányi kiegészítőt nem előzi meg határozatlan névelő, akkor az a szövegösszefüggéstől függően lehet határozatlan értelmű. A Journal ofBiblical Literature (Bibliai irodalmi újság) című folyóirat azt mondja, hogy 'az olyan kifejezések, amelyekben nem áll az ige előtt határozott névelős főnév [azaz, amelyek főnévi állítmány kiegészítők], elsősorban jelzői értelműek'. Ahogyan a Journal megjegyzi, ez azt jelzi, hogy a lo'gos hasonlíthat egy istenhez. A János 1:1-ről még elmondja: 'Annyira nyilvánvaló itt a jelzői állítmány kiegészítő szerep, hogy a főnév [the.os'] nem tekinthető határozottnak." így a János 1,1 verse kiemeli a Szó természetét, amely 'isteni', 'istenszerű', vagyis 'egy isten' volt, de nem maga a Mindenható Isten. Ez összhangban van számos írásszöveggel, amely azt mutatja, hogy Jézus, akinek neve itt 'a Szó', Isten engedelmes és alárendelt Szócsöve volt, akit Feljebbvalója, a Mindenható Isten a földre küldött" (27.o) Eddig az Őrtorony-idézet. Úgy érvelnek tehát, hogy Jn 1,1 fordításának a teljes bibliai szövegösszefüggésből kell adódnia. Ez helyes. De éppen mivel helyes, Jehova Tanúinak fordítása hamis. Mivel, amint már rámutattam, a teljes Biblia összefüggéséből egyértelműen kiderül, hogy Jézus a mindenható Isten második személye. Jehova Tanúi tehát nem meggyőzőek a kontextusra való hivatkozással. így marad az a kérdés, hogy Jn 1,1-3 maga mit mond. Ennek kutatását kezdjük el a legelején. János evangéliuma a súlyos mondattal kezdődik: „£>i arché én ho logosz" („Kezdetben volt az Ige"). Ez az „én" mindig az egyik fő érv volt az ariánusok ellen (vö. Zahn 1921, 48. o.). Eltérően attól, ami „lett", a Logosz öröktől fogva „volt". A mennytől és a földtől (lMóz 1,1) és persze a bölcsességtől (Péld 8,22), amelyek mind teremtve lettek, „nyugvó és tartós létében", örök fennállásában különbözik. (Protestáns igemagyarázók közül is egyesek tévesen azonosították a bölcsességet - amely teremtmény – a Logosszal - a kiadó.) Az „arché" éppen a kezdetet jelöli. Zahn is gondol „arra a lehetőségre, hogy a Logosz, mint első ami lett, a teremtett dolgok csúcsán áll, és hogy keletkezése minden változás és történés kezdete lenne", utána azonban megállapítja: Ez azonban az en arché én miatt félreérthetetlenül ki van zárva, annál is inkább, mivel a négyszeri, mint a 2. vers mutatja, ugyanarra az időpontra (en arché) vonatkozó én-t háromszori, a minden létrejöttről mondott egeneto vagy gegonen vált fel a 3. versben (uo.). A Logosz Jézus Krisztus tehát már akkor létezett, amikor „minden, ami lett, lenni kezdődött", létezése megelőzi „minden alakuló és lett létezését". így olyan „idő előtti, örökkévaló lett" birtokában van, amilyen csak a mindenható Istennek jár. A Logosz ezáltal az örök, nem teremtett Isten. Nem a teremtmények oldalához tartozik, hanem Istenéhez, az Atyáéhoz és Teremtőéhez, akihez a minden idő előtt született Fiúként viszonyul. Sőt Zahn még azt is hozzáteszi (vö. Harris 1992, 54kk, 310kk), hogy a „fai/ theosz én ho logosz" félreérthető lenne, ha elszigetelten néznénk - ha nem lenne előtte az „en arché én ho logosz", ami világosan meghatározza a rá következő szöveg mondanivalóját: „Az en arché én ho logosz és a 3. vers utáni mondatok nélkül a theosz én nem zárná ki azt a gondolatot, hogy a Logosz mint a szellemi világ más tagjai, teremtmény." Viszont „az en arché én és benne a logosz kezdet nélküli vagy örökkévaló léte gondolatának megismétlésével a houtosz~sza újra elővett theosz én ho logosz is közelebbről meghatározott. Az alakulás kezdetén már létező és az Istennel (ho theosz) eleven kapcsolatban álló Logosznak nem Isten teremtő cselekvése következtében lett többé-kevésbé része az isteni természetben, hanem saját és tulajdon természeteként öröktől fogva birtokolja" (Zahn, i. m. 46 kk). Az összefüggés segítségével végzett tartalmi tisztázás után még a nyelvi kérdés marad: Hogyan fordítandó a ,Jcai theosz én ho logosz" mondat - „és Isten volt az Ige", vagy „és egy isten volt az Ige"? A válasz a koiné-görög - Jehova Tanúi számára is ismert – nyelvtani szabályából adódik, amelyet E. C. Colwell (Journal of Biblical Literature 52 [1933]) fogalmazott meg (vö. Blass/Debrunner 1984, §273, 223k; Hoffmann/von Siebenthal 199, §135c, 185. o.). A „Kell-e hinned a Háromságban?" című Őrtorony-iratban ezt mondják: „Colwell... azt állította, hogy a görögben 'a főnévi állítmánykiegészítőnek akkor van [határozott] névelője, ha az ige után áll, de nem kell [határozott névelő], ha az ige előtt áll. Ezen azt érti, hogy a főnévi állítmányi kiegészítőt, amely az igét megelőzi, úgy kell érteni, mintha ott lenne előtte ('az') határozott névelő. A János 1:1-ben a második főnév (the.os') állítmánykiegészítőként megelőzi az igét - 'és [the.os'J volt a Szó'. Colwell azt állítja, hogy a János l:l-et helyesen így kellene érteni: 'és [az] Isten volt a Szó'" (28. o.). Jehova Tanúi tehát azt írják, hogy a főnévi állítmánykiegészítő az ige előtt határozatlanul is (egy) használható. Magára Colwellre hivatkoznak, aki azt mondta: az állítmánykiegészítő „ebben a helyzetben csak akkor határozatlan... ha az összefüggés ezt megkívánja." Ehhez csatlakoznak kérdésükkel: „Megkívánja-e a János 1:1-ben a szövegösszefüggés a határozatlan névelőt? Igen, mert az egész Biblia arról tanúskodik, hogy Jézus nem azonos a Mindenható Istennel" (uo.). Amint láttuk, a terjes bibliai és a közvetlen összefüggés alapján éppen az ellenkezője igaz. Egyáltalán miért használja Jn 1,l-ben ezt a szokatlan konstrukciót (névelő nélküli főnév, mint ige előtti állítmánykiegészítő)? Csak azért, hogy kiemelje a Logosz Jézus Krisztus különlegességét a teremtményekkel szemben. Ez a különlegesség pedig nem más, mint istensége: „...és Isten/isten volt az ige." Bár az Ige Isten, mégis megkülönbözteti Istentől, az Atyától. Ezért található meg Jn 1,l-ben kiegészítésként ez a megfogalmazás:"...az Ige Istenné/ volt". Bár Jézus, a Logosz egylényegű az Atyával, más feladata és funkciója van. Az ún. patripassziánusok hibája az volt, hogy állításuk szerint az Atya szenvedett a kereszten. Ezzel szemben a Fiú az, akit az Atya értünk, helyettünk halálra adott (Mt 27,46; Jn 3,16). A Fiú nem csak a kereszthalálban, hanem örökkévalóságtól fogva gyakorol az Atyától eltérő funkciókat, amennyiben az Atya„minden dolgot" általa mint a logosz által „csinált" (Jn 1,3). Atya, Fiú és Szentlélek tehát világosan megkülönböztetendők, de nem választhatók el egymástól. Jézus - Isten. János evangéliuma a Jézus istenségéről szóló hitvallással kezdődik (1,1), és vele is végződik (20,28 - ld. alább).

Jn 1,1

Szent János Jézus Krisztusnak nem az időben és e világban való megjelenésével kezdi evangéliumát, hanem visszatér a "kezdethez", amikor még nem volt anyag, s így nem volt világ, nem volt tér és idő, de az Isten örök akaratából az ő "legyen" szavára létrejött a világ... Ebben a kezdetben már volt az Ige a Logosz, Jézus Krisztus isteni természete.

Jn 1,1 - Jn 1,18

Az Ige a magyar nyelvben ma elsősorban az egyik szófajt jelöli. De eredetileg annyit jelentett, mint "szó", "beszéd", s az eredeti szövegben ugyanezt jelenti a "Logosz". Erről a "Logoszról" sokan beszéltek abban a korban, amikor Szent János evangéliumát megírta. A Logosz, az Ige szó tehát nem volt ismeretlen azok előtt, akiknek Szent János az írását szánta: Kis-Ázsia keresztényei előtt sem. Amikor Szent János a testben megszületett, értünk kereszthalált szenvedett, föltámadt és a mennybe visszatért Jézus Krisztus örök isteni természetéről szóló előszavát megírta, alkalmasnak találta a Logosz, Ige szót annak a Jézusnak megjelölésére, akiben két természet egyesült.

Jn 1,1 - Jn 1,5

Ez az előszó első része, melyben Szent János a legmélyebb természetfölötti kinyilatkoztatott igazságokat fejtegeti. Kezdetben, tehát a teremtés és az idő előtt volt már az Ige. Ő nem lett, nem időben keletkezett, őt nem teremtette az Isten: ő kezdettől fogva volt. Éppen ezért az Ige részese az örök isteni természetnek, s az Istennél volt, mint a Szentháromság második Személye. Amikor az Atya végtelen hatalmával létrehozta a világmindenséget, akkor a teremtés nagyszerű isteni művének közvetítője a Fiú, az Ige volt. Ő volt minden teremtett dolog mintaképe. Őbenne élet volt, a gazdag isteni élet, ezért lehetett közvetítő a teremtésben, ezért forrása az Ige minden létnek és életnek. Az Igéből kiáradó, természetfölötti, kegyelmi élet a bukott, a halál sötét éjszakájában vándorló emberiség számára az élet világossága volt. De a bűnös, az istentelen világ, nem fogta föl az Ige világosságát.

Na drágáim.

Főleg annak aki ezeket e hosszú zagyvaságokat belinkelte:

A Jézus gyereket Mária szülte, aki akkor már együtt volt egy férfival és teherbe esett. József aki egy ács volt és egyszerű ember, elhitte Máriának, hogy még szűz. Csak akkor valamit kellett mondania valamit, amikor már gömbölyödött honnan van a gyerek, ha még nem háltak együtt. A dőre elhitte a szeplőtelen fogantatást és nevelőapja lett Jézusnak.

Ezért nem lehet tudni Jézus pontos születési dátumát.

Vagy ie.7 tele, vagy ie.6 tavasza.

Lehet ezt mesébe, (vagy bárhogy is nevezzétek az erről szóló írást) foglalni.

Nem muszáj válaszolni a hozzászólásomra.

23:23!

Én 19:48 vagyok és szerintem nagyjából úgy történhetett ahogy te mondod.

A kérdés továbbá, hogy minek kellett Máriának MEGSZÜLNIE Jézust, ha isten gyermeke. Ha szeplőtelen fogantatással termékenyült meg, miért nem lett szeplőtelen születéssel? Mondjuk egyszerűen ott termett volna a jászolban.

Mária ment volna az állatokat etetni és kiabált volna Józsefnek, hogy gyere már apjuk egy gyerek született itten istentől!

egyesek olyan biztosan mernek kijelenteni dolgokat,mintha ott lettek volna..

amúg mindenkit az isten teremtett...sőtt mindent és mindenkit..sztem,és azért írom hogy szerintem mert én nem voltam ott!!!

21:29-nek.

Olvass el pár hittörténész írását.

"Egy galileai zsidó ács, József volt a NEVELŐAPJA (és maga is kitanulta e mesterséget). Jézusnak nem volt emberi édesapja, édesanyja Mária volt, a zsidók királyának Dávid királynak a leszármazottja. (Mt. 1,1-25).Palesztina déli részén, a júdeai Betlehemben született, de Názáretben, a Palesztina északi részén lévő Galileában nevelkedett fel."

Tehát NEM József nemzette!

Máshol:

"A világi és egyházi történészek nagyobbik része egyetért abban, hogy a négy elfogadott evangélium Jézus életének emlékeként íródtak, ezért elfogadják, hogy Jézus életének az evangéliumokban olvasható leírása alapot nyújt Jézus életének és halálának történeti kutatásához. Bár gyakorlatilag teljes az egyetértés közöttük a tekintetben, hogy Jézus valóságos történeti személy volt,[1] abban már koránt sincs egyetértés, hogy az evangéliumok mennyire tekinthetők történetileg hiteles beszámolóknak. Sok történész úgy véli, hogy semmiképpen nem tekinthetők a kérdéses események tárgyilagos leírásának, hiszen az evangéliumokat egyrészt Jézus követői írták és szerkesztették tovább, mégpedig kifejezetten a hit terjesztése ill. erősítése céljából, másrészt nem első kézből való beszámolók, azaz olyan személyek tollából származnak, akik személyesen nem ismerték Jézust. Leginkább Jézus feltámadásában, és más, az evangéliumokban említett csodákban kételkednek."

Tehát Jézus valós személy volt, de az életéről szóló leírások erősen a mese kategóriájába tartoznak.