Miért van az, hogy egyetlen élet tettei döntik el, hogy a halál után az ember örökké szenved vagy örökké boldog? Mi van, ha valakinek kisiklik az élete és megtagadja Jézust/Istent, viszont lehet, egy másik életben előbbre léphetne?

Hogy érted, hogy kisiklik az élete???

Attól, hogy kisiklik a szaros kis élete, vagy rájön, hogy az egész világ értelmetlen és ocsmány, még nem kell másokat csonkítani és elvakultan önző állatnak lenni.

Jézust elődlegesen tettekben tudod megtagadni.

Hiszem, hogy az Úr, hogy igazságos és senkit nem bűntet meg, aki nem érdemli meg vagy becsületes.

"Miért van az, hogy egyetlen élet tettei döntik el, hogy a halál után az ember örökké szenved vagy örökké boldog? Mi van, ha valakinek kisiklik az élete és megtagadja Jézust/Istent, viszont lehet, egy másik életben előbbre léphetne?"

Te miért veszed biztosra,hogy így van?

..hmmm:) ..ugyanaz a kérdés merült föl bennem is , mint az előző válaszadóban...:X

...ha eleve kételkedsz egy bizonyos állításban (amelynek az első része helyes, de a folytatása tőled kíván meg kutatást), akkor kutass fáradhatatlanul, míg olyan válaszra nem találsz, amely már kielégíti szíved, elméd egyaránt...:)

Szia!

Én azt gondolom, hogy egy élet elegendő arra, hogy kiderüljön: valaki alkalmas-e egy örök életre, vagy sem. Az örökké tartó szenvedés nem bibliai tanítás, ez a lélek halhatatlanságának pogány elképzelésével szűrődött be a kereszténységbe. Meggyőződésem és tapasztalatom is, hogy nincs olyan mély válság egy emberi életben, ahonnan ki ne tudná az Isten az embert hozni!

Üdv. Péter