Keresztények. Nektek érzékeny pont ha a vallásotokat firtatják, és állítják górcső alá?

Nem érzékeny pont :)

Tudok alkalmazkodni, ha szükséges és van kedvem. Egyébként is mindig számolok azzal, hogy minden csak hazugság vagy semminek sincs értelme...

Azt viszont nem kedvelem, ha ártatlan emberek bántás, mocskolódása történik primitív módon. Azt szeretem kicsit megtorolni.

Szia!

Mivel a kereszténység nem vallás, hanem az emberi alapállás helyreállítása, ha úgy tetszik a személyiség metafizikája, ezért a válasz: nem. Bárki bármit kérdezhet.

Szia !

Már próbálgatták ingatni a kereszténységet de mivel az igazi kereszténység Jézusra a szilárd elmozdíthatatlan alapra épül így ez gyermeteg próbálkozás, heves érzelmeket csak azokból válthat ki akik még nem stabilak az Úrban .

Ha az ember megtér és valóságosan újjászületik a Biblia szerint víztől és Szellemtől új szívet kap Istentől ebben az új szívben Isten jelenléte lesz és elkezdődik a gyümölcstermés, az egyik ilyen gyümölcs a Békesség ezért ez nagyban hozzájárul ahhoz, hogy a keresztények nyugalomban, depresszió mentessen, félelem nélkül éljenek és ha kérdésekkel próbálják ingatni akkor őket ne legyen érzékeny pont és sikeres a kérdező részéről.

Üdv: Alex

Az a baj, hogy te abból indulsz ki, hogy a vallás formálja az embert. Pedig inkább fordítva igaz. (legalább is nálam)

Én nem csinálok olyasmit, amit nem akarok. Persze az új információra az ember valahogy reagálni szokott és elgondolkodik rajta. (jobb esetben)

Én nem azért vallom amit vallok, mert valami erre kényszerít, vagy reményt várok, vagy hatnak rám a többiek.

Isten pedig pont egy olyan dolog, amit ha megszakadsz sem tudsz bebizonyítani, hogy nem létezik. Akkor sem, ha már a léte teljesen paradox helyzeteket generálná.

Most megkérdezhetném, hogy mit tennél, ha kiderülne, hogy a diplomádat majd lehúzhatod a budin?

Biztos büszkén válaszolnád, hogy a tudomány érdekében simán....

Én nagyon dinamikusan állok a dolgokhoz. Akármit hajlandó vagyok eldobni, mert tudom, hogy nem a tudás mennyiségétől leszek az, aki vagyok. (és egyáltalán nem arra akartam utalni, hogy butának vagy ostobának kell lenni).

Istent viszont nem dobnám el, mert ő nem egy szakállas barát, hanem a személyiségem része, amely képviseli az erkölcsi rendszeremet is.

Máról holnapra pedig nem fogom azt gondolni, hogy kis lányokat csonkítani, megerőszakolni és felgyújtani jó buli, csak mert xy ember szerint az erősebbé a világ. És ha nem derül ki, akkor zsír.

Ezt megérteni nem biztos, hogy megfogod. Ezt érezni kell.

A Bibliát jól ismerő kereszténynek vasbeton érveken alapszik a hite, és nincs szüksége arra, hogy megvédje magát, mert tudja, hogy ami őt éri, az mindig először az Urat érte, és ki vagyok én, hogy védelmezzem Istent? Ő meg tudja védeni önmagát, és nincs szüksége az én szánalmas, indulatos kirohanásaimra. A górcső bátran jöhet, én is ugyanezt tettem, mielőtt végleg elfogadtam az Urat. Egy dolog viszont nagyon fontos: Mindig legyünk nyitottak a másik gondolatainak a befogadására, arra az eshetőségre, hogy talán mégsem nekünk van igazunk, ha már kifogytunk az érvekből. Vannak, akik minduntalan egyet szajkóznak, minden ésszerű érvelést mellőzve (ez lehet ateista, de lehet hívő oldalon is). Saját kételkedő gondolataink felé is nyitottnak kell lennünk, és minden alkalommal elfogadhatóan meg kell tudnunk indokolni hitünk okát. Mindezek felett pedig felhívnám mindenki figyelmét az ALAPOS tanulmányozás szükségességére. Felszínes vizsgálódás csak felszínes eredményt hozhat, aminek nincs köze a valósághoz. Szükséges minél jobban elmélyedni a témában, hogy személyesen megismerjük, mi mellett, vagy mi ellen érvelünk.

Mély tisztelettel... ;)