Isten a semmiből teremtett mindent?

„ Az energia anyaggá alakul át, ha szubatomos részecskék nagy sebességgel összeütköznek, és új, nehezebb részecskéket hoznak létre.” Korlátozott mértékben a tudósok is meg tudják ezt valósítani a részecskegyorsítónak nevezett óriási gépekben, ahol szubatomos részecskék fantasztikus sebességgel ütköznek egymással, és anyagot hoznak létre. „ A világegyetem egyik csodáját ismételjük meg — energiát alakítunk át anyaggá” — magyarázza dr. Carlo Rubbia Nobel-díjas fizikus.

Miből keletkezett a föld? A sokféle kémiai elem, melyből bolygónk áll, létrejöhetett Isten korlátlan dinamikus energiájának közvetlenül anyaggá alakítása által, amiről a fizikusok ma már azt mondják, hogy megvalósítható. Vagy, ahogy sok tudós hiszi, a föld egy szupernóva robbanásakor kitörő anyagból alakulhatott ki. De vajon ki tudná megmondani, hogy a fenti folyamatok játszódtak-e le, vagy esetleg a tudósok által még fel nem fedezett folyamatok kombinációi? Bármelyik mechanizmusról legyen is szó, a Teremtő a dinamikus Forrása a földünket alkotó elemeknek, beleértve az életben tartásunkhoz szükséges valamennyi ásványt is.

Miller professzor mintegy 40 évvel a kísérlete után ezt mondta a Tudomány folyóiratban: „ Az élet keletkezése, mint kiderült, jóval bonyolultabb, mint akár jómagam, akár mások annak idején elképzeltük.” Más tudósok is megváltoztatják az állásfoglalásukat. Dean H. Kenyon biológiaprofesszor például 1969-ben még társszerzője volt a Biochemical Predestination (Biokémiai eleveelrendeltség) című könyvnek. Nemrégiben azonban olyan következtetésre jutott, hogy „alapjában véve valószerűtlen, hogy az anyag és az energia segítség nélkül élő rendszerekké szerveződött”.

Én ezt úgy tudom elképzelni, hogy ahogy az anyag az energia szubsztanciálisabb formája, de egy lényegű, ugyanúgy van az energiának egy kifinomultabb, a mai tudomány számára még megfoghatatlanabb formája (mintegy, "halmazállapota") is, ami SZELLEMI jellegű. A spirituális szféra, (nem mentális! csak jelzem, mert ezt az ateisták néha összemossák,) a "szellemi világ" a mai tudásunk szerint csak közvetetten, szubjektív élmények révén ismerhető, oly annyira, hogy a tudományos módszerek mai értelmezése szerint, -- mint tudjuk -- bizonyíthatatlan a létezése. Hipotézisnek talán mégis megteszi.

Keressük tehát azt a közeget, energiaformát, erőt, valamit, ami:

- szellemi (spirituális) jellegű

- megújul, illetve a mai megértésünk szerinti fizikai törvényeknek ellentmondani látszik, azzal, hogy mintegy a "semmiből" terem, illetve azáltal hogy adunk belőle, kivételesen mégis több lesz.

Én egy ilyen erőt ismerek, ez a SZERETET. Az ember, egyedfejlődése során fizikai, mentális stb képességeiben ingadozhat, sőt idős korára leépülhet, de a szeretetre való képessége csak fejlődik, érik, ilyen értelemben az ember vagy műveltebb/ravaszabb/értelmesebb lesz, vagy nem, de feltétlenül csak bölcsebb lesz a szeretetben.

Vagy hogy úgy mondjam, ha szolgálom és segítem a barátaimat, szeretteimet, vagy rászorulókat, (tehát ADOK) akkor a fizikai lehetőségeimből kifogyhatok, de a szeretetre való képességem csak egyre jobban elmélyül. Ha minden nap megkínállak csokival, elfogyhat a csokim, elfogyhat a pénzem, de a felebaráti szeretetem akkor is csak egyre több lesz. Persze ez szigorúan tudományosan nem mérhető, mint tényező, de ennek az igazságát az ember ösztönösen is érzi.

Mármost, ha igaznak tekintjük a szintén közhelyszerű, jól ismert alaptételt, hogy Isten lényege a szeretet, akkor eljutunk ahhoz, hogy Isten saját magát, szeretet-energiáját adta bele, áldozta fel a teremtéssel.

Ennek logikus okát pedig abban látom, hogy a szeretet egy olyan fajta energia, amely szükségszerűvé tesz egy célszemélyt, céltárgyat, befogadót (ahogy tetszik,) azaz szeretni nem lehet önmagában, csak valakit vagy valamit lehet szeretni.

Nem, Isten nem teremtett semmit, Isten mindenné fejlődött. Onnan igaz az állítás hogy Isten mindenütt mindig jelen van. Mint egy fa gyökéré, törzsé, ágakká, levelekké, virágokká és gyümölcsé fejlődik.

Tehát nem úgy mint egy cipész cipőt készít, a cipész nem semmiből készíti a cipőt és nem is válik cipővé, nincs jelen készítményében.

Isten nem egy valaki, aki dolgokat teremtett. Közelebb állunk az igazsághoz, ha úgy képzeljük el mintha egy önfejlesztő ihlet lenne. Egy Eredeti, Önfejlesztő Ihlet – saját törvényének egyetlen kivétele – Önmagából született Ihlet, amely mindenné fejlődött ami csak létezik; mint egy mindenható törvény, egy vezérlő alapelv mindenben; mint egy hatalom, bölcsesség és szeretet kimeríthetetlen forrása bennünk és körülöttünk mindenütt.

Nem a semmiből:

Zsid 11:3 Hit által értjük meg, hogy a világ Isten beszéde által teremtetett, hogy ami látható, a láthatatlanból állott elő.

a kreósok szerint ez lehetetlen, mármint a semmiből valami létrejötte.

Én csak casendben annyit kérdeznék: bármelyikünk is ott volt a teremtésnél? hogy bármit is kétségbe vonjon? látta a saját szemével, amit némely biólógia tanár az elménkbe próbált sujkolni: majmoktól származunk?

Én nem majomtól származom az biztos(tudom néha nagyon alaposan rácáfolok):D

Én elfogadom a teremtést.

"Én csak casendben annyit kérdeznék: bármelyikünk is ott volt a teremtésnél? hogy bármit is kétségbe vonjon? látta a saját szemével, amit némely biólógia tanár az elménkbe próbált sujkolni: majmoktól származunk? "

Te ott voltál amikor a dédszüleit megfogantak? Lehet, hogy csak a nagymamád próbál átverni az egésszel?

csak hogy megvédjem szegény biosz tanárokat… a tudomány mai tényállása az hogy volt egy közös ősünk a majmokkal!

Hogy a kérdésre is válaszoljak:

Isten azért Isten mert bármit megtud alkotni (tudom vannak ezek a baromságok, ilyen lehetetlenek, mint hogy Isten tud-e akkora követ teremteni amit nem bír el, de ha nem bír el nem mindenható, a meg nem tud… hát akkor sem). A tudományban (mint ezt előttem már mondta valaki) is részecskegyorsítóval hasonló folyamatot tudnak létrehozni, de nem ugyanazt! Nem lehetetlen, csak nem tudjuk felfogni! Én úgy képzelem el egyszerűen az egész teremtést, hogy Isten megteremtette a fizikai törvények sokaságát, a létet, magát a "törvényeket" amik nélkül nem lenne semmi és ezt a tudomány nagy bummnak hívja. Tulajdonképpen én mindkettőt elfogadom, az egyik így a másik úgy magyarázza meg ez van:)!

Isten a világból nézve maga a semmi.

Ennyi.