A menyország unalmas lenne? Többi lent

A mennyország egy utópia, olyan, mint a kommunizmus, ahol mindenki egyenlő. Lehetetlen, hisz nem lehet mindenki boldog, mert a boldogsághoz szükség van szomorúságra is, a kettő összetartozik. Olyan, mint ha azt mondanám, hogy ezentúl nincsenek ronda emberek, csak szépek, de ha nincsenek rondák, akkor mihez viszonyítva szépek a szépek. Akkor már szép emberek sincsenek, hiszen nincs viszonyítási alap, mindenki egyforma. Minden csak viszonyítás kérdése, így a boldogság is. Ha viszont van szomorúság is a mennyországban, akkor az mitől jobb, mint ez a világ. Tehát nemcsak hogy unalmasan hangzik az egész, de irreális is.

Én sem értem ezt az öröklét utáni vágyat, egyszer mindennek vége, a halál utáni állapot valószínűleg meg fog egyezni a születés előtti állapottal. A nagy semmivel.

De ezzel nincs baj. Mit kezdenénk magunkkal örök időkön keresztül?

Azért nem tudjuk elképzelni, hogy milyen lehet állandóan boldognak lennünk, mert ebben az életben egyszerűen lehetetlen ezt átélni, nem tudjuk, hogy milyen az. Én is nagyon sokáig így gondolkodtam, nem tudtam elképzelni, hogy mi a fenének kellene nekem az örökkévalóság, 1. soha nem fogok meghalni (pedig milyen jó, hogy egyszer azért meghalok és nem lesz tovább) 2. biztos valami fény formájában fogok lebegni és hálelújázni örökké..3. nem lesz család se szerelem, semmi csak Isten.

Viszont egyszer valaminek hatására feljöttek ezek a gondolatok bennem:

Pl.: Isten teremtette az én szerelmemet, a családtagjaimat is. Tehát minden amit én szeretek bennük, az ott van Istenben. Az ő lényében, szóval nem kell emiatt aggódnom, mert Istenben ott lesz minden és mindenki akit és amit szeretek.

2. Honnan veszem én, hogy a túlvilág unalmas és eseménytelen? Már miért lenne? És honnan veszem, ha még ott sem voltam.

Isten azt írja a Bibliában, hogy : „amit szem nem látott, fül nem hallott, ami az ember szívébe föl nem hatolt, azt készítette Isten azoknak, akik szeretik őt" 1 Kor 2,9

Valami olyasmi lesz, ami semmi nem hasonlítható a földi dolgokhoz (pl sokan szeretnek pszichedelikus szereket szedni, mert kirőpíti őket ebből a valóságból és olyan szépeket és megmagyarázhatatlanokat látnak és élnek át, amikre nem lehet felkészülni, és Isten országa a fenti ige alapján még ennél is fantasztikusabb lesz, olyan amire egyáltalán nem lehet felkészülni, mert senkinek még csak a gondolatában egy szikra nem tükrözi azt a valóságot

3. a földön meg pláne nem jó. tele van undormánnyal, vérrel, mocsoksággal, haugsággal, halállal, félelemmel, bántással, sírással, igazságtalansággal, stb.

Szerintem mindenképp jobb lesz.

Az ember a halála után a kukacok menyországává változik.

Slussz, passz ...

Elég nagy lehet a kontraszt a két világ között. Szerintem bárki aki kapna egy rövid nyaralási lehetőséget Isten országába, könyörögne hogy ne kelljen ide visszajönnie.:-) Szerintem Pál apostol is járt odafönt:

Fil 1:23 Mert szorongattatom e kettő között, kívánván elköltözni és a Krisztussal lenni; mert ez sokkal inkább jobb;

A kontraszt csak a Te fejedben létezik és akármennyire szép a gondolatod, a valóság más.

Kukacok...

A mennyország nem “ország” nem földrajzi hely, hanem a tudat állapota. Van ugyanis a tudatnak egy tökéletes állapota, és van egy nagyon szánalmas állapota, ez utóbbit a vallások pokolnak nevezik, de egyik se egy földrajzi hely.

Néha kapunk már most, míg élünk egy kis kóstolót mind a kettőből – ismerjük a boldogságot, és ismerjük a bánatot, ez nem igényel bővebb magyarázatot.

A boldogság – remélem voltak boldog pillanataid – ha vissza gondolsz tudhatod, hogy nem unatkoztál, a boldogság, vagy a tudat tökéletes állapota nem unalmas. A mennyekben nem unatkozunk.

És jó lenne, ha tudomásul vennénk, hogy a mennyország, vagy a tudat tökéletes állapota nem a halál utánra van tartogatva, hiszen az a tudat állapota, és ha már ebben az életben kaphatunk belőle kóstolót, miért nem lehetne véglegesen elérhető, még mielőtt meghalunk?

Igen a mennyország, vagyis a tudat tökéletes állapota (ez nem azt jelenti, hogy akkor mindent tudunk) már most a jelen pillanatban elérhető és lehet végleges, ehhez csak egy helyes belátás kell.

De hogy szert tegyünk arra a belátásra amely a mennyország kapujút megnyitja előttünk, néhány nagyon fontos tapasztalatot kell szereznünk, tanulnunk kell, azért vagyunk itt.

Kedves Pelgrim!

Bomlott aggyal nincs sok esély akármilyen tudatállapot átélésére. ;)

A kérdezőnek jó a meglátása. Értelmetlen úgy leélni az életünk, hogy nem hiszünk csak a kukacokban, a halálos ágyon pedig csak annyit mondunk ennyi volt. De viszont a vallásosnak sem jobb, mert reménykedik, hisz, hogy hátha. A másik, hogy a földi boldogság állapota az agy működéséhez és hormonok okozta változásokhoz kötött és mivel a test halott lesz ebben a jelenlegi formában nem is ismerhetjük a boldogság fogalmát.

A Bibliában pont az élet értelmetlenségére mutat rá a Prédikátor könyve, csak ennyi a földi élet, hogy amit ad nekünk a természet és Isten élvezzük, amit csak lehet.

A másik ami szembetűnő, hogy nem kell léteznie a gonosznak ahhoz, hogy értékeljük a jót. Nem hasonlítási alap, csak a buta ember hasonlít. Pl. okos ember a más kárából tanul és nem játsza végig ugyanazt a rosszat. Ugyanez a helyzet itt is. Érdemes a Bibliában elolvasni, hogy az angyalok és szentek "körülveszik" az Istent és imádják, szó szerint. Egyszerűen imádják a jót, ami árad az Istenből és egyszerűen nem ismerik a gonoszt, nem is kell.

Ez a "jó" a szeretet érzéséhez hasonlíthat. Végül is földi/fizikai gondolkodással unalmasnak tünhet, de szellemi síkon erre sem fogunk gondolni.