Keresztény vallásúak, ti komolyan azt hiszitek, hogy ezek a dolgok a szerető istentől vannak, és nem a sátántól?

Pedig nekem pont úgy tűnik, hogy egy primitív istent keresel, akit megérthetsz, aki pont úgy ítéli meg a dolgokat, mint ahogy te elképzeled - ha eltér az általad alkotott istenképtől, akkor az neked nem kell. (Ezt most ne vedd sértésnek, csak nekem ez jött le abból, amiket írtál)

Egy másik dolog: ha hiszel abban az Istenben, aki az erkölcsi törvényeket megalkotta, akkor az is valószínű, hogy ez az Isten kapcsolatba akar lépni a teremtményeivel, nem? Bátorítalak, hogy kezdd el keresni, és biztos, hogy meg fogod találni!

""Magamnak és embertársaimnak tartozom felelősséggel a saját tetteimért."

Ezt te így gondolod. De van, aki nem így gondolja, hanem úgy, hogy bárki élhet úgy, ahogy neki tetszik, senkinek nem tartozik felelősséggel. Akkor kinek van igaza?"

Mindenki élhetne úgy, ahogyan neki tetszik. Csak az a probléma, hogy akkor az emberiség nem társadalmat alkotna, hanem sok egyénből állna. A sok egyén még nem társadalom, ahhoz az is szükséges, hogy kialakuljon/meglegyen egy bizonyos szabályrendszer, amelyet az egyének betartva tudnak közösséget, társadalmat alkotni. Szabályok, szabályrendszer nélkül előbb-utóbb mindenki a másik torkának esne. Ha megfigyeled, az állatvilágban is pont úgy megvan a szabályrendszer, mint az embereknél - e szabályrendszerek egy része közös (elvégre mindannyian egy közös őstől származunk), más részei az adott fajra jellemzőek (hiszen azért vannak különbségek is a fajok között).

"Akkor szerinted nincs abszolút igazság ...?"

Szerintem nincs. Az egész univerzum működése a relativitáson alapul, akkor az igazság miért lenne kivétel ez alól? Egyáltalán, mit jelent az, hogy igazság, mit értesz e fogalom alatt?

"Akkor úgy tűnik nekem, hogy hiszel egyfajta objektív erkölcsi törvényben - ezt a törvényt viszont valakinek meg kellett alkotnia, nem? (evolúcióval szerintem eléggé nehezen lenne ez magyarázható)"

Igen, az evolúcióval nehezen magyarázható - ám annál jobban magyarázható a szelekcióval. Lehet, hogy voltak olyan fajok, amelyek nem voltak hajlandóak betartani a közösség szabályait, helyesebben nem alakult ki számukra a közösségi szabályrendszer. De mivel ma ilyeneket nem nagyon ismerünk, ezért valószínű, hogy ezek a fajták gyorsan kihaltak, mert a (saját szintjükön értelmezett) erkölcsi normáknak képtelenek voltak megfelelni.

Egyébként az "objektív erkölcsi törvényre" (én szabályrendszernek neveztem eddig, de szerintem egyre gondolunk) jó példa az "élni és élni hagyni" elve. Mindent megtehetsz, amivel más életét nem zavarod, akadályozod, sérted. De bizonyos esetekben ezt nem lehet megvalósítani - és az ilyen esetek miatt alakultak ki apránként a szabályok, vagyis az objektív erkölcsi törvények. Ezeket be kellett tartani, különben afférok, súrlódások, nézeteltérések alakultak ki az emberek között. Ráadásul ahogyan szaporodott az emberiség és egyre többen lettünk, úgy vált egyre kevesebbé a mozgásterünk is, úgy kellett egyre több esetben, egyre több helyzetre szabályokat alkotni. Így aztán a különböző szabályok is szaporodásnak indultak, és ezekből apránként kialakult az egyes népekre, népcsoportokra, közösségekre jellemző szabályrendszer.

Amely népeknél, közösségekben, társadalmakban nem volt helyes/megfelelő a szabályrendszer, vagy azt nem tartották be az egyének, azok a közösségek hanyatlásnak indultak, míg el nem értek olyan populációs számot, ahol már a lazább szabályrendszer is elegendő a közösség, társadalom működéséhez. Voltak olyan népcsoportok is, amelyek olyannyira szabályellenesek voltak, hogy a populációjuk száma végül nullára csökkent, és végül asszimilálódtak valamely más közösségbe, mert képtelenek voltak működő szabályrendszert alkotni, vagy azt betartani. Lásd pl. a vikingek.

"Szerintem a primitív Isten kép ott kezdődik,hogy elhiszünk egy könyvnek mindent,teljes egészében,mert meg vagyunk félemlítve,hogy ha nem,akkor az Isten nem szeret minket,rossz emberek vagyunk...megfelelési kényszerből cselekszünk,amit más emberek erőltetnek ránk.Miért kellene ezt elfogadnom? az az ember,aki nekem ilyet állít,hogy mindent higgyek el a bibliából,az hülyének néz engem.Ez alatt elsősorban az egyház vezetőire gondolok,ők azok,akik ezzel a módszerrel dolgoznak,a híveik kevésbé tehetnek erről,ők csak átveszik ezt a mentalitást.És nem önmagával a bibliával van a baj,hanem azzal,ha hülyének nézem a másik embert..."

Az én ismerőseim között nincsenek ilyenek, de gondolom, ha írsz róla, akkor találkoztál ilyen emberekkel, akik félelemből hisznek. Az ilyen emberek biztos, hogy nem ismerik Istent, hanem ahogy írod valamiféle emberi előírásokat próbálnak követni. Isten nem ilyen kapcsolatot akar az emberrel, éppen panaszként írja ő is, hogy ilyenekké váltak az emberek: "ez a nép csak szájával közeledik hozzám, és ajkával dicsőít engem, de szíve távol van tőlem, istenfélelme pedig csupán betanult emberi parancsolat" Ézsaiás 29:13

Jézus azért jött, hogy helyreállítsa az ember kapcsolatát Istennel. Az írástudók, farizeusok hasonlóak voltak azokhoz a papokhoz, akikről te beszélsz, mindenfélét rá akartak erőltetni az emberekre, és ők maguk közben olyan távol voltak Istentől, amennyire csak lehet.

"Tanulni Istenről sok mindenkitől lehet,igen még az egyháztól is,de mindent elhinni butaság.A leghitelesebb tanító bennem van,ebben hiszek."

Én nem azt mondom, hogy tanulj IstenRŐL, hanem ismerd meg Őt magát. Ha magadban keresed, nem Őt fogod megtalálni, csak az egódat. Persze, magunknak a legkönnyebb mindent elhinni ;)

Nézd, én elhiszem a Bibliát, nem félelemből, hanem mert megismertem azt, akitől származik, és megtapasztaltam, hogy igaz. Itt egy ajánlat a számodra:

[link]

"De honnan tudod,hogy nem fogom magamban megtalálni,csak az egómat? Te ezt a fajta keresést végigjátszottad? mik a tapasztalataid?"

Hát leírhatom, hogy én mit tapasztaltam, de bocsi, ha kicsit hosszú lesz. Én amikor igazán magamba néztem, nem sok jót találtam, fogalmazhatnék úgy is, hogy jó nagyot csalódtam magamban. Voltak elképzeléseim, hogy bizonyos helyzetekben mi a helyes, gerinces hozzáállás, megvolt a véleményem azokról, akik nem így tettek, aztán amikor hasonló helyzetekbe kerültem, azt kellett tapasztalnom, hogy én magam sem ütöm meg az általam felállított (vagy helyesnek tartott) szintet. Emellett, amikor mélyebbre ástam, elég sok rossz tulajdonságom a felszínre került, pl. az önzés, a saját kényelmem szeretete stb., ezek persze ott voltak mindig bennem, csak nem tudatosítottam magamban. Amikor az evangéliumokat olvastam, azt találtam, hogy Jézus tanítványai közül Péterrel mutatok a legtöbb hasonlóságot, és meg is írtam Péter evangéliumát :) (ez alatt azt kell érteni, hogy kigyűjtöttem az evangéliumokból a Péterről szóló részeket, hogy együtt lássam a jellemét) Ő egy olyan karakter volt, aki könnyen felbuzdult, aztán meg leeresztett - akárcsak én. Jézus jobban ismerte őt, mint ő saját magát. Jézus mikor az elközelgő szenvedéseiről beszélt, és arról, hogy a tanítványai el fogják hagyni, Péter ellenkezett, és azt mondta, hogy ő soha nem tenne ilyet, kész meghalni is Jézusért. Aztán amikor tényleg elfogták Jézust, Péter képes volt megtagadni őt, azt mondta, hogy nem is ismeri.

Szóval ebben a történetben teljesen magamra ismertem, és rájöttem, hogy Isten sokkal jobban ismer engem, mint én magamat. És persze nem ért itt véget a történet, később Péter megváltozott, miután Isten betöltötte a Szentlelkével. Eltűnt a gyávasága, és többezer ember előtt képes volt vallást tenni arról, hogy ismeri Jézust (pedig a veszély akkor sem volt kisebb).

Én Istenhez fordultam, és azt tapasztalom, hogy Isten ma is átformál életeket. Az enyémet mindenképpen. Nem vagyok tökéletes most sem, de sok területen látom már az eredményét annak, hogy Isten munkálkodik bennem, a többi meg még folyamatban van. Van is erre egy igevers a Bibliában:

"Éppen ezért meg vagyok győződve arról, hogy aki elkezdte bennetek a jó munkát, elvégzi a Krisztus Jézus napjára." Filippi 1:6