Mivel bizonyítható a keresztény vallásban, hogy Isten az, aki elítéli az ember bűneit?

Az ítélkezés és annak végre hajtása, Jézus óta az Istené, illetve Fiáé, akinek átmenetileg ezt a jogot megadta Jehova neki teljesen az égi és a földi életben.

egyébként az ítélkezésről van egy idézet:

amilyen ítélettel ítéltek, olyannal ítélnek titeket is.

Valójában az embernek nincs joga ehhez, főleg az életet érintő kérdésekben.

Persze a helytelenséget gyülekezeten belül kinevezett pásztorok ítélhetik meg, de a Biblia leírása szerint szeretettel, de ember életet nem lehet kioltani.

Katy Weaver

8-nak válaszom:

A Földi Törvények is Isten alkotásai mondhatjuk.

Ha nem tartod be,és átmész a piroson itéletet vonzol magadra.Vagy ha megsértjük valakinek a tulajdonát,vagy testi épségét stb.

A Törvények bennünket védenek,és értünk vannak,hogy élhető legyen az élet,és aki ezt átlépi annak következménye van.

De mégis csak esély arra,hogy tanuljunk hibáinkból,ha megszenvedjük annak keserveit,akkor is.

Itt az anyag világban,van erre lehetőségünk,hogy kiprobáljunk dolgokat,és annak megláthassuk a következményét,ha már egyszer hajt bennünket valami erő.És a tapasztalatok által tisztul lelkünk-tudatunk,hogy észre vegyük van ennél több is,értékesebb az anyagi dolgoknál.

Mert az embert nem elégiti meg csak az anyagi dolog,akár menyi-e van is,mert a lelke éhen marad.

Ezért vannak a pótcselejvések,mert nincs harmóniában önmagával.

Mert az ember nem csak test,hanem lélek,és szellem is,mind hármat táplálni kell.

Különben nincs egyensúly.:)

Bizonyítani nem lehet, de a keresztények így hiszik.

De ha már annyira bizonyítani akarjuk... pl. ott a lelkiismeret-furdalás, ha rosszat tettünk. Az azért elég jó "istenítélet"...

Ez az isteni büntetés elég furcsa. A halál után még csak hagyján, de az élők büntetése manipuláció.

Victor Hugo Nyomorultak könyvében Jean Valjean példája mutatja, hogy a legelvetemültebbnek tűnő emberből is ki lehet hozni a jót, de a sorozatos csapások a jó embert is negatív irányba fordíthatják. A büntetéseknek további következményei vannak, folyamatokat indítanak el, sokszor nagyobb hatásút, mint az előzmények és manipulatívak, akárcsak a jutalmak.

Mindemellett ha Isten mindent tud, akkor megértheti az okokat is és az ítélkezés valósággal képtelenséggé válik a számára.

Legfeljebb mély szomorúsággal, bánatosan üldögélhet, bár ami azt illeti, a világ rendjében megmutatkozó erőszak, ami a legfejletlenebb élettől a legfejlettebbekig mindenhol alapvető jelentőségű, csakis az Ő törvénye lehet.

Az erősebb letiporja a gyengébbet. Így van ez a növény és az állatvilágban is, de még az emberiség történetéből is ismerős, alapvető dolog, mindenre érvényes.

Isten akarata?

A keresztény vallásban bármit be lehet bizonyítani, ami alátámasztja a keresztény vallást. De ha az érveket összevetjük a valláson kívüli érvekkel, már semmit nem lehet bizonyítani. Ha valaki csak hinni akar, akkor ne a bizonyosság felől akarjon vallásos maradni, mert akkor meghasonlik önmagával, annyi ellentmondásra fog rálelni. Persze még ekkor is megvan az a lehetőség, hogy nem akarja elhinni, az érveket vallásos szemszögből akarja értékelni, folyamatosan ellenérveket

keres..stb. Egyébként semmivel nem bizonyítható, csak ha valaki nagyon el akarja hinni. Annyira igaz, mint Zeusz villáma és az, hogy a görög Istenek az Olimposzon pihennek, nektárt és ambróziát falatozva. Itt pl. lehet azzal érvelni, hogy mivel le van írva, hogy a görög Istenek az Olimposzon élnek és létezik az Olimposz nevű hegy ( Görögországban van ), ez bizonyítja az Istenek létét. De ha összevetjük a valósággal, az érv nem igaz. A Bibliából vett vallási érvek ezen a szinten vannak. Ha valaki hinni akarja, csak higgye, de nem igaz.

Végeredményben arra lyukadhatunk ki, hogy a bűn fogalma nagyon is viszonylagos. A több évezredes erkölcsi törvények egy bonyolult világban nem állják meg a helyüket.

A hazugság lehet gyerekes füllentés, önvédelmi célú tagadás, amivel csupán annyit nyer az illető, hogy nem fordul katasztrófálisra a sorsa, de lehet sokkal súlyosabb is. Még a gyilkosságot is többféleképpen súlyozza a modern igazságszolgáltatás, a különös kegyetlenségtől a gondatlanságig minősíti. Aztán a lopás, ami súlyos bűn, sem egyértelmű, mert egy zsemle nem túl értékes, de sokszor legálisan fosztják ki az embert, szinte élete végéig szabad rabszolgaként robotolhat, eladósodva, nincstelenül, kirabolva és a bűn fogalma még csak meg sincs állapítva.

A közember néha csak eltátja a száját a százmilliós jutalmakon, a felfüggesztésre ítélt milliárdos csalók láttán és szánakozva nézi a kisstílű biciklitolvajt, aki egy ötven éves rozoga, ócska kerékpár ellopásáért súlyos börtönéveket kénytelen letölteni, de hát így volt ez mindig, ezután is így lesz. Annyiban javult a helyzet, hogy régen nincs már kínvallatás, mégiscsak szabad emberek vagyunk, sem rabszolgák, sem jobbágyok nem vagyunk már és a törvény előtt elvileg egyenlőség van.

Kétezer éves ósdi törvények csak véletlenül fedhetik fel az igazságot, hiszen azóta a világ jelentősen megváltozott.

Bizony alapvetőleg meg kellene változtatni a keresztény erkölcsi felfogást, amely csupán két évezrede volt korszerű, továbbá szerencsére ma már vannak bűnüldöző szervek, rendőrség, ügyészség, nyomozó hatóság. Cseppet sem vagyunk az isteni igazságszolgáltatásra szorulva, amely még a vallásosak szerint is olyannyira bizonytalan és érthetetlen, hogy gyakran bennük is kételyeket kelt.