Az istentagadók miért nem veszik észre, hogy miközben hevesen tagadják Isten létét, addig idegen "isteneket" imádnak?

Az ateisták azt mondják, hogy felesleges Istennel "kapcsolatot fenntartani", mert nem létezik. Majd fogják magukat, s a problémáikkal elmennek a pszichológushoz, aki jó pénzért azt mondja nekik, hogy "KÉPZELD azt, hogy ezt és ezt a szerepet játszod!", "HIGGY önmagadban!", "FOGD ÚGY FEL a történést, hogy...!"

Az ateisták azt mondják, hogy nincs Isten, ezért felesleges megszentelni a hét egy napját. Felesleges megállni, összegyűlni, s hálát mondani Istennek, s kérni Őt, mivel nem létezik. Helyette a hetedik napon plázába mennek, amelyek valóban hasonlítanak a tempolmokra. A shoppingolás, a márkákhoz való kötődés lett az új hit. Az ár meghatározó része forog vissza marketing kiadásokra, messze nem ér annyit a termék, mint amennyit fizetnek érte. Viszont büszkén mennek egy-egy "rítus" után az utcán feliratos papírtáskákkal a kezükben.

Az ateisták azt mondják, hogy nincs Isten, ezért felesleges olvasni a Bibliát. Viszont olvasnak bulvárt: benne elérhetetlen hírességek életének apró-cseprő mozzanataival. Azt már nem kérdezik meg, hogy valóban méltó-e az illető, hogy tudjunk róla. Vitatkoznak arról, hogy megcsalta-e, hogy jól áll-e rajta a ruha, hogy jogosan ült-e börtönben stb.

És a sort még hosszan lehetne folytatni...

Kizárják az életükből az eszükkel, de az űr ott marad...

Csak akkor ne mondják az ateisták, amikor valami szörnyűség történik a világban: "Ez is megtörténhetett! Na látod, hogy nincs Isten!"