A kereszténysgnél és az iszlámnál sokkal békésebb vallások a keleti vallások (pl. buddhizmus). Láttok rá esélyt, hogy egyszer majd egy ilyen keleti vallás felváltja a két legnagyobb monoteista vallást? Ehhez mi kellene?

A keleti vallásokat azért hiszitek békésnek, mert nem ismeritek őket. Menj el Srí Lankára, ahol a buddhista szingalézek, és a hindu tamilok egymás szentélyeit gyujtogatják fel, és gyilkolják egymást.

Amúgy iszonyú primitív vagy kérdező, de gondolom ezt te is tudod.

A változatosság kedvéért én látok értelmet a kérdésben.

A kereszténység ideája egyfajta szemléletre épül és a kultúrkörnek vannak jellegzetességei.

Annyi bizonyos, hogy a keresztény vallás válságban van, szerintem a mohamedán is, csak még nem tudnak róla, mivel nem annyira iskolázottak az emberek náluk, hogy feltűnjenek az ellentmondások és a szabadságjogok még nem gyökeresedtek meg annyira, hogy a felsőbb hatalom tekintélyét meg merjék kérdőjelezni, de ez nem tarthat örökké.

A keleti vallások kultúrköréből ma már sok minden beszivárgott, a jóga, a karate és egyéb mélyebb instrukciót is tartalmazó kulturális tevékenység elárulja, hogy a belső energiára fektetett hangsúly teljesen más gondolati elemeket tükröz.

A meditáció, a koncentráció olyan befelé fordulásra biztat, ami nem sajátja a kereszténységnek, legalább is nem olyan mértékben, mint a keleti vallásoknál. A buddhizmus központi gondolata is szimpatikus, akár elismerik a keresztények, akár nem, az értelmezések manapság közelednek a "Krisnásokhoz", elég csak száz évet visszatekinteni és máris szembetűnőek a változások.

Szerintem mindenképpen van egymásra hatás de teljes keveredés nem lehetséges és előfordulhat, hogy az ateizmus előretörésével valamelyik másik régió vallása többségbe kerül, de az ateizmus terjedése egy folyamat, amit ugyan a szocialista eszmék bukása, vagy visszaesése hátráltat, de a folyamat megállíthatatlan. Ezért úgy gondolom, hogy a hitre épülő ideák követői egyre inkább fogyatkozni fognak és a tudományos módszerekhez igazodó, bizonyításra kerülő állítások elfogadása kerül a jövőben előtérbe mindenhol, amint az ahhoz szükséges szellemi színvonal egy fokra ér, onnantól ez óhatatlanul bekövetkezik.

Azt nem tudom, hány száz évre lesz szükség, de egy évezred múlva szerintem a vallásoknak csupán annyi nyoma marad, mint ma a görög mitológiának.

Abban biztos vagyok, hogy a vallások nem fognak eltűnni, de abban is, hogy az egész emberiség sosem fog ugyanabban hinni, hiszen teljesen eltérő tapasztalataik, szocializációs alapjaik vannak.

Érdekes egyébként, hogy Amerikában például a harmadik legjobban terjedő vallás az "újpogányság", azon belül is wicca.

Az emberiség egyre közeledik egymáshoz a létrejött technológiák eltörlik a kulturális elszigeteltséget.

A buddhista vallást nem ismerem kellőképpen, nem tudom mennyire rugalmas, mennyi benne az ellentmondás, de a kereszténységnek csupán akkor van esélye a fennmaradásra hosszú távon, ha teljes és átfogó reformot hajtanak végre, de akkor az már valószínűleg más nevet kap, akárcsak saját maga, mint amikor a zsidó vallásból kialakult.

Végiggondolva a dolgot kissé megváltoztattam a véleményem, hiszen vallásszerű jelenségre szükség van.

Igénylik ezt az emberek és igényli az államhatalom is, hiszen könnyebb irányítani mindenkit, ha elég a pásztort figyelemmel kísérni, akit a nép követ. Erre még a kommunisták is rájöttek és a kezdeti szlogent: - aki nincs velünk, az ellenünk van -, sürgősen - aki nincs ellenünk, az velünk van - formára változtatták. Mire kissé megkopott a szocializmus eszméje, kapóra jött nekik a vallás, hiszen ha nem lenne, ki kellene találni, gondolhatták.

Természetesen egy modern vallásra gondolok, olyasmire, mint a kommunizmus, hiszen lényegében az is egy vallás, hit kell hozzá. A tudománynak meg kell hagynia a kompetenciáját, nem szabad beleszólni, mert akkor gyorsan és könnyedén elavulna, de a menyország ígéretét hordozhatja, az nem kerül semmibe, majd a távoli jövő meghozza, az sincs közelebb, mint a túlvilág. Szentet is kreálhatnak, amennyi csak kell, Lenin, commandante Che Guevarra, az embereknek kell, akire felnéznek, akit követhetnek. A kulturális hatást nem szabad a gazdasággal keverni, a kommunizmus buktatója ez volt, de erőteljesen szerepelt a programjában a teljes egyenlőség megvalósítása, ami lássuk be, egyenlőre nem lehetséges, még az államosítással sem, így nem csoda, hogy a nagy egyenlőségesdi nem volt teljes siker, de most aztán, hogy megbukott, természetes az ellenhatás. A kapitalizmus számára teljesen idegen a gondolat, hogy egy nincstelen senkiházi egyenlő lehet bármilyen tekintetben egy tehetős polgárral, akinek vásárlóereje is van, mert igazából az a lényeg, az ami kívánatos, hiszen mindenki eladni szeretne, hogy maga is boldoguljon.

Azt gondolom, hogy számos vallás születik még, amíg el lehetne őket törölni, ha egyáltalán szükség van arra, hogy eltöröljék a vallást, amely persze nem lehet anakronisztikus, mert akkor egyre kevesebb híve lesz és végül elfordulnak tőle.

Azért az emberiség mégiscsak fejlődik, eltörölték a rabszolgaságot, aztán a jobbágyságot és talán proletár sem lesz többé, ez kissé kétséges, de mindenesetre azért tapasztalható változás, mert az évszázadok tanulsága remélhetőleg nem múlik el nyomtalanul.

Az "add meg a császárnak, ami a császáré" gondolatot kiegészíthetjük, hogy add meg a tudománynak és a gazdaságnak, ami az övé, az új vallásnak ehhez hasonló korlátokat kell szabni.

Foglalkozzon pusztán a vágyakkal, hiszen az a fő feladata.