Ez így rendben van?

Igen, én sem értem ezt a felfogást, hogy valakinek meg kell halni...Miben lesz más?

Ezért sem a halála hanem az élete volt fontos Jézusnak.

Természetesen akik ezt a halál kultuszt támogatják, ők sem úgy gondolják jobb esetben, hogy többé már nincs bűn, felelősség, következmény, büntetés. Hanem úgy gondolják, hogy van lehetőség az örök életre, ha elfogadod Krisztus áldozatát.

Kezdjük az elején:

Isten megteremtett mindent, ami jó volt, és kaptunk szabad akaratot, amit elcsesztünk, bejött a bűn. A Biblia leírja, hogy a bűnt csak vérrel ehet elmosni, ezért is használták a zsidók az Ótestamentumban a véres áldozatot.

Jézus a megtestesült Isten, aki emberré vált értünk, hogy kifizesse a vérével az összes emberért ezt az áldozatot. Folyt.

Ne mindig egy ártatlan bárány lássa kárát és valljuk be, akkoriban már egyre több ember volt, nincs annyi bárány manapság a Földön, hogy elég legyen minden nap, vagy héten áldozni.

Jézus TELJESEN bűntelen volt egész életében, pedig a sátán sokszor megkísértette. Próbáljatok meg a Biblia parancsaival élni egy napig. Jézus még gondolatban sem vétkezett soha (33 évig), végig szeretetben maradt az emberek iránt, még akkor is, mikor verték, alázták és gyalázták! Próbáljátok ki milyen.

Majd a halála előtt az Atya elfordult tőle. Én éreztem már az Isten nélküli létet, borzalmas annak, aki a minden napi erejét Istenből nyeri. Nem csak a bűnöket érezte, a rengeteg mocskot, hanem az Atya elfordulását is, mivel a bűnök rajta voltak.

Bár Prométheusz csak kitalált figura, de ha azt vesszük, hogy neki csak fizikai fájdalmat kellett elviselni és azt mocskolt akit akart, úgy vezette le a dühét, ahogy akarta, Jézus pedig 33 éven keresztül totálisan bűntelen volt, akkor Jézus az abszolút befutó. De majd lesz lehetőségetek ezt megkérdezni tőle.

Kedves Kérdező.

Lehet hogy nem fogsz vele egyet érteni, de ha elolvastad a héber iratokat, akkor tudnod kell, hogy az Ádám által behozott halálos bűnt csak egy ugyan olyan értékű ember halálával lehetett ellensúlyozni,

Ezért volt szükséges Jézus áldozatáig ideiglenes megoldásként a Zsidóknak állat áldozatokat bemutatni.

Vér áldozat nélkül nincs bűnbocsánat. Ádám elvesztette a tökéletességét, és ezért volt szükséges ellensúlyozás kép egy tökéletes ember halála, bűn nélkül.

ezt Ábel is megértette, ezért vitt állat áldozatot, pedig akkor még semmi nem volt leírva.

Így az utódok, vagy is a mi számunkra megnyílik az út ha élünk ezzel és elfogadjuk ezt az elrendezést, hogy örökké élhetünk itt a földön az eredeti tervnek megfelelően.

Katy Weaver

Kedves kérdező,

a keresztény eszmefuttatás eleve hibás, nem csak egy véletlen kis szépséghiba.

Názáreti Jézus, aki feladatának tekintette az emberek (ön-)tudatának javítását, felemelését, nem az emberek bűneiért halt meg, hanem azért hogy tanítását erősítse, alátámassza. Nagyon kificamodott magyarázat az, hogy az Atya saját egyszülött fiát küldte áldozatul, hogy annak szenvedése által önmagát kiengeszteltesse. Istennek, a végtelen tökéletes tudatnak semmi köze a mi bűneinkhez, az amit mi bűnnek nevezünk valójában a fejlődés elkerülhetetlen velejárója.

A bibliai eredendő bűn elbeszélése jelképes, nem valós történet. A bűnbeesés elbeszélése a tudat hajnalán, a fejlődésnek azt a szakaszát képviseli, mikor az ember látni kezdte az összefüggést tettei és azok következményei közt. Bizonyos cselekedetek következményei jótékony hatással voltak rá, más tettek hátrányos dolgokat vontak maguk után. Létre jött a jó és a rossz fogalma, az ember “evett” a jó és a rossz, vagyis a tudat terméséből. Az első emberpár engedetlensége Istennel szemben tehát csak egy tanmese, nem valós történet.

De térjünk csak vissza Jézus erőszakos halálára, miért is kellett annak megtörténni? Említettem már, hogy Jézus feladatának tekintette az emberi (ön-)tudat javítását, felemelését. Názáreti Jézus, aki isteni kilétére, az “ÉN VAGYOK” -ra, a Krisztusra, az Isten egyszülött Fiára ébredt – aki minden emberben jelen van – tanításával, példamutatásával, minden tőle telhetőt megtett, vállalkozása sikerének érdekében. Tanítása nem ment feledésbe, hiszen még ma is élénken foglalkoztat bennünket, de mi lett volna nagy tettei és főleg feltámadása nélkül?

Képzeljük csak el tanítványai lelkiállapotát, mikor az első alkalommal találkoztak a Mesterrel, miután a kereszten látták őt meghalni! (Ön-)tudatuk akkor – egy ember lehetőségeinek láttára, aki elismerte isteni kilétét és azt a végsőkig kifejezésre hozta – a magasba szökkent. Akkor belátták mely magaslatokat érhet el egy emberi lény, aki Jézus tanítását komolyan veszi. De mindez még nem volt elég. Nem volt elég nagyszerű, eredeti tanítása, sem csodatettei, a víz borráváltóztatása, a séta a tó felületén, a vihar lecsendesítése, a csodálatos halfogás, Lázár visszaszólítása az élők közé, és még sok más csodatette. A tanítványok bujdostak, rettegtek hogy velük is hasonlóan bánnak majd az előjárók. Akkor Jézus segítséget ígért tanítványainak, elküldte a “Szentlelket”. Pünkösd napján oly nagy lelki erőre tettek szert, hogy minden félelmük elszállt, nem féltek a legborzalmasabb kínzástól, a szenvedéstől.