Milyen alapon van meggyőződve egy vallásos ember, hogy ebben az " állapotában " Ő boldogabb, mint mások?

Nem ér többet egy vallásos ember élete egy ateistáénál, minden ember élete egyformán értékes.

Ez egy olyan dolog, amit érezni kell. Olyan mint mondjuk a szerelem. Amíg nem volt valaki szerelmes, addig butának tartja azt az embert, aki szerelmes a másikba, sír miatta stb, de miután ő maga is beleesik, rájön, hogy mi ez.

A vallásossággal is ugyanez a helyzet. Egy vallásos ember tisztában van vele, hogy Isten kezében van, így bármilyen szenvedés éri, akkor is tud örülni és boldog lenni, mivel nincs veszve semmi, halála után boldog lesz a mennyben, így ez lebeg egy vallásos ember szeme előtt

De aki nem vallásos, az tulajdonképpen a kis földi életének rabságában él, ha fogalmazhatok így, mivel azt hiszi, hogy ha meghal, mindennek vége, ezért minden erejét arra szenteli, hogy a földi életét tegye minél boldogabbá. Aztán ha az nem sikerül neki, romba dől a házassága stb, akkor az ilyen ember számára már nincs kiút, nincs remény, így következik be az öngyilkosság. Keresztény ember viszont aligha lesz öngyilkos. A vallásos ember mindennek tud örülni, hiszen tudja, minden Isten ajándéka, az hogy lát a szemével, hogy érzi a virágok illatát stb (hiszen van aki vakon születik pl., tehát a látás Isten ajándéka).

Ismerek olyan vallásos öregnénit, akinek semmi oka nem lenne örülni, mert egy fia van, aki nem nősült meg, tehát nincs unokája sem, emellett 5 métert fél óra alatt tesz meg, már az is kín számára az a pár lépés, olyan beteg. És, mégis mindig mosolyog, és minden apróságnak tud örülni.

Hát ez a különbség egy vallásos és egy nem vallásos ember között....remélem érthető voltam

http://www.youtube.com/watch?v=qsA409gZZO8

Értelmes ember, normális módon magyarázza meg és érvel meggyőződése mellett.

Azért, mert elhiszi azt amit Isten aki nem hazudik, ígért, azoknak akik lojálisak hozzá.

Van reménységük a jövőre nézve,tudják, hogy hamarosan szebb életük lesz.

Ha el is kell most aludniuk a feltámadás reménysége vigaszt nyújt és nem keserednek el annyira mint akik nem hisznek ebben.

Jézus azért mutatta be ezeket, mert van hatalma erre, és meg is fogja tenni.

Míg azoknak akik nem hisznek ebben azoknak minden marad úgy ahogy most van és ez igazán elkeserítő lehet,hiszen a halállal mindennek vége elvesztenek mindent amiért az életben talán küzdöttek.

Katy Weaver

^ Ez ugyan szép válasz volt, de nekem tévesnek tűnik.

Két dolgot állít a válaszoló:

- hogy vallásosnak kell lenni ahhoz hogy mindennek örülni tudjunk

- hogy a nem vallásosságból egyenesen következik a csak saját örömöt kereső hedonizmus

Az első: az élettől kapott dolgoknak akkor is lehet örülni és ajándéknak tekinteni, ha nem képzelsz mögé egy alkotót.

A fentihez hasonló idős nénit én is ismerek.

Ellenben ismerek olyan vallásos embert aki NEM a fenti, mindenben az ajándékot tekintő módon él.

Tehát kimondhatjuk, hogy NEM ez a különbség vallásos és nem vallásos ember között.

A második:

Felteszem még egy vallásos ember is felismeri, hogy a saját örömén túl az embernek is léteznek célok. Például, ha az egyén meghal, a világ továbbra is fennmarad, benne minden élettel, köztük az illető gyermekeivel, szeretteivel. Nagyon sokan a köz vagy a család és szerettek javáért dolgoznak, nem vagy csak részben a személyes boldogságukért. Ezek a célok az egyén halálát meghaladják, egyszersmind az emberek többsége által ismertek és követtek.

Azt, hogy vallásos ember nem lesz öngyilkos, tények és statisztikák szerintem nem támasztják alá.

Annyi igaz, hogy vallásos ember egy kis mértékben kisebb valószínűséggel lesz öngyilkos, mint egy nem hívő (a statisztika szerint), de megjegyezném: a kereszténység az öngyilkosokat pokollal fenyegeti, tehát nagyon sokan az emiatti félelem miatt nem lesznek öngyilkosok, nem a boldogságuk miatt.

Elnézést a válaszért, egyébként szép válasz volt, de úgy érzem, hogy tévedéseket tartalmaz.

Nem gondolom, h boldogabb vagyok, mint mások. Azt viszont tudom, h vallásos emberként boldogabb, és kiegyensúlyozottabb vagyok, mint amikor még nem voltam vallásos. Igen, a problémák ugyanazok, de könnyebben oldom meg őket, kevesebbet idegeskedem, és észreveszem azokat az apró ajándékokat, amiket kapok az élettől, és amelyek fölött régen átsiklott tekintetem. Tudatosabb, és ezáltal teljesebb életet élek, mint régen.

Ez azonban nem azt jelenti, h aki ateista, az boldogtalanabb, mint én. Az én vallásom/hitem az enyém, nem másé, így nem is várom el, h bárki az én utamat kövesse. Mindenki éljen úgy, ahogy neki a legjobb, természetesen csak addig, amíg azzal más embert nem akadályoz.

A boldogság egy relatív fogalom, valaki mazochista és attól boldog, hogy veri a fejét a falba. Mindenkinek mást jelent a boildogság. Azt az egyet mindenki el tudja dönteni, hogy ő most jól érzi magát a helyzetében, vagy nem.

A keresztény ember speciel nem a siker megszállotja. Jézus se volt túl sikeres világi szempontból, se nagy vagyona, se magas tisztségei nem voltak, ráadásul tök ártatlanul kivégzik. Egy tipikus lúzer a te értékrended szerint. Csak van, akinek más fontos. Nem a jólét és az elismertség, mert azok nem teszik boldoggá.

Mi mind értékesek vagyunk:)

Nem a hitünk tesz minket azzá, akik vagyunk, hanem a cselekedeteink.