Hol volt isten hitler korában?

Hitlerben.

Isten egyáltalán nem jó. Olyan amilyen. (Amilyenné tesszük.)

Isten tőlünk függ (hogy épp milyen).

Ha olvasod az Ószövetséget,láthatod,hogy Isten elég sokszor megengedte a népe szenvedését. Az ÓSZ-i szemlélet ezt azzal magyarázza,hogy amikor a nép elfordult Istentől,jöttek a csapások. Gyakorlatilag a zsidó nép teljes története erről szól.

Ha a keresztyén hit oldaláról vizsgáljuk,akkor viszont fontos tudni,hogy a keresztyén teológiában a kiválasztottság már nem etnikai jellegű,hanem a Krisztus-hittől függő dolog. Persze ettől még az alapkérdés ugyanúgy érvényes: miért engedi Isten a szenvedést?

Ez a kérdés már a Biblia lapjain is feltűnik,elég csak Jób könyvét vagy a Zsoltárokat olvasni. Régen sem értették az emberek,miért van,hogy a rosszak sokszor vígan élnek,a jók pedig szenvednek. És érthető,hogy ilyenkor vádolták,vádolják Istent.

Viszont azt is fontos leszögezni,hogy ez egy emberi,ám hibás istenfelfogásból származik: szeretjük azt hinni,hogy Isten megment minden rossztól a hitünk fejében. Pedig ez nem így van! Ha az Újszövetséget is átolvasod,láthatod,hány helyen vannak szenvedésnek,üldöztetésnek kitéve Jézus követői. Ilyen az emberi gonoszság,ilyen a megrontott Teremtés. Ezért pedig nem Isten a felelős,és Istennek nem kötelessége az sem,hogy úgy tegyen,ahogy mi elvárjuk.

Az Istenbe vetett hit nem ad garanciát a külső körülmények megváltozására. A hit belülről alakít át,és tesz késszé arra,hogy akár a nehézségeket is elhordozzuk.

Mint ahogy biztos vagyok benne,hogy a koncentrációs táborba hurcolt zsidók közül is sokan kapaszkodtak Istenbe a szenvedések közepette is.

Hitler vallásos volt.

Hatalomra jutása közbeni beszédeiben mindenhol hivatkozik Istenre.

Hindenburg halála után két nappal feleskette a hadsereget és az eskü így kezdődik: "Isten előtt fogadom..."

A háború kitörése után is gyakran fohászkodott beszédeiben Istenhez.

Amikor a hadszíntereken válságosra fordult a helyzet, ez nagyjából 43 - ban történ, keresztesháborút hirdetett és a waffen SS hadosztályaiba jelentkeztek is mélyen vallásos vallonok, flamandok, franciák, skandinávok, olaszok, csehek, románok, ukránok. Még spanyol egység is alakult és természetesen magyar is és ezeknek a csapatoknak nem a nagy Németországról szónokoltak elsősorban, hanem arról az Istennek tetsző küldetésről, amit a bolsevista Szovjetunió elleni harc jelent. Ezek a hadosztályok általában jól fel voltak szerelve, harcértékük meglehetősen nagy volt és kétségkívül nagy fanatizmussal harcoltak, hősiesen ellenállva a hatalmas túlerőnek és harcértékük csak kevéssé csökkent a vereségek és visszavonulások hatására, amihez nagyban hozzájárult, hogy a Wermachtban is meglévő tábori lelkészi szolgálat náluk különösen nagy jelentőséget kapott. Így lényegében nagyon is hozzájárultak, hogy a háború sokáig elhúzódott.

Goebbels még a háború vége előtt is isteni beavatkozásról szónokolt, amint a páncélököllel felszerelt, öregekből és gyerekekből álló hadosztályokat úgy küldte az állig felfegyverzett szövetségesek elé, mint az istentiszteletre.

Hitler sirámai a háború vége felé is erőteljes hasonlóságot mutatnak a szekták véleményéhez, mert gyakran lamentált a világ gonoszságáról.

A német fasiszták zsidóellenességében is az évezredes keresztény zsidóüldözés csúcsosodik ki és egyértelmű, hogy az antiszemitizmus gyökerei a vallásban keresendők és a holokauszt is azért volt lehetséges, mert a vallás részéről támogatást kapott, illetve a fanatikusok kiképzését egyáltalán nem akadályozták.

Természetesen a szövetségesek győzelme után a náci Németország ilyen jellegű beállítottságát a szintén keresztény országok megpróbálták elhallgatni, a rendelkezésre álló dokumentumokból csak azokat a részeket mutatták, amikben ilyesmi nem szerepelt, de manapság számos felvétel, híradórészlet, dokumentumfilm árulkodik erről, némileg helyesbítve a már kialakult képet.