Melyek azok a vallási ismeretek, amelyek nem kerülnek ellentmondásba a mindennapi tapasztalatainkkal, a józan ítéleteinkkel?

A szemed láttára zajló azon események, melyeket évezredekkel ezelőtt megmondtak, s ezek jelzik Isten azon napjának eljövetelét.

Persze akik nem veszik észre, hanem avval érvelnek, hogy ilyet nem látnak azokkal nem lehet mit kezdeni, Noé idejében sem vettek észre semmit, csak akkor kapkodtak, mikor elkezdett szemerkélni az eső,....

Jézus pedig Noé idejéhez hasonlította ezeket az időket.

A kérdés jó. Az a probléma vele, hogy mindenkinek más tapasztalatai vannak. Sok olyan mindennapi tapasztalat van, ami a legtöbb ember számára szinte azonos, és ezekről a különféle egyházak is hasonlóan foglalnak állást. Ezek nem szoktak ellentmondásba kerülni a mindennapi tapasztalatokkal. Például, a "ne ölj" parancs általában véve nem szokott ellentmondásba kerülni a tapasztalatokkal, és a legtöbb ember (még az ateisták is) egyetért abban hogy szórakozásból gyilkolni rossz dolog.

Vannak a vallásoknak nagyon elvont elméletei, dogmái, mint például a szentháromság mibenléte, vagy hogy Isten számon tartja a bűneidet, és halálod után a mennybe vagy a pokolba kerülsz. Ezek a nagyon elvont dolgok azért nem kerülnek ellentmondásba a mindennapi tapasztalatokkal, mert ezekről egyáltalán nem lehet tapasztalatot szerezni. Aki véglegesen meghalt, az nem jön vissza hogy elmondja mit talált a mennyben stb.

Vannak olyanok is amik eléggé ellentmondásba kerülnek. Ilyen például a teremtéstörténet. De itt az ellentmondás mértéke nagyban függ attól, hogyan értelmezzük a bibliát. Szó szerint, vagy jelképesen? Az egyes vallások különféle magyarázatokat választanak, és az ellentmondás mértéke is különböző.

Ha konkrét listát szeretnél arról, hogy mik nem kerülnek ellentmondásba a tapasztalható világgal, akkor a következő problémákba ütközöl:

* Melyik vallásról beszélünk? Ez az alap. Ezt nem írtad, enélkül nem lehet válaszolni.

* Kinek a tapasztalatairól beszélünk? Beleszámítjuk az emberek kollektív tudását is? Vagy csak az adott ember személyes tapasztalatait? A kérdésed kontextusába beletartozik a kérdező, ez azt okozza hogy legfeljebb te magad tudod megválaszolni magadnak ezt a kérdést.

* Helyhiány.

"Például, a "ne ölj" parancs általában véve nem szokott ellentmondásba kerülni a tapasztalatokkal, és a legtöbb ember (még az ateisták is) egyetért abban hogy szórakozásból gyilkolni rossz dolog."

A "ne ölj" parancsnak mélyebb értelme van annál, mint amennyit egy átlagos vallásos, vagy nem vallásos ember kiolvas belőle. Hogy mindenki világsan megértse miről van itt szó, talán úgy lehetne fordítani, hogy "ne vedd el jogosan az életet", ugyanis például a halálbüntetést a parancs nem zárja ki (1Móz 9,6 stb...)

Másrészt pedig mélyebb lelki értelme is van:

"Hallottátok, hogy megmondatott a régieknek: Ne ölj! Aki öl, méltó az ítéletre.Én pedig azt mondom, hogy ha valaki haragszik atyjafiára, méltó az ítéletre; aki pedig azt mondja az atyjafiának: „Ostoba!”, megérdemli, hogy a nagytanács elé kerüljön; aki meg ezt mondja: „Bolond!”, méltó a gyehenna tüzére." (Mát 5,21-22)

Tehát ezeknek értelmében beszéljünk erről a parancsolatról.

"De itt az ellentmondás mértéke nagyban függ attól, hogyan értelmezzük a bibliát. Szó szerint, vagy jelképesen? Az egyes vallások különféle magyarázatokat választanak, és az ellentmondás mértéke is különböző."

Viszont az értelmezés kérdésénél azt is meg kell nézni, hogy mi van a háttérben, miért értelmezik. Hogy hozzak egy példát, Dániel és János képei alapján a középkorban a magyarázók mind megegyeztek abban, hogy katolikus egyházat mutatja be ott a Biblia negatív köntösben. Az egyház számára azonban természetes, hogy kellemetlen volt ez az értelmezés, ezért megszületett a preaterista és a futurista magyarázat, amelyek egymásnak teljesen ellentmondanak, de az az egy közös bennük, hogy tagadják a helyes értelmezést, amelyet történei folytagólagosnak nevezünk.

Vagy hozod a másik példát a teremtést, igen, itt is vannak eltérések, de itt is vajon mi okozza az eltérést a felekezetek között? Én ahogy látom azoknak a felekezeteknek a teológiai szemléletét, akik allegorikusan értelmezik a teremtést, nyilvánvaló, hogy a modern világképnek való megfelelés, még olyan áron is, ha felülírják a Biblia igazságait. (Csak nézd meg, mit tanítanak más témákban) A teremtésnél egyébként józan ésszel is belátható, hogy vitának nincs helye. A Genezisben ugyanis több helyen is beszúrnak egy ismétlődő hebraizmust, ami nyilvánvalóvá teszi, hogy a szent szerző szó szerinti történetet mesél el. Az Újszövetség pedig úgy hivatkoik az első emberpárra, mint történelmi személyekre. Természetesen lehet azon vitatkozni a Genezis mennyire felel meg a mai, természettudományos világképnek, viszont amikor Mózes feljegyezte a teremtéstörténetet, ő azt szó szerint értelmezte!

"A " Ne ölj " egy felesleges parancs, hiszen alap társadalmi, közösségi elvárás, benne van minden kúltúrában, minden törzsi közösségben, számtalan megfogalmazásban. Mi ebben a különleges?"

A "ne ölj" parancsnak a lényege abban van, amit Jézus kibontot a hegyi beszédben. A Megváltó arról beszélt, hogy már az is vétett a Törvény ellen, aki haragot táplál az embertársa iránt. Ez azért nem annyira elfogadott, ugyanis korábban is, és korunkban is az emberek jogosnak tartják azt, hogy haragudhatnak másokra, ha az okot szolgáltat rá.

> Mi a baj a jogos haraggal? Emberek vagyunk ösztönökkel, erővel, akarással...nem bólogató birkák vagyunk.

Ha a jogot úgy értelmezed mint "elfogadás a többség által", akkor beszélhetsz "jogos haragról". Ez alatt akkor azt értjük, hogy az ő helyzetében szinte minden ember haragudna, és ez úgymond szentesíti a viselkedést és az érzést.

A jogot is lehet másképp értelmezni, és vannak akik szerint a negatív érzelmek oka nem csak külső, hanem belső. Vannak emberek akik emocionális géniuszok ("szentek"), kíművelték magukban a pozitív érzéseket, és kigyomlálták a negatívokat. Van olyan nézőpont, ahonnan nézve a harag "nem jogos", hanem egy kerülendő érzés.

A haragtól való tartózkodást ne azonosítsd a bólogató birkaként való viselkedéssel. Az hogy nem haragszol meg embertársaidra akik esetleg hibáztak, nem jelenti egyből azt, hogy egyetértessz velük. Aki szereti embertársát, az úgy tud barátságosan nézni rá, hogy közben látja a hibáját, de nem ítéli el érte.