Ateisták és teisták! Mi az a 3 ok, ami miatt semmiképp sem választanád a " másik " oldalt?

Nekem semmi bajom nincs az ateistákkal vagy az ateizmussal.

Azt pedig most nagyon jól tudom, hogy az egész élet egy nagy hazugság, így nem lenne olyan nehéz megemészteni az igazságot....

Az életem semmiképpen nem pazaroltam el, mert semmi olyat nem csináltam amit nem akartam (remélhetőleg), legalábbis a hit miatt. Olyat pedig sokszor csináltam, amit akartam. Tehát amit nem tettem, abban nem az Isten létnek a tudata korlátozott vagy hogy megbántom őt.

Ha megtudnám az igazságot, csak örülnék neki.

Olyan ez, mint amikor valaki halott volt, de feltámadt.

Van is egy olyan mondás, hogy egyszer tűnjünk hülyének, mint úgy haljunk meg.

Vagyok, aki vagyok és akinek lennem kell.

Kereszténység:Nincs szex, templomba kell járni, örök szenvedés.

Zsidóság: Fityma, sonka, antiszemitizmus.

Iszlám: nagyon kötött, ellenszenves sok buta embernek.

Egy érv tudna csak meggyőzni, ha megjelenne (Előttem) valamelyik isten, és valami csodát tenne.

Csak egy kis kiegészítés, mert szerintem fontos.

Jelenleg mind az ateizmus, mind a teizmus hiten alapul.

Mivel egyik sem tudja bizonyítani igazát.

Márpedig ha egy állítást úgy fogadunk el, hogy nem tudjuk bizonyítani, akkor abban hiszünk.

Ebből következően van még egy harmadik "hozzáállás" is a világhoz.

Ez pedig: a megismerésre törekvő ember hozzáállása.

Mert lehetséges úgy élni, hogy nem fogadom el sem az ateizmust, sem a teizmust. Éppen azért nem fogadom el, mert MÉG egyik sincs bizonyítva.

Nem akarok hinni egyik nézetben sem.

Mert nem hinni akarok, hanem tudni. Nem arra vágyom, hogy mindenképpen elfogadjak egy nézetet, hanem elviselem azt a bizonytalanságot, hogy most még nem vagyok képes eljutni az adott kérdés (pl Isten léte) megválaszolásáig.

A megismerés a tapasztalaton alapszik. Vagy akár úgy is lehet fogalmazni, hogy az igazi hit a tapasztalaton alapszik: abban tudok hinni, amit megtapasztaltam.

Ha az ember eljut eddig, akkor rájön, hogy nem Isten létének kérdésével kell elkezdenie a megismerést, mivel ez a legnehezebb kérdés.

Matematikát sem úgy tanulunk, hogy rögtön az integrálszámítást vesszük, hanem az alapoknál kezdjük.

Tehát ha Istenről semmi tapasztalatunk nincs, akkor miről van?

Ahol tapasztalás van, ott lehet tovább lépni.

Hogy Isten felé lépünk-e tovább, vagy valami más van az út végén, azt az elején még nem lehet megmondani.

"Egy időben én is istenhívő voltam, de aztán kezdett nem érdekelni, így lettem ateista, nem azért mert 'fú milyen menő hogy tagadom istent, mert okosabb vagyok a vallásosaknál'"

Az ateista azt állítja, hogy nincs Isten.

Ha te ezt nem állítod, nem vagy ateista.

Igazából azt is csak elhisszük, hogy van-e agy a fejünkben vagy nincs:)

Nem hiszem, hogy sokan leellenőrizték, csak elhiszik.

Pedig sokan kételkednek a másik agyában...

Mi ez, ha nem fanatizmus ?:D

Tehát a tudás is hit ilyen alapon. Ahhoz is hit kell, hogy valamit el kezdjünk kutatni. (mert a hit nem hiszékenység, hanem meggyőződés, bizalom, sejtés és ilyesmi)

Inkább a kérdés az, hogy minek van alapja és pontosan tudjuk-e, hogy mi az. Mennyire vagyunk hajlandóak megkérdőjelezni, eltérni az adott dologtól következmények nélkül, illetve beismerni, hogy tévedünk?

Ateista és teista között csak annyi a különbség, hogy mást vallanak más indokkal. A vallás viszont kötött.

Ateista attól lesz valaki, ha nem hisz egy Istenben. Hívő akkor lesz valaki, ha hisz egy Istenben. Vallásos pedig akkor, ha szabályrendszerek irányítják.

Mindig annak kell bizonyítani, aki állít valamit.

Addig a másik nem köteles elhinni. Ilyen szempontból az ateistáknak van igazuk.

Viszont sokszor hallani, hogy ateizmus nevében nem csináltak ezt meg azt. Ez viszont nem korrekt kijelentés. Pont azért, mert nem vallás. Bár tényleg nem tudom, hogy van-e olyan, hogy utállak csak azért, mert hiszel.

"Igazából azt is csak elhisszük, hogy van-e agy a fejünkben vagy nincs:)

Nem hiszem, hogy sokan leellenőrizték, csak elhiszik.

Pedig sokan kételkednek a másik agyában...

Mi ez, ha nem fanatizmus ?:D

Tehát a tudás is hit ilyen alapon."

Az agy-as példád esetében:

a hit: ha elhiszem, hogy van a másiknak agya, anélkül, hogy tapasztaltam volna.

a tudás: ha megtapasztalom.

Mivel a megtapasztalás túl drasztikus lenne és valószínűleg a másik életébe kerülne, nyilván megelégszem a hittel. De ez attól még nem tudás, csak hit.

Éppen azt nem vesszük észre, hogy életünk nagy része a hiten alapul.

Például az átlagember számára az is csak hit (még ma is), hogy a Föld kering a Nap körül és nem fordítva.

Azért csak hit, mert nem bizonyította saját kezűleg.

Egy csillagász nyilván tudja bizonyítani, mert megvannak az eszközei.

De nem azt akarom mondani, hogy az baj, hogy mostani életünkben ennyi hit alapú dolog van.

Hiszen így tudunk csak élni, nagyon nehézkes lenne az élet, ha mindent, ami hiten alapul, megpróbálnánk bizonyítani és tudássá tenni.

De talán ne mossunk össze minden kérdést, mintha egyenrangúak lennének.

Az hogy van-e Isten nem egyenrangú azzal a kérdéssel, hogy valakinek most tényleg van-e agya vagy nincs agya? Azért kicsit más horderejű a kérdés.